Igazából Kusadasi a szállások fellegvára. Évi több millió turista hajókázik ide, hogy láthassák az ókori Hellász egyik poliszát, Ephesost. Szóval akad hol lakni… Természetesen nekem is több lehetőségem akadt. Osmannal folytatott előzetes levelezésem három lehetőségre szűkült: kolesz, apartman, vagy lakás. Mivel nekem édes mindegy, hogy hol vagyok, ezért a legolcsóbbat választottam. Természetesen az előbbi felsorolás az ár szerint történt, tehát így lettem kollégista egy hétig. Ennyi időt adtam magamnak, hogy feltérképezzem az összes lehetőséget a továbbiakra.
Egyik bejegyzésemet ott hagytam abba, hogy csak ledobáltam a cuccaim, anélkül hogy megnéztem volna a szobám, majd rohantam a netkávézóba, hogy értesítsek mindenkit a sikeres utamról. Igazából hallottam hírét egy isztambuli állami kollégiumnak. Kis túlzással túlélésnek lehetne jellemezni. De az rég volt és főként nem itt!!
Igazából egy nagyon kényelmes és tiszta szobát kaptam. Valószínű ez annak is tulajdonítható, hogy előre szóltak a jöttömről, de nagyban nem különböznek a szobák egymástól, sem méretben sem minőségben. A hatodik emeleten volt az enyém. Pazar kilátással a városra. Okés, talán mégis szóltak az érdekemben…

A kollégium a belvárostól pár perc sétányira, egy meredek emelkedő után érhető el. Hamar, szinte azonnal rá kellett döbbennem arra, hogy a város törökök által lakott részén élek. Miért mondom ezt? Senki, még a biztonsági személyzet se beszél angolul, még egy mukkot se :). (egyik este nagyon szerettem volna internetezni, és mikor már az őr is feladta a kommunikációt velem, hívta az egyik barátját… így találkoztam Hakannal, aki szintén itt lakik és angol-francia szakos… sokat segített az első napokban). A környékről még annyit, hogy páran egy kicsit veszélyesnek tartják… Igazából én személy szerint semmit nem érzékeltem ebből, bármikor, bármilyen napszakban ha közlekedtem nem történt semmi különös, kivéve a szokásos török hétköznapjainak történéseit. Ha jobban belegondolok volt azért ebben egy kis dac is, hogy elmondhassam, nem veszélyes a környék. Szóval nem veszélyes a környék. Bravó, vállveregetés. Szimplán hülye… 🙂

A szoba felszereltségre teljesen rendben. Volt hűtője is, konyharésze, ahol nem lehetett főzni, mert tilos (egyébként be se volt szerelve semmi erre alkalmas berendezés, és ha megpróbálnád, akkor egyből kivágnának). Külön van a háló, és a fürdő is. Egy komplett apartmant kaptam. Az egyetlen negatívuma a szobának az ágy volt. Ezek szerint ez is volt benne. Kettő is. Az erkélyt már szinte meg sem kell említeni, hiszen minden török lakásnak alapvető része.

Szabályok, mert vannak:
– Fiúk-lányok külön-külön épületben.
– A kollégiumban nem fogadhatsz vendéget, csak a lenti közösségi térben. Nőket meg főként nem…
– Alkohol, és cigaretta bevitele teljesen tiltott (alakul). Pedig volt nálam egy kis jó – házi pálinka vagy másfél liter. Bár a gyógyszer nem sorolandó ide. Nem? 😉 a boltban vásárolt söröket, meg simán cipeltem be az első két napon, majd utána felvilágosítottak, hogy nem kéne. JA! és a csomagvizsgálatról ne is beszéljünk minden vásárlás után…
– Hétköznaponként este 11, hétvégéken este 12 előtt visszaérni. Hát ezzel már a második napon probléma volt, sőt egyik nap megdolgoztam az egyik éjszakai őrt és hajnali ötkor kopogtattam a beeresztésért. Ez azért nehezen kivitelezhető… Egy egyetemi kollégiumról van szó!!
– Ha volt több regula is az rejtve maradt előttem. Vagy betartottam, vagy nem. ki tudja…

Egy érdekességet kiemelnék: errefelé akad pár lift, amiben nem találsz ajtót, ilyen a kollégium, egy-két hotel, és az egyetem liftje is. Igen!!! most itt a lehetőség, ami minden panelben felnőtt generáció gyerekkori vágya: végigtapogatni az emeleteket, miközben fel-le utazunk. Még most sem tudom megunni 🙂 Azonban vigyázni kell!! Néhány liftben érzékelők lakoznak és csak arra várnak, hogy megtedd… …és akkor leáll a rendszer, nincs mese, ilyenkor szégyenkezve lépsz ki. Most elcseszted, majd legközelebb szemfülesebb leszel…

Októberben Erasmusos diákjainkkal kis kirándulás keretében Balatonfűzfőre utaztunk , ahol  paintballoztunk és a bobot is kipróbáltok.

