Fotó: Dr. Kovács Zoltán

A logisztikai menedzsment mesterszakos  hallgatók elosztási logisztika keretében, szakmai tanulmányi kiránduláson vettek részt a Budapesti Intermodális Logisztikai Központban (BILK). Csordás Vivien, Szalai Erika, Petrucz Diána élménybeszámolóját folytatásban közöljük.

3. rész

“Délután 2 óra körül ért véget kirándulásunk a BILK-ben. Ekkor döntöttük el, ha már itt vagyunk, és időnk is engedi, akkor meglátogatjuk az AVEX Kft-t. Ez azért volt lehetséges, mert egyik, szintén elosztási logisztikai csoporttársunk ennél a cégnél dolgozik, és el tudta intézni, hogy a vállalatuk raktárának működését megtekintésük. Természetesen az oda vezető úton ismét mi voltunk az utolsók. De most nem a mi hibánk volt, hanem a forgalom nem tette lehetővé, hogy egymás mögött haladjunk. Az utolsóként helyszínre érkezésen azonban már mindenki csak nevetett.

Maga a raktár nem volt nagy, viszont sok érdekes dolgot láttunk itt is, és a körbevezetés is nagyon jó volt. A raklapokon meghatározott rendszer szerint voltak elhelyezve a Hauser termékek. Szemtanúi lehettünk, amint a legmagasabb szintről emelnek le egy raklap terméket. Páran kicsit féltünk, mert elég ingatagnak tűntek a termékek a raklapon. Azonban megnyugtattak bennünket; olyan baleset, hogy a termék leesett volna, még nem fordult elő.

Fotó. Dr. Kovács Zoltán

Miután végignéztünk mindent, akkor következett a hazaindulás ideje. Nem is mi lettünk volna, ha a hazaúton nem történt volna valami.  Az M0-ás autópályán rossz irányba mentünk: nem az M7-es felé, hanem vissza, a BILK irányába. Ezt az első lehetőségnél korrigálni kellett. Természetesen az egyik sofőr szerint ez csak azért történt, hogy megnézzük a Dunát, mert amikor a BILK-ből jöttünk borús volt az idő. Jelentjük: a Dunát már megismerjük, ugyanis kétszer is láttuk öt percen belül! 🙂

Hazafelé, az egyik autó bement Székesfehérvárra, mivel ott szállt ki az egyik utasa. Sofőrünk abban a tudatban volt, hogy itt megyünk le a pályáról, és majd innen rövidebb lesz, de szembesítettük a valódi okkal, miért erre jövünk. De nem baj, mert volt olyan személy, aki még sosem látta Fehérvár belvárosát, ezért nagyon jó volt egy kis kitérőt tenni. Azért is jó volt, mert mindenkinek volt valamilyen szép emléke, amit megosztott a másikkal. Az utolsó csapat, azaz mi, 16:45 körül érkeztünk vissza Veszprémbe. Miért nem lepődünk meg ezen?! 🙂

Egy felejthetetlen kirándulásban volt részünk, amit szeretnék megköszönni Pató Gáborné Dr. Szűcs Beáta tanárnőnek, mert lehetővé tette számunkra ezen izgalmak átélését.”

Köszönjük vállalati partnereinknek Fábián Zoltán kereskedelmi igazgató úrnak és Konrád Györgyi értékesítési vezetőnek, hogy lehetőséget biztosítottak hallgatóink gyakorlati ismereteinek bővítésére, valamint Bíró Koppány Ajtonynak és Firnicz Lászlónak, akik a vállalati kapcsolatfelvételben nyújtottak segítséget.

Fotó: Dr. Kovács Zoltán

A logisztikai menedzsment mesterszakos  hallgatók elosztási logisztika keretében, szakmai tanulmányi kiránduláson vettek részt a Budapesti Intermodális Logisztikai Központban (BILK). Csordás Vivien, Szalai Erika, Petrucz Diána élménybeszámolóját folytatásban közöljük.

2. rész

“Elsőként a BILK Kombiterminál Zrt.-ről tartottak nekünk egy kis prezentációt, melyből megtudhattuk mikor alakult a cég, mekkora területen helyezkedik el, milyen tevékenységet folytatnak, milyen a terminál forgalma, milyen eszközök szükségesek a konténerek mozgatásához, melyek a legjellemzőbb irányvonatok, és bepillantást nyertünk, hogy milyen fejlesztéseket terveznek a közeljövőben.

Ezután gyakorlatban is megnézhettünk, milyen munkák folynak a terminálban. A prezentáció során láttunk az ablakból egy KALMÁR nevű teleszkópos konténerrakodó gépet, amely onnan szemlélve nem volt olyan nagy, mint mikor mellé álltunk. A kerekei hatalmasak voltak, és még Győző is kicsinek érezte magát mellette; nem is beszélve rólunk, lányokról. A KALMÁR kezelői nagyon készségesek voltak, és megmutatták, mit is csinálnak nap, mint nap; hogy fogja meg a gép a konténereket  és hogy viszi őket a megfelelő helyre. A teleszkópos megfogón kívül  különleges csereszekrény megfogóval is fel volt szerelve a KALMÁR, mely úgy nézett ki mintha 4 lábat növesztett volna hirtelen. Egy külön kis bemutatót tartottak számunkra. A séta során többször figyelmeztettek bennünket, hogy ne szakadjunk le egymástól, melyre párszor a Tanár Úr is felhívta a figyelmünket, aki mindeközben rengeteg képet, és videót készített a kirándulásról.

Fotó: Dr. Kovács Zoltán

Miután itt véget ért kirándulásunk, átmentünk a BILK Logisztikai RT. irodaházába, ahol egy felejthetetlen előadásnak lehettünk szemtanúi. Az előadó olyan nagy lelkesedéssel adta elő, hogy mekkora területen fekszik ez az egész, ahol most vagyunk; mi, hol található; ki a fő tulajdonos; milyen fejlesztések folynak jelenleg, és hogy milyen kis aranyos vadnyulak találhatók a MNB Pénzverdéjének területén, hogy teljesen magával ragadta figyelmünket.

Itt lehetőségünk nyílt egy italraktár megtekintésére. A körbevezetés egyetlen negatívuma az volt, hogy a raktári utunk során végig egy biztonsági ember követett bennünket. Ez egy kissé kellemetlen érzéseket keltetett bennünk. A lényeg az, hogy megfigyelhettük az áruk mozgatását, illetve betekintést nyertünk a komissiózás folyamatába is, ami sok hasznos információval bővítette meglévő tudásunkat. Délután 2 óra körül ért véget kirándulásunk a BILK-ben.”

Folytatás következik…

Fotó: Dr. Kovács Zoltán

A logisztikai menedzsment mesterszakos  hallgatók elosztási logisztika keretében, szakmai tanulmányi kiránduláson vettek részt a Budapesti Intermodális Logisztikai Központban (BILK). Csordás Vivien, Szalai Erika és Petrucz Diána élménybeszámolóját folytatásban közöljük.

1. rész

“A közelmúltban 10 egyetemista tanulmányi kiránduláson vett rész, melyet Pató Gáborné Dr. Szűcs Beáta tanárnő szervezett, és melyre Dr. Kovács Zoltán tanár úr is elkísérte az elosztási logisztika csapatát. A tanórán szorgalmi feladatként rövid beszámolót kellett tartani az esetlegesen szóba jöhető megközelítési módokról. Optimális megoldásnak a rövid ppt szemléltetés után az autóval történő utazás bizonyult. Így történhetett, hogy három autóval vágtunk neki a tanulmányi kirándulásnak.

A mi csapatunk volt a lányos csapat, ahol is csak az autó tulajdonosa, sofőrje lógott ki a sorból, ennek ellenére egy nagyon vidám kis utazás vette kezdetét. Már az elindulásnál gond volt, mivel úgy terveztük, hogy a 2 csapat, akik fél nyolcra tervezték az indulást, együtt mennek fel Pestre. De nem így történt. A Tanár Úr által vezetett társaság már korábban elindult, de a többiek, köztük mi is úgy gondoltuk, hogy nekünk elég fél órával később indulni.  Az „A” épülettel szemben lévő utcában ültünk a kocsiban, és vártuk, hogy a harmadik kocsi elmenjen mellettünk, hogy követhessük, és együtt haladjunk. De mire rájöttünk, hogy nagy valószínűséggel már másik irányba elmentek, már időbeli lemaradásunk volt. Az indulási nehézségeket leküzdve viszont végül kikavarodtunk Veszprém városából és kezdetét vette utazásunk.

A GPS volt az egyik nagy gondunk, mivel úgy állítottuk be, hogy a leggyorsabb utat mutassa, folyton le akart vinni az autópályáról, és minden pihenőhelyre be akart invitálni. Ezért utunk során 2 alkalommal is meg kellett állni. Végül is úgy döntöttünk hallgatunk a modern technológiára, és követjük a GPS tanácsát. Így a mi csapatunk egy egészen más útvonalon érte el a célt, mint a másik két autó. De nem unatkoztunk, láttunk szép házakat, és furcsa embereket. Természetesen az egyetemen megszerzett tudásunkat is hasznosítottunk: sok szép darut láttunk, amiről egyből eszünkbe jutottak a Fizikai anyagkezelés órák csodás percei. Végül rátértünk az M0-ás autópályára, ahonnan már el sem lehetett téveszteni az irányt, hisz ki volt táblázva az úti célunk.

Az első megpróbáltatás után következett az újabb, megtalálni a csapat többi tagját. A főbejáratnál több autó várakozott, kamionok és személyautók egyaránt. Mivel igazából nem nagyon tudtuk, hogy hova és kihez megyünk, így a jegykezelő nem tudott nekünk segítséget nyújtani.  A területen hatalmas épületek voltak, melyeknek az oldalán csak egy-egy betű jelezte a nevet.  Az egyes területek nagyon jól elkülönültek egymástól. Mikor megérkeztünk a Kombiterminál sorompójához, be szerettünk volna menni. Előttünk volt egy kamion, láttuk, hogy bemegy. Utána mi következtünk. Vártuk, hogy felemelkedik a sorompó, de nem így lett. A sofőrünk majdnem kiszállt a kocsiból, mikor a mellettünk lévő sávból a kamionos integetett, hogy rossz sávban állunk, menjünk a személygépkocsik sávjába. Igen, ott egyszerűbb volt a jegykezelés! A sofőrünknek csak ki kellett nyújtania a karját az ablakon, bedugni a cetlit a jegykezelő-nyílásba, és a sorompó egyből felemelkedett. Végül a csapatunkat is sikerült megtalálnunk.”

Folytatás következik…