Az én Erasmus-sztorim: Törökország…

Megérkeztem. A müezzin keltett ma reggel, utána már csak forgolódtam. Nem hittem volna hogy ennyire megvisel az utazás, de ma egész nap fáradtnak érzem magam. Aztán lehet hogy csak a külföldiül beszélés – a fenéket beszélés, hebegés-habogás- fárasztott le jobban. De elég a kislányos nyavalygásból: ITT VAGYOK!!!

Nehéz az első benyomást leírni (épp megint egy imára szólító recitálást hallani – itt 13:13 van épp)… …egyszerűen pozitív. Bár mi nem az? 🙂 Hiszen egyik nagy álmom volt Törökországba jönni újra. Pláne így egy tanévre, ráadásul most teljesen egyedül vagyok, szobatárs nélkül egy kollégiumban. Egyelőre itt, de a jövő héten keresek egy másik szállást, mert nem túl jó, hogy vissza kell jönni este 11 előtt, semmi vendég, lányok fiúk külön épületben, meg itt nincsenek erasmusosok, bár mindenhol akadnak leendő barátok…
Természetesen el is tévedtem, bolyongtam a városban vagy fél órát, még jó hogy működik a tájékozódási képességem. Igazából Yigittel, a mentoromma l(mert olyan is jár az Erasmusosnak) indultam el azzal a céllal, hogy megmutatja, hol tudok ingyen pénzt felvenni ATM-ből, majd átment városnézésbe a dolog, aztán megmutatta a régi egyetemet, ahová délután el kell mennem. Viszont mondta, hogy neki itt van épp a nagybátyja, és ott kell hogy hagyjon engem az egyetemen. Én meg nagyképűen bevállaltam, hogy simán visszatalálok… Ebből lett az, hogy elindultam azon az úton amerre jöttünk…
… egy-két kisebb kitérő után megtaláltam a helyes irányt (eltévedve is lehet járni az “úton”?:) )
Majd visszamentem a kollégiumból az egyetemre. Természetesen most már megkérdeztem minden utamba eső embert, hogy merre kéne mennem a legrövidebb úton az egyetem régi épületéhez. Eredmény: ahány ember, annyi válasz. Végül egy elég forgalmas helyen egy “Kagylós” benzinkúton segítettek az eligazodásban. Igazából a fél órás út lerövidíthető 10 percesre is. Ez a tanulság. Jó tudni, hogy nem feltétlen kapod a gps-koordinátákat errefelé 🙂 ha azt mondják jobbra, akkor nem biztos hogy arra van a helyes irány, viszont mindenki nagyon készségesen segített abban a tévhitemben tartani, hogy jó a irányba megyek 🙂

Délután: Osmannal, az itteni egyetem Erasmus koordinátorával megtárgyaltunk mindent. Cseréltem órákat, leadtam egyet-kettőt. Megkért, hogy segítsek neki abban, hogyha tudom, akkor vigyem má’ be a három lengyel lányt hozzá, mert nem jelentkeztek nála, pedig itt vannak több, mint két hete. Én tegnap érkeztem és nekem mondja… Holnap reggel viszem őket 🙂 Ennyi. Elintézve.
Gyors e-mailezgetés, majd este találka velük. Végre találkozhatok erasmusos emberekkel…

Este. Találkoztunk a “kéznél” (egy hatalmas kéz alakú szobor az öböl közepén, a parton). Én a délután óta szerzett kollégista baráttal (aki szerintem az egyetlen angolul beszélő ember itt; elvégre angol-francia szakos) mentem. Hakantól, mint a helyi egyetemi sportélet egyetlen alakítójától sok segítséget kaptam. Például hogy tíz perc simán elég ahhoz, hogy a belvárosba érj. Én azt hittem ha beleférek a fél órába, akkor már jó vagyok. A lányok egyik török ismerőse (talán a mentoruk, de ez nem derült ki) szervezett egy kisebb Isten hozott partit. Meséltem nekik az “I can drink more than you because of I’m Hungarian” nevű facebook tömörülésről. Talán megértették 🙂 De majd még kiderül úgyis az előttünk álló napokban… 🙂

Priszinger Krisztina a Mikulásnál

Az Erasmus oktatói mobilitási lehetőségen keresztül március közepén volt szerencsém egy hetet a finnországi Rovaniemiben tölteni, a University of Lapplandon. Egyetemeink turizmus tanszékei között már régóta szoros a kapcsolat, több oktató kollégám is járt korábban Rovaniemiben, illetve a finn Erasmus kapcsolattartó, Prof. Seppo Aho gyakran látott vendég konferenciáinkon, rendezvényeinken és tantermeinkben.