Miután megkaptuk a felszerelést a paintballozáshoz két csapatot alkottunk: A narancssárga csapat: Jirka, Marion, Jonas, Marta and Anett; a fehér csapat Dodo, Mirenia, Jan, Marika and Edyta.

A Játék remek volt még ha szereztünk is néhány  kék/zöld/ lila foltot… 🙂 Eredmény: narancs- fehér   2-1

Paintballozás után kipróbáltuk a pálya mellett lévő bob pályát is, ami mindenkinek nagyon tetszett.  Majd beültünk a helyi étterembe, ahol kitartóan és éhesen vártunk és csak vártunk a pizzánkra….. 🙂

A kirándulás képeit megtaláljátok itt.

Nagyon jó nap volt, reméljük lesz még hasonló program a jövőben  is.

Forrás: cimbalom.blog.csaladinet.hu

Elkezdődött a tanévem. Az első óránk Osmannal: International hotel management. Egyébként Őt már ismerem egy éve. Tavaly volt nálunk az egyetemen nemzetközi hét, majd a végén egy konferencia, ahova ő is hivatalos volt. Mi akkor a rendezvényszervezés óra keretén belül kiválthattuk a beadandót azzal, hogy valamilyen nemzetiségű estet szervezünk. Naná! Kinek van kedve írni akármennyi oldalt is, mikor a többiekkel sokkal nagyobb élmény egy ilyen eseményt létrehozni. Szóval ő volt a vendégelőadó, de jobban megismertük egymást a konferencia alatt. Ő hívott meg ide Kusadasiba.

Illetve lett volna az első óránk vele, mert nem tudott bejönni (tanszékvezető, koordinátor, vendégelőadó…). Helyette viszont egy törökül beszélő tanár érkezett, aki néha odalökött valamit angolul. Szerencsére van egy Onurunk is! Róla nem írtam még. Ő egy Erasmusos Németországból, akinek a családja török. Igazából a nagyszülei egy órára laknak innen, valahol Izmirben. Ő fordított nekem. Lett is ebből egy vicces helyzet, amikor épp hozzánk beszélt a tanár, hogy mennyi oldal beadandót kell csinálni. Onur visszakérdezett angolul, hogy mennyit kell pontosan? A tanár nem értette. Erre megkérdezte törökül is… Öt perc nevetés után folytatódott az óra.

Mivel ez itt a reghét, ezért húsz perc után végeztünk. Irány az új épület!! Még nem voltam ott. A város végében egy hegytetőn van. Hát felgyalogoltunk.

Második óra FIDELIO. Igazából ez egy szállodai front office program. Az egész félév elmegy majd erre. Nagyon rendben van!! Kíméljék csak a szegény Erasmusosokat!! Bájdevéj, a tanárnő nagyon kedves. Ő vitt fel minket az utolsó párszáz méteren kocsival az egyetemig. Az óra teljesen törökül van, igazából az angol nyelvű program magyarázásával telik. Néha odajött hozzánk, hogy minden rendben van-e, mi meg hevesen bólogattunk.

Érkezett szobatárs a koliba. Reggel csak pár percet beszélgettünk, gondoltam este majd elmélyítjük a kapcsolatunkat vettem két üveg sört, meg ott van még a pálinka is, az új kapcsolatokért 🙂 Sercannak hívják, kiejtése Szerdzsan. Mikor megérkeztem, épp aludt 16 órát utazott éjszaka Isztambulból, eléggé fáradt lehetett. Viszont mégis felkelt. Az erkélyen folytattuk… Észrevettem, hogy a körmei hoszabbakaz egyik kezén, mint a másikon. Gitáron játszik!!!! De nagyon szépen. Hajnali egykor még elénekelte saját szerzeményeit. Ígérte, hogy sok török rockot mutat, nehogy rosszul legyek a sok török hastáncpoptól. Sajnos holnap költözök. Remélem még sokszor fogunk találkozni…