Fotó: Varga Iván
Életem meghatározó része marad az a néhány csodálatos hónap, amit Lengyelország negyedik legnagyobb és második legfejlettebb városában, az Odra folyó partját átölelő Wrocławban töltöttem Erasmusos hallgatóként.
Az első tapasztalataim a lengyelekkel kapcsolatban, hogy az utcán valamennyien segítőkészek és szívesen útbaigazítják az embert. Az idősebb generációk főleg oroszul és néha franciául beszélnek, viszont a lengyel fiatalok közül sokkal többen beszélnek angolul, mint a magyar fiatalság (lehetséges, hogy ez a feliratos filmeknek is köszönhető). Paprika helyett fokhagymával ízesítik az ételeket és saját ételüknek vallják a véres hurkát és a székelykáposztát (lengyelül: bigos). Az ország 90%-a katolikusnak vallja magát (ebben csak az apró Vatikán és Málta előzi őket meg) ami megmutatkozik a történelemszemléletükben és abban, hogy Húsvét idején országszerte minden zárva van és az élettel teli Wrocław is kísértetvárossá válik.
Az Erasmusos diákok számára a Wrocławi Gazdasági Egyetem jazz koncertet, filmharmónia koncertet, operabemutatót, állatkerti sétát és múzeumlátogatást szervezett (mindezt ingyen). Voltak köztünk spanyolok, törökök, afgánok, olaszok, ukránok, litvánok, lettek, ciprusiak, franciák, németek, románok és portugálok. Ebben a nemzetközi társaságban Ohr Klaudiával együtt képviseltük a Pannon Egyetemet.
Még soha nem éltem olyan fényűzésben, mint az ottani kollégiumban (saját konyhával és fürdőszobával), de mikor az ablakon keresztül kinéztem a szürke panelházakra eszembe jutott a Várfok Kollégium, az a barokk épület, Veszprém zöld szívében, a Szerelem-sziget felett…
Szobatársam egy török fiú, Çağrı (ejtsd: Csárő) volt. Vele és török-afgán barátaival teázás közben sokat beszélgettünk kultúráról, gazdaságról, a világ eseményeiről és vallásról. Igazi intellektuális társaság volt. A másik társaságomban vegyesen voltak franciák, lengyelek, olaszok, ciprusiak, lettek és litvánok. Velük inkább a város új részeit fedeztük fel, bowlingozni jártunk vagy esténként buliztunk. A közös főzések ugyanúgy a hétköznapi élet részei voltak, mint bejárni órákra. Az egyetemi kampusz az út túlsó oldalán volt, a kollégium mögött pedig uszodába járhattam és rengeteg más dolgot csináltam.
Ha minden út Rómába vezet, akkor minden út Wrocławból vezet. Új barátaimmal rengeteget utaztunk országon belül és külföldön egyaránt, melyek mindegyike megér egy külön cikket.
Egy álom volt. Visszagondolok milyen sok helyet bejártam, milyen sok lengyel filmmel és könyvvel ismerkedtem meg, milyen sokat megtudtam a kultúrájukról és őszintén elmondhatom mindez csak egy töredéke volt ennek a nagyszerű országnak.
Ha szeretnél többet hallani és szeretnéd megnézni a képeket, akkor gyere el november 7-én a Gazdaságtudományi Karon tartandó előadásomra. Részletek hamarosan.
Írta: Varga Iván
Fotó: Varga Iván