Az utazás rendkívül nagy élményt jelentett számomra, több szempontból is. Az oktatás oldaláról nézve az általam oktatott Egészségturizmus tárgy nagyon jól illeszkedett Prof. Aho Regional Issues in Tourism moduljába, így a finn hallgatók is érdeklődéssel vették a tárgyat, érdeklődőek, nyitottak és kooperatívak voltak, nagyon szimpatikusnak tartottam az interaktív órákat. A professzorral való szakmai és személyes kapcsolatunk szempontjából nézve is hasznos volt az út. És természetesen meg kell említeni a személyes élményeket is. Az ember nem is hinné, hogy felnőtt fejjel is ennyire izgul, ha a Mikulással kell találkoznia. Rovaniemi látnivalói talán nem vetekednek Róma vagy London attrakcióival, de a télen és hóban is gyönyörű természet, melynek élvezetéhez szinte ki sem kell mozdulni a városból, mindenért kárpótol. A 70 centis jéggel fedett Kemi folyón tett séta, az erdei kutyasétáltatás, az esti szauna, a csaknem 14 órás éjszakai vonatozás és a szikrázó fehér hó örök emlék marad az északi sarkkörről.

Japán Nap az egyetemen

www.flickr.com/photos/london/CC BY 2.0

Érdekel a japán nyelv, a kultúra, az ösztöndíj lehetőségek? Akkor vegyél részt az Idegennyelvi Oktatási Központ által szervezett Japán Napon április 20-án!

A program 15.40-kor megnyitóval kezdődik, 16.00-tól Cudzsino Kanae, vendégoktató tart bemutató nyílt japán nyelvórát, 16.45-től Yasuo Shinozawa , a Magyarországi Japán Nagykövetség másodtitkárának angol nyelvű előadását hallgathatják meg magyar tolmácsolással az érdeklődők a japán kultúráról, gazdaságról, technológiáról, ösztöndíj-lehetőségekről. Az előadást követően 17.45-től 19.00-ig kötetlen beszélgetés zárja a rendezvényt. A helyszín a Pannon Egyetem B épületének földszinti konferenciaterme.

A J-CAT (Japan Culture Advance Team) programról bővebb információt itt találsz.

Hello, I'm Can from Turkey

Sziasztok!

I am Can, from Fethiye, western part of Turkey, border of the Mediterrian Sea. And I study Hospitality Management at Tourism Faculty in Muğla University. I really like my University and my university life in Muğla. Muğla is not so big city, I think it looks like Veszprem . And when I was in Turkey I like play basketboll with my friends in my free time also I can play basketboll in my faculty team and I like swimming, snorkelling, travelling a lot, trekking and I like watching my football teams football match.

So how is my erasmus life in Veszprem ? Whole nights just parties, just drinking and of course studying during the day J I’ve got the idea coming to Hungary from my homemates while they were studying as erasmus students in Veszprem. Thanks to my friends.
By the way alcohol is really really cheap here, so it was one of the reason to come. I’m studying Tourism for my bachelor’s degree and of course I’ve tourism courses here and luckily they’re not too hard so I’ve lots of time to learn Hungarian.
Thanks to the good location, we have been travelling a lot, both in Hungary and abroad. I like Veszprem and I like my erasmus life. So thats all about me.

Klaipédából jöttem, 2 betűt hoztam…-5.rész

Hi, I’m Egle. I came from one of the most beautiful Lithuanias’ city – Klaipėda.
There I’m studying recreation and tourism in Klaipėda university. It may sound strange, but I like my university because of it’s exterior It’s a complex of red-bricked buildings, which looks so nobly and makes me proud that I’m a part of this university. Well, if talk about Lithuania, I can say, that it’s small (only 3 million people) but very homey. There are lot of forests, lakes and, of course, Baltic sea. I’ve heard that people from other countries say that Lithuania is “a green” country, and it’s true. We don’t have any mountains, but Lithuania is the only country in Europe, where are lot of mounds left from ancient days.

In my free time I like to be with my friends or family. Also I like music, so if there is a possibility, I’m playing with drums.

I’ve chosen Pannonia university because of it’s location I saw the city in the internet and i decided that there’s no better place for my Erasmus studies than Veszprem

Bem József és Lengyelország – 4.rész

My name is Konrad and I’m from Poland. Do you remember Józef Bem? He was also a Pole. And we also have our fabulous friendship .

I’m living in a charming city in south-western part of Poland – Wroclaw. If you are planning to travel to this country, you should surely visit this city. During the day you can do some sightseeing and in the evening you can have a great party underground places you have visited earlier. Not without reason Wroclaw is called „a meeting place”. And we have also 4^th place in Europe in number of bridges.

I study Marketing and Management at the Faculty of Economic Sciences at Wroclaw University of Economics. It’s a quite good university, so if you are studying management, economics or finance and planning to go for an Erasmus exchange it could be a good choice.

I’m totally addicted to volleyball. I’m playing for more than 10 years now, but don’t think that I’m a kind of professional. One year ago I also started a referee career. Maybe I can help your University team in wining some games ?

Why am I here? First of all Erasmus could be a greatest experience in my life and excellent opportunity to discover other cultures. I love to meet people from foreign countries and learn from them. I also have to improve my English .

Why Hungary? I thought – I will go south so it will be warmer here…but it turned out that it isn’t true . And seriously speaking – I wanted to learn about the culture and history of the country, which passed a quite similar way as Poland after WW2.

Why University of Pannonia? To be honest – it was the only university with whom we signed an agreement. But I do not regret it, Veszprém is a lovely city. Life goes quietly over here. People are very nice. I really enjoy being here.

See you!
Konrad

Hello Veszprém! – 3.rész

Hi, I am Kiril from Germany and will tell you something about me and how I came to Veszprem.

I’m 27 years old and studying industrial engineering in Darmstadt, a city near to Frankfurt.

The “Technische Universität Darmstadt”, my home-university has a very long tradition and is one of Germany’s leading universities. It is well-known even beyond the boarders of Germany for its outstanding researches in engineering and computer sciences. But if you think that a university of technology only produces geeks and nerds without intercultural communication skills you are wrong.

By having more than 100 partner universities all over the world the TU Darmstadt offers a great opportunity to its students to learn about different cultures and people.

With such many choices, you see, it was not easy to choose the right university for my ERASMUS trip. And to be honest the University of Pannonia chose me. I was looking for an interesting issue for my thesis which I wanted to write in and about a country abroad. Luckily I got the possibility to do some researches in Hungary and now I am living in this beautiful city called Veszprem.

The city is situated in a breathtaking landscape. I am happy to be here and to live surrounded by my new ERASMUS family. Twelve People from different countries sharing a common goal: Having fun, enjoying our life and getting to a new culture.

Akik Veszprémet választották – 2. rész

Hello, my name is Aytek from Turkey.
I’m twenty-three year old. I come from Izmir. I study Travel Management at the Tourism Faculty in Muğla University.
My country is really big, crowded and especially the western part is so modern like European countries. Whenever you come to Turkey you can see all the seasons, for example in one day you can ski in the mountains in Antalya and after you can swim in the sea. I love my country.
In my free time I like playing guitar with my friends, I like swimming, fishing, travelling a lot, trekking and watching good musicians’ concerts. I love music – we have a rock band palying rock music in Mugla’s popular bars.

I am here for Erasmus but why? I have decided to come here with my friend, Can because his home mates were Erasmus students in Veszprem last year. They told me lot of good things about the life here in Veszprem, the university, the friendships and of course the parties. Now I am learning tourism courses at the Department of Tourism which are luckily not too hard for me so I’ve lot of time to learn Hungarian and to practise it by meeting new people…
I’m happy with my new life here and with my big Erasmus family. I really like Erasmus life. The only problem that I have here is the weather because in my hometown I haven’t seen minus degree. So this winter’s gonna be really hard for me..

See you – Aytek

Az én Erasmus-sztorim: Finnország és a tévhitek – 1. rész

Csupán másfél hónap telt el, mióta megérkeztem az északi, havas, hideg Finnországba. Ezt az egy hónapot megélni nagyon hosszú volt, de visszatekintve nagyon rövidnek tűnik. Az első két hét nem ment zökkenőmentesen és most is érnek még meglepetések. Egy kedves szaktársammal indultam el Ferihegyről, aki Rovaniemibe utazott és egyedül érkeztem Tamperébe. A 4 órás utazás múlva már belecsöppentem ebbe az új világba, ám elsőre az angol nyelv nagyon nehezen ment. Meg kell jegyeznem, hogy a nagy kaland már a repülőtéren elkezdődött, eltűnt ugyanis a csomagom. Szerencsére másnap házhoz szállították, de telefonon kellett elintéznem angolul, ami azért az első nap nem volt egyszerű: megérteni egy teljesen más akcentussal beszélőt telefonon keresztül.

Otthon sokat olvastam az országról, a városról, próbáltam minél jobban felkészülni, ám azt el kell mondanom, hogy már most úgy érzem, hogy sok-sok tévhittel érkeztem… A finnek errefelé igenis udvariasak és nagyon segítőkészek. Távolságtartóak fizikailag és lelkileg is, de csupán azért, mert nem akarják zavarni a másik fél magánszféráját. Sokszor segítenek kérés nélkül is, ha például meghallják a buszon, hogy vitatkozunk, melyik megállóban kell leszállnunk és szinte mindenki beszél angolul, nem kevesen kitűnően, függetlenül kortól vagy foglalkozástól. Az infrastruktúrájuk, technikai felszereltségük kimagasló. Az iskolai könyvtárban is egy számítógépes rendszeren kell a vonalkóddal végigtolni a könyvet ha kikölcsönzöm, a menzán ha visszaviszem a tálcát, külön kell tenni a poharat, evőeszközt, tányért, tálcát és egy szalag viszi körbe egy hatalmas mosogató felett és a buszon is mágneskártyát használok havi bérlet néven. Ez csak három példa a sok közül…

Sok-sok élmény ért már most ezen kívül, többek között: reggel 9-kor még sötét és délután 5-kor már sötét van, voltam hoki meccsen (igen, verekedtek is), kipróbáltam a snowshoe walking-ot és nordic ice-skating-et, sétáltam a befagyott tavon egy kis szigetre, megtapasztaltam a tamperei iskolai rendszer bonyolultságát, megtudtam, hogy ők is használják a Moodle rendszert-de nem olyan hatékonyan, mint mi otthon 🙂 és talán az eddigi legnagyobb élményem az volt, hogy a mentorom elhívott a lakásukba. A finnek nehezen barátkoznak, nem nyíltak, nem beszélnek a magánéletükről és úgy egyébként nem beszélnek sokat, sőt elég szűkszavúak, a ’small chat’ nem jellemző, kivéve, ha már elég alkoholt ittak, mert akkor teljesen kifordulnak önmagukból :), nem igazán hívják el ismerőseiket az otthonukba.

Elsőre talán ennyit, legközelebb a szaunázás rejtelmeiről és a finn srácokról, lányokról mesélek majd!

Így telt az első Erasmus-félévem…

Nem gondoltam volna, hogy ennyire gyorsan el fog telni… Mintha csak egy pillanatra becsuktam volna a szemem, és mikor kinyitom, már február van, épp elbúcsúzok a többiektől. Mindent elölről kezdeni, talán ettől féltem mikor még a jelentkezésem csak tervben volt. Új barátságok, új kihívások, új életritmus. Újra bebizonyítani, hogy jó vagyok, képes vagyok egy új környezetben talpra állni. A megszokott környezetből kilépve tapasztalja leginkább az ember, hogy melyek azok, amikre képes, és amikre nem. Egy félév alatt nyelvileg és szakmailag nagyon sokat tanultam, de ami a legfontosabb, emberileg nagyon sokat fejlődtem. Beilleszkedni egy idegen kultúrába, együtt élni olyan emberekkel, akik mindegyike más szokásokkal bír, eközben képviselni a saját kultúrádat is. Úgy vélem el kellett hagyjam az országomat ahhoz, hogy megtudjam, milyen értékkel is rendelkezik a saját kultúrám. Az anyanyelvem sokszínűsége az amit, sokkal jobban értékelek mióta egy idegen nyelven kell mindazt elmondanom, amit a fejemben már a saját nyelvemen megfogalmaztam.

Ausztria gyönyörű ország. Mikor Magyarországon vagyok, akkor mindig hiányzik valami, de szavakkal nem lehet megfogalmazni, hogy pontosan mi. Úgy érzem, hogy az osztrák kultúra egy részét már magamban hordozom, viszont sose leszek maga az osztrák kultúra része. Miért? Tudom nincs messze a magyar határ Bad Gleichenberg-től, de bármikor átlépem a határt, meglátom a magyar zászlót, vagy hallom a Himnuszt, könnyes lesz a szemem. Megtanultam értékelni a hazám, ahonnan származom. Elfogadtam olyannak, amilyen.

Úgy gondolom, hogy minden embernek szüksége lenne egyszer egy kicsit „elhagyni” az országát, egyrészt, hogy rájöjjön, milyen értékeket nyújt számára a szülőhaza, másrészt, hogy észrevegye, ki is ő valójában. A megszokott környezetben nem vesszük észre a különleges tulajdonságokat, melyekkel minden nap élünk, viszont egy új környezetben nem a többiek a mások, hanem mi képviselünk egy idegen kultúrát…