Dr. Pethő Beáta szintén karunk lelkes hallgatója volt, nem egy, nem kettő, hanem három képzést is elvégzett a GTK oktatóinak olykor szigorú, ám mindig gondoskodó és segítőkész felügyelete alatt. Beáta turizmus, majd marketing szakirányon szerzett közgazdasági diplomáját hét versenyszférában töltött dolgos év követte, mígnem visszatért hozzánk azért, hogy PhD fokozatot szerezzen.

– Kérem, mondjon néhány szót magáról! Hol dolgozik jelenleg, mivel foglalkozik pontosan?

– Alapvetően Győr közeléből származom, de Veszprémben élek már egy ideje. 2019-ben szereztem tudományos fokozatot marketing területen a GTK PhD képzésén. A szakma elméleti és gyakorlati részét egyaránt jól ismerem, hiszen marketing vezető vagyok a Haribo Hungária Kft.-nél, ezzel párhuzamosan alkalmanként a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán is vállalok előadásokat.

– Úgy tudom, hogy az egyetemen alapvetően turizmust tanult. Hogyan lett ebből marketing?

– A turizmus nem teljesen volt tudatos választás, valójában mindig a marketing, főleg annak pszichológiai aspektusa érdekelt. Ebből írtam később a doktori értekezésemet is. Én még a bolognai típusú rendszer bevezetése előtt, öt éves egyetemi képzéseken tanultam a Veszprémi Egyetemen (napjainkban Pannon Egyetem – a szerk.). Már akkoriban is érdeklődtem a marketing iránt, viszont annak idején nem volt ilyen széles a szakok kínálata, mint most. A marketing mellett viszont továbbra is kitartottam, később, miközben szakmai gyakorlatomat töltve a Turizmus Tanszéken dolgoztam, marketing szakirányon szereztem másoddiplomát.

– A diplomák megszerzését követően hogyan jutott el a marketing vezetői pozícióig? Már az elején is ez volt a cél, vagy az élet hozta lehetőségek mentén haladva alakultak így a dolgok?

– Az iskola elvégzését követően nem lesz azonnal vezető az emberből, végig kell járni a lépcsőfokokat. A szakmai előmenetel természetesen tudatos tervezés eredménye, maga a terv azonban nem elegendő, munka és elhivatottság is szükséges a sikerhez. Nem azért kezdtem el tanulni, mert vezetői beosztásra vágytam, hanem azért, mert érdekelt a marketing és a hozzá kapcsolódó szakmai kihívások. Az ilyen szakmában dolgozók élete egyébként is folyamatos tanulásból áll, hiszen a marketing igen széles terület, innovatív és gyorsan változik, így nem lehet megelégedni az iskolapadban tanultakkal, folyamatosan ismerni, megérteni és – ha hasznos – követni kell a trendeket.

A vezetői pozíció megszerzéséhez rengeteg munka, eredmény, kitartás és lojalitás kellett, ez azonban sohasem jelentett számomra terhet, hiszen emberekkel is szeretek foglalkozni.

– Ön a doktori fokozatát is a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán szerezte. Mi motiválta abban, hogy elvégezze a PhD képzést?

– A PhD képzés megkezdése sokrétű motiváció eredménye volt. Már elég régóta dolgoztam a versenyszférában, ezért egyrészt úgy éreztem, hogy szükségem van valami plusz szellemi kihívásra, ami nem a napi munkához kötődik. Másrészt azt gondolom, hogy az üzleti életben szerzett tapasztalat nem elegendő a szakmai kihívások magas minőségű megoldásához, elméleti tudás is szükséges mellé. Azt kérdezi tőlem, hogy mi a legfőbb ok, amiért elvégeztem doktori képzést? A szakmai igényesség miatt, az adta a fő motivációt. Emellett azonban volt egy másik nagyon erős hajtóerő is, ígéretet tettem édesapámnak, aki sajnos a doktori avatót már nem élhette meg.

– Így utólag visszanézve mit gondol, szakmai szempontból megérte néhány évet és rengeteg energiát szánni a doktori fokozat megszerzésére?

– Úgy vélem, hogy tanulni és fejlődni mindig megéri. Ezt magáért teszi az ember, nem azért, hogy újabb és újabb diplomákat szerezzen. Bár a PhD sok erőt és még annál is több kitartást igényelt, az ilyen célokért mindig megéri dolgozni.

– Hogyan emlékszik vissza a hallgatóként töltött évekre? Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok, kik voltak a kedvenc oktatók?

– A hallgatói létet én több lépcsőben éltem meg. A PhD különös élmény volt, hiszen hosszú évek után tértem vissza az iskolapadba. Furcsa volt a versenyszférából visszatérni az egyetemre, azonban nagyon sokat kaptam, hallgatóként teljesen más sikereket él meg az ember, mint munkavállalóként. Az oktatók közül dr. Veres Zoltánt emelném ki, Ő volt a témavezetőm, sokat köszönhetek Neki.

A másik két diplomámat is a Pannon Egyetemen szereztem. Szerettem a közösséget mind az egyetemen, mind pedig a kollégiumban, szívesen emlékszem vissza a diákként itt töltött évekre.

– Hallgatóként mit szeretett leginkább a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karában?

– Szerettem az aktív diákéletet a karon, de számomra ebben az akkori Fenyves kollégium is meghatározó szerepet töltött be. Szívesen emlékszem vissza a Turizmus Tanszéken töltött demonstrátor éveimre is, összetartó csapattal dolgozhattam együtt. Megítélésem szerint a GTK a Pannon Egyetem egyik legjobb kara. Folyamatosan fejlődik és még mindig látok benne további potenciált.

– Mi a véleménye a GTK öregdiákokat tömörítő alumni programjáról? Hasznosnak találja a kezdeményezést?

– Eddig még nem hallottam róla túl sokat. Ha az öregdiákok aktivizálásáról van szó, akkor pozitív kezdeményezésnek tartom, ez egy jó irány a jövőre nézve. Sok végzett hallgató tudna partner lenni ebben, talán még erősebb kommunikációra lenne szükség, hogy a szervezet híre még több öregdiákhoz eljusson.

– Ön miért ajánlaná egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE-GTK-t?

– A Pannon Egyetem véleményem szerint a legjobb vidéki egyetemek között foglal helyet, ahol versenyképes diplomát lehet szerezni. Továbbá, ha valaki nyugodt környezetre vágyik, Veszprém egy jó választás lehet. A GTK képzései innovatívak és naprakészek, a kínálat pedig folyamatosan bővül, a légkör ugyanakkor családias.

– A szakmai előmenetel és a tudományos fokozat megszerzése kapcsán talán sokan úgy gondolják, hogy mindezek mellett másra már nem juthat idő. Önnek van valamilyen hobbija? Hogyan tud időt szakítani rá?

– Az utóbbi néhány évben ez nehéz volt, hiszen, ha mondhatom így, a PhD volt a „hobbi”, ami minden szabadidőmet kitöltötte. Egyébként szeretek sportolni, például rendszeresen futok, de szívesen próbálok ki újabb és újabb sportokat is, mert nem szeretem a monotonitást. Ezen felül szeretek a természetben lenni, rendszeresen foglalkozom kreatív dolgokkal és sokat olvasok, valamint érdekel a pszichológia is.

– A megszerzett tudás hatalmas értéket képvisel, a munka világában elért sikerhez azonban sokszor nem csupán szakmai ismeretekre van szükség. Mit tanácsolna a jelenlegi, végzés előtt álló diákoknak a jövőre nézve?

– Már a diploma megszerzése előtt szerezzenek gyakorlatot. Ha munkát vállalnak a diákévek alatt, olyat válasszanak, amivel az iskola befejezését követően is foglalkozni szeretnének. Legyenek célirányosak, az elmélet a gyakorlat nélkül semmit sem ér, de ez fordítva is érvényes. Az egyetemek tudományos világa és az üzleti élet távol állnak egymástól, ezért ki kell nyitni a kettőt összekötő kaput, már az egyetemi évek alatt érdemes megnézni, hogyan működik mindaz a gyakorlatban, amiről az egyetemi előadásokon és szemináriumokon szó van.

Az interjút készítette: Strack Flórián

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Következő interjúalanyunk Böröcz István, aki jelenleg a Balatonfüredi Yacht Club ügyvezető igazgatója. István munka mellett, levelező tagozaton végzett nálunk vezetés és szervezés mesterszakon, szakmai életútja pedig rendkívül érdekes. Karrierje során számos pozíciót betöltött már és olyan értékes tapasztalatokat szerzett, melyek a mai napig meghatározzák a személetmódját és a munkája során felmerülő problémákhoz való hozzáállását.

– Először talán arra kérnélek, hogy mutasd be magad egy kicsit. Hogyan kerültél kapcsolatba az egyetemmel, milyen szakon végeztél?

– Levelező tagozaton végeztem vezetés és szervezés mesterszakon. Alapvetően nem ez az irány érdekelt a legjobban, hiszen akkoriban egy gyártó cégnél dolgoztam logisztikai vezetőként. Amikor 2005-ben bevezették a Bologna-rendszert Magyarországon, szó volt róla, hogy logisztika mesterszak is indul majd Veszprémben, de sajnos nem így lett. Az azonban sosem volt kérdés, hogy elvégezzek-e egy mesterszakot, hiszen mindig úgy gondoltam, hogy folyamatosan képben kell lenni a legújabb ismeretekkel, nem szabad lemaradni másoktól. Tanulni kell folyamatosan. Végül a vezetés és szervezés szak mellett döntöttem, ahol a vezetési ismeretekkel foglalkozó szakirányt választottam.

– Ezek szerint elég elkötelezett voltál az iránt, hogy a tudásod tovább gyarapítsd. Miért pont Veszprémre esett a választásod?

– Ennek több oka is volt. Egyrészt családi kötődéseim vannak az egyetem felé, hiszen édesapám itt oktatott az akkoriban még Veszprémi Vegyipari Egyetem nevet viselő intézményben. Másrészt, mivel a munkám is a városhoz kötött, kézenfekvő volt, hogy Veszprémet válasszam.

Mindezek mellett sok jót hallottam az egyetemről azoktól, akik korábban itt végeztek. A munkám révén pedig személyesen is kapcsolatba kerültem néhány oktatóval. Céges együttműködés keretein belül például Kovács tanár úrral és Gaál tanár úrral többször is dolgoztam együtt azokban az időkben, különböző témákban.

– Hogyan emlékszel vissza azokra az évekre, amikor ide jártál?

– Magában az egyetemi életben nem igazán vettem részt, hiszen, ahogy már említettem, én levelezőre jártam. Ennek ellenére nagyon tetszett, hogy az órák során különböző életkorú emberekkel kerültem kapcsolatba. Mindig is úgy gondoltam, hogy a fiataloktól nem szabad lemaradni, mert nagyon sokat lehet tanulni tőlük. A fiataloké a jövő! A tanulmányaim során pedig én is igyekeztem átadni a tapasztalataimat ifjabb hallgatótársaim számára, illetve sokat is tanultam tőlük.

Az órákra visszagondolva, körülbelül hárman-négyen voltunk a csoportban, akik a mesterszak mellett már dolgoztak, ami talán mindannyiunk hasznára vált. Az általunk megszerzett munkatapasztalat sokszor a csoporttársainknak is jól jött, hiszen összevethettük a tankönyvi anyagot a különböző szemléletekkel és a valós élet történéseivel.

– Egész biztos másképp élted meg a mesterszakot, hiszen, ha jól tudom, már akkoriban is szép szakmai karrier állt mögötted. Hogyan kezdődött a szakmai pályafutásod?

– Erdészeti és faipari középiskolába jártam Sopronban, majd ezt követően egy technikusi képzőt is elvégeztem. Akkoriban más iskolarendszer volt. Az iskola után, egy faházak gyártásával foglalkozó cégnél helyezkedtem el. Ezután másfél évig sorkatonaként, egy reptéren teljesítettem szolgálatot. Itt rengeteget lehetett tanulni, hiszen nagyon sok érték van a repüléskiszolgálásban és a logisztikában. Ezekre az évekre jó szájízzel gondolok vissza, számos pozitív élményt szereztem.

Miután leszereltem, a Balaton Bútorgyárhoz kerültem a rendszerváltás környékén. Az évek során nagyon sok és sokrétű feladatom volt, a termelési logisztika keretein belül többek között raktárrendszerekkel, beszerzéssel, készletezéssel, nemzetközi szállítmányozással és garanciális ügyintézéssel is foglalkoztam. 19 évet töltöttem el ennél a cégnél, jelen voltam az ERP rendszer bevezetésénél, a gyárépítésnél és különböző technológiai fejlesztéseknél is. A munkám indulásakor félig-meddig manufakturális gyárként működött, de egy nagyon jó és kiváló képességű szakember gárda dolgozott ott, a technológiai fejlődés folyamatos volt. Számos technológiát alkalmaztunk az elsők között nemzetközi szinten is, de a beszállítói klaszterépítésben is vezetők voltunk. Ezek az évek is meghatározóak voltak számomra, viszonylag fiatalon kerültem a cégnél vezetői pozícióba és mindig egy támogató és segítőkész csapat részeként dolgozhattam. Rendkívül inspiratív és változatos munkakörnyezetben dolgozhattam. Azonban volt egy pont a változásokban, amikor a véleményem egyszerűen nem egyezett a kialakult iránnyal.

– Mi történt veled ezután?

– A munka mellett az egyik meghatározó környezetem a vitorlázás volt, mindkét gyermekem ebben nőtt fel. Akkoriban elnökségi tagként tevékenykedve épp kerestünk valakit a Balatonfüredi Yacht Clubba (BYC) egy megújuló beruházási projekt lebonyolításához és a klub operatív vezetésére, végül úgy alakult, hogy ez a valaki én lettem. Nagyívű gondolkodással indultam, sok tervem volt a klubbal és ebben sok társra is találtam. Azt gondolom, ez sikeres időszak volt, hiszen többek között kikötőt és klubházat építettünk, az utánpótlás képzés keretein belül pedig nagyon sok gyerekkel foglalkozunk, van világbajnok, olimpikon sportolója a klubnak és hazai, nemzetközi versenyrendezésben is magas szinten teljesítünk. A szakmai múltamnak köszönhetően úgy gondolom, hogy talán az egyik legnagyobb változás, amit az egyesületnek hoztam, az a logisztikai és termelési gondolkodás, ami már sok probléma megoldásának szolgált az alapjául.

A BYC és projektjei kapcsán Balatonfüred turisztikai életével is egyre szorosabb kapcsolatba kerültem, különböző pályázatok lebonyolításában is részt vettem az évek során. Ennek kapcsán feladataim is sokasodtak. Önkormányzati képviselőként Balatonfüreden, a Magyar Vitorlás Szövetség elnökségi tagjaként is van feladatom. Mindezek közben szerencsére nem szakadtam el teljesen az erdőtől, és a faipartól sem.

Alapvetően mindig azzal foglalkozhattam, ami érdekelt, de ahogy eddig tapasztaltam az életben, minden összefügg mindennel. A katonai reptéren, a Balaton Bútorgyárban szerzett tudás kiegészülve a tanulmányokkal a Balatonfüredi Yacht Clubban is meghatározó volt.

– Ezek szerint elég sok mindent kipróbáltál már, sokféle feladatot kellett ellátnod a különböző munkakörök során. Hogyan maradtál végig motivált?

– Én kicsit és könnyűt sosem akartam. Jó példa erre, hogy 2013-ben a BYC szervezte meg a világ akkor legnagyobb létszámú ifjúsági vitorlás világ-és Európa-bajnokságainak versenyét a Laser hajóosztályok számára. Magyarország a nemzetközi vitorlázásban ennek kapcsán sok lehetőséget kapott. A versenyen a kollégák olyan jó munkát végeztek, hogy a