Turizmus Archives - Oldal 24 a 24-ből - Pannon Egyetem - GTK
mobile menu icon
mobile menu icon
facebook icon
instagram icon
youtube icon
spotify icon
uni-pan icon
linkedin icon
webshop icon
switch icon
facebook icon
instagram icon
youtube icon
spotify icon
uni-pan icon
linkedin icon
webshop icon
PE icon

Brüsszelben jártam…

 

Fotó: Kalmár György

Fotó: Kalmár György

“2011. február 15-én részt vettem egy kulturális, gasztronómiai kiállításon a Brüsszeli Magyar Intézetben. A bemutató célja, a Badacsony Régió bemutatása volt, amely hat településből áll: Ábrahámhegy, Badacsonytördemic, Badacsonytomaj, Káptalantóti, Salföld és Szigliget. A rendezvényen bemutatásra kerültek ennek a hat településnek a gasztronómiai, kulturális, építészeti, művészeti, természeti és történelmi értékei. A kiállításon köszönetet mondott Hernyes Zoltán, belga nagykövet úr és Dr. Reinhard Bettzuege, a Német Szövetségi Köztársaság nagykövete. Továbbá megnyitó beszédet mondott Kovács Norbert úr, a Veszprém Megyei közgyűlés alelnöke, és Krisztin N. László, Badacsonytomaj polgármestere.

Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy beszélgethettem, tapasztalatokat cserélhettem belga szakemberekkel, találkoztam az Európa Parlamentben dolgozó magyar fiatalokkal, akiket megpróbáltam meggyőzni, hogy nyáron látogassanak el hozzánk, ismerjék meg a régiót, élvezzék a Balatont vagy kiránduljanak a hegyekben. A kiállításon azzal kedveskedtünk belga vendéglátóinknak, hogy a Vino Vulcanum borlovagrend tiszteletbeli taggá fogadta a „Manneken Pis”-t, amely Belgium jelképe.

Fotó: Kalmár György

Fotó: Kalmár György

Tapasztalatom szerint, nagyon jó hatást keltett az érdeklődőkben a kiállítás, hiszen nem minden nap láthatnak néptánc bemutatót, vagy kóstolhatnak meg kiváló badacsonyi borokat, fogyaszthatnak mangalicából készült kolbászt.

A nemzetközi kiállítások fontos szerepet játszanak a turizmusban, hiszen kiváló lehetőséget biztosítanak arra, hogy az emberek megismerkedjenek egy távoli régió gasztronómiai, kulturális, építészeti, művészeti, természeti és történelmi értékeivel. Bízom benne, hogy a jövőben is részt vehetünk hasonló kiállításokon, bemutatókon, hiszen ez kiváló megjelenési lehetőség egy térség számára.”

Vincze Péter, Turizmus-vendéglátás szakos hallgató

Ökoturizmussal az erdők védelmében?

Heincz László

Fotó: Heincz László

Kinek mi jut eszébe a Börzsönyről? Van, akinek a vadregényes erdők, van, akinek a meredek hegyoldalak, a Nagy-Hideg hegyi sípálya, a turistaházak, van, akinek a félnapos gyaloglás után megérdemelt kilátás a Csóványosról, vagy aki éppen topográfia zárthelyit írt, annak az, hogy hova kellene berajzolni Magyarország vaktérképén, és hogy vulkáni hegység. Persze van, akinek semmi nem jut eszébe róla. A Börzsönyt sok elvetemült túrázó azért kedveli, mert ez a legvadabb terület az országban, ha lehet így fogalmazni. Mivel meredekek és hosszúak a lejtői (emelkedői), kőfolyások és köves gerincek tarkítják, extrém a domborzata, ember nem nagyon telepedett meg a hegység belsejében. És mivel ez az egyetlen olyan hegységünk, amelyben nincs település és mindig is nehezen járható volt, ennek megfelelően ez őrizhette meg legjobban a természetes képét.

Fotó: Heincz László

Fotó: Heincz László

Az Börzsöny egyik fontos erőforrásai az erdők, az ebből származó gazdasági haszon miatt ha letelepedésre nem is, de fakitermelés céljából régóta használják a területét. Aki már túrázott tavasz elején, ősz végén vagy télen, az gyakran találkozhatott az erdők hihetetlen csendjét megzavaró berregéssel, hol a motorfűrész, hol a fát szállító trélerek miatt. Aki már túrázott mondjuk Márianosztráról fel a Magosfa felé, az dagonyázhatott a fát szállító teherautók által gyalogosan járhatatlanná tett utakon, és a sártól húszkilósra dagadt bakancsát emelgetve szidta a fakitermelőket, adott esetben ugrált is félre a kamionok elől. Tiszta kisvakond a városban érzés.

A fentiek nem azt jelentik, hogy csatlakozzunk „az erdő arra való, hogy sétáljunk benne, és nehogy kivágjunk egy fát is” demagóg mozgalomhoz, hanem azt, hogy a Börzsöny vadregényes és érintetlen imázsa egyszerűen hiteltelenné válik ezek miatt a nagy járművek miatt. Tudom én nagyon jól, hogy szükség van a kitermelt fára, mert szeretjük, ha tető van a fejünk felett, szeretünk papírra írni, szeretjük a szép fabútorokat és a fából készült használati tárgyakat, a parkettát. Sőt, a közeli, fával működő villamos energiát termelő erőműből származó árammal megy az a lámpa, amely most a laptopot megvilágítja, és a konnektorba dugom a töltőt, ha lemerül az akksi. Ennek ellenére mégis azt mondom, hogy van határa a fakitermelésnek, valahogy nem érzem a hangzatos „természetközeli” gazdálkodást a területen. Nagyüzemben irtanak le egy-egy erdőrészt, és nem csak szépen fokozatosan, kisebb járművekkel, kisebb tételekkel, ritkább időközökben. Hiába érvelnek azzal a helyi erdészetek, hogy jóval kevesebb fát termelnek most, mint régebben, a helyiek szerint azért termelnek kevesebbet, mert fogy a fa, az erdők eltűnnek. Ezt nem tudom megmondani, kinek van igaza.

Ezt a helyzetet elégelték meg most a Börzsöny környékén lakók, és összefogva megalakítottak egy olyan szövetséget, amely a Börzsöny ökoturisztikai mintaterületté való nyilvánítását tűzte ki célul. Olyan területté, ahol megvalósul – többek között – a természetközeli erdőgazdálkodás, ahol valóban „öko” helyen érezhetik magukat a turisták. Legyen a Börzsöny – vagy legalább egy része – az ökoturizmusé, a tiszta és érintetlen természetre vágyóké. Vagyis az ökoturizmust használnák fel eszközként a Börzsöny erdeinek úgymond megmentésére. Ha ugyanis ökoturisztikai mintaterületté nyilvánítanák a területet, akkor az ökoturizmus alapelveinek megfelelően kíméletes gazdálkodás folyhatna csak. Ennek ugyan még nincsenek meg a jogi alapjai, de az ökoturisztikai mintaterületté nyilvánítással feltehetően erősödne a védelmi vonal, a gazdasági meg gyengülne. A terület kezelését átvehetnék a nemzeti parkok (jelen esetben a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság) és ők felügyelnék az erdőgazdálkodást is. Csakhogy itt felmerül egy újabb kérdés: van-e a nemzetipark-igazgatóságoknak apparátusuk, forrásuk és affinitásuk arra, hogy az erdőket kezeljék? Jelenleg nincs. Ehhez tehát anyagi és humán erőforrásra van szükségük (amit nem hiszek, hogy államilag bővítenék), vagy pedig kiadják kezelésre az erdőket az illetékes erdőgazdaságoknak. És akkor maradtunk ott, ahol voltunk. Van egy felügyelő szervezet (nemzetipark-igazgatóság) és van egy termelést végző szervezet, amelyet nagyon nehéz kontrollálni.

Két hete csütörtökön rendeztek egy fórumot Nagybörzsönyben, ahol a térség civil szervezetei és az ügyet támogatók gyűltek össze, odalátogatott a turizmusért felelős szakállamtitkár-helyettes is. Az ő látogatását jó jelnek vették a rendezők, hiszen az ott elhangzottak alapján ha megtörténik az intézkedés kezdeményezése, akkor akár nyert ügyük is lehet. Valamikor. Addig dagonyázzunk fel Nagybörzsönyből a kék jelzésen a Nagy-Hideg hegyre, visszafelé meg inkább a sárgán, mert az fent megy a hegygerincen, ahová nem mennek be a fát szállító trélerekkel.

Forrás: National Geographic

Forrás: National Geographic

A végén legyen a poén: épp megírtam ezt a posztot, amikor kezembe került a National Geographic legújabb száma, annak is valahol az elején ott egy hirdetés (ld. szkennelve), amely arról szól, hogy az Ipoly Erdő Zrt., vagyis pont az a cég, aki a Börzsöny erdeiben fát termel, komplex ökoturisztikai fejlesztésre nyert forrást az ÚMFT keretében. Az egészben az a szép, hogy az Ipoly Erdő valóban nagyszerű ökoturisztikai bemutatóhelyekkel bír már most is, például ők nyerték a Gyadai tanösvénnyel „Az év ökoturisztikai bemutatóhelye 2010” díjat tanösvény kategóriában, teljesen jogosan, megelőzve minden nemzeti parki tanösvényt is. Kiváló környezeti nevelési, természetvédelmi, erdészeti oktatói és élményelemekkel rendelkezik a tanösvény. A készülő Katalinpusztai bemutatóhelyet is nagyon gondosan tervezték meg, nem csak a természetvédelmi alapelvek érvényesülnek, hanem figyelembe veszik azt is, hogy a látogatók élményre vágynak, interpretációból és látogatóbarátságból megelőzve sok hazai nemzetipark-igazgatósági fejlesztést. A profitjuk egy részét tehát a közönségkapcsolatok ápolására és környezeti nevelésre fordítják. Most erre mit mondjunk, hol az igazság?

Ja, és a Börzsönyben van hiúz. De ez már egy másik történet, egy sokkal szebb :).

Hiánypótló utazásszervező

toytraveling.com

toytraveling.com

Azt hihettük, hogy a számtalan kutató már minden olyan szegmentációs ismérvet kigondolt, melyek mentén a turisztikai piaci kereslet lehatárolható. Íme, egy új szegmens, egy új turistatípus, ami kimaradt a Cohen-és egyéb tipológiákból, akikre eddig még senki nem gondolt!

Egy cseh utazásszervező online utazási irodát nyitott, Toy traveling néven, mely arra szakosodott, hogy kis kedvenceinket utaztassa – mármint kedvenc plüssfiguráinkat! Ahogyan a cég filozófiájában megfogalmazza, bármely játék utaztatását vállalják: kortól, nemzetiségi, vallási, szexuális hovatartozástól függetlenül – feltéve, hogy belefér az 50x40x40 cm-es méretnormába. Ráadásul a legfrissebb trendeket követve környezetbarát utaztatást ígérnek, és azt, hogy mindvégig vagy tömegközlekedési eszközt használnak, vagy gyalogszerrel közelítik meg az egyes attrakciókat.

Tekintve, hogy az iroda cseh, az alapcsomag egy prágai látogatás. A csomagár tartalmaz útlevelet, bizonyítványt, miszerint a kis kedvenc teljesítette a programot, kb. 30 fotót (CD-n), napi e-mail kommunikációt, és egy tipikus prágai szuvenírt. Mindezt 90 euróért, illetve az odautazás költségét (postai csomagfeladás) is a gazdi állja. Akinek pedig ez nem elég, 150 euróért már masszázs és aromaterápia is jár.

Az iroda pedig működik, bizonyítván a hiánypótló jelleget. Igaz, miért is ne működne, hiszen a vállalkozás elindítását komoly piackutatás előzte meg: felmérték ugyanis, hogy világszerte 1,2 milliárdra tehető a plüssállat gazdák száma – tehát a piaci potenciálra bőven lehetett alapozni!

Aki pedig azt gondolná, hogy az ilyen butaságoknak semmi létjogosultsága nincsen, olvasson csak bele a hozzászólásokba, ahol máris van egy lelkes gazdi, aki egérkéi úti fotói láttán kedvet kapott, hogy maga is Prágába látogasson!

Hajrá, hát, mackók, kutyusok, bárányok és mindennemű plüssök! Kalandra fel

Forrás: www.toytraveling.com

Mérik a turizmus hatásait a védett területeken

3A turizmus környezeti hatásairól sokat lehet olvasni a szakirodalmakban és egyéb cikkekben. Így az mindenki számára ismert lehet, hogy a turizmus elméletben milyen hatásokat okozhat a természeti környezetre, milyen hatással lehetnek a kirándulók, a rendezvények. Konkrét hatásvizsgálat azonban nagyon ritkán történik, inkább az eddigi esetekből próbálnak következtetni a lehetséges veszélyekre.
A 2008-ban elkészült Országos Ökoturizmus fejlesztési stratégia – amelynek készítője a Pannon Egyetem Turizmus Tanszéke volt – már konkrét feladatokat és eszközöket dolgozott ki a természetvédelem és turizmus szempontjainak kiegyensúlyozott érvényesítésére. Ennek érdekében a stratégia fontosnak tartja a turizmus természeti–társadalmi–gazdasági hatásainak nyomon követését, amelyre egységes módszertan alapján javasolt sort keríteni (VII. Prioritás /3. Intézkedés: Monitoring rendszer kiépítése).
A rendszeres hatásvizsgálatok megteremtik az alapot arra, hogy a turisztikai fejlesztések fenntartható módon, a természeti örökség károsodása nélkül történjenek. Ugyanakkor arra is kérdést kapunk, hogy a turizmus negatív hatásai valóban bekövetkeznek-e, tényleg kell-e korlátozni a területek látogatottságát. A kapott (mért) információk alapján meghatározható a terület terhelhetősége, optimalizálható a terület látogatószáma. A rendszeres adatgyűjtés eredményeinek kommunikációja hozzájárul egyrészt a látogatók értéktudatának, másrészt a kommunikáció hitelességének növeléséhez is.
Az ökoturizmus stratégia megvalósítása érdekében létrejött egy tárcaközi munkabizottság a turisztikai és a környezetvédelmi irányító szervezetekből, amely munkabizottság elkezdte a stratégia egyes elemeinek megvalósítását (végre egy bizottság, amelyik valóban és hatékonyan működik 🙂 ). Ez a munkacsoport 2009. évi munkatervében célul tűzte ki, hogy a turizmus hatásainak vizsgálatát kezdjék el 10 mintaterületen, egységes módszertan alapján. A hatásvizsgálatok koordinálására a Magosfa Alapítványt bízták meg, a módszertan kidolgozásában Pénzes Erzsébet (Turizmus Tanszék) működött közre. Elkészült az egységes módszertan és 2010. áprilisában megkezdődtek 10 hazai helyszínen a vizsgálatok (pl. Börzsöny Vár-hegy, Királyrét, Felsőtárkányi-tanösvény a Bükkben, Tihany, Lóczy-tanösvény). A terepbejárásban vagyis a hatások mérésében a turizmus-vendéglátás szakos hallgatók is közreműködtek, a Kutatószeminárium tárgy keretén belül mindenki kapott egy-egy mintaterületet, amelyen a módszertan alapján a mérést el kellett végeznie, vagy éppen turistát kellett számolnia – mert a teherbíróképesség vizsgálatához az kell.
A vizsgálatok az első ciklus után nem állnak le, hiszen pont ez a lényege, hogy a látogatószám mellett a hatásokat is folyamatosan mérjék a mintaterületeken. Egy év múlva már láthatók lesznek a hatások és azok tendenciái, akkor már konkrét következtetéseket lehet majd levonni. A Kutatószeminárium keretén belül továbbra is ezeket a hatásokat mérik a hallgatók.

>>>

Archívum

powered by wordpress - made by us
Vissza az oldal tetejére.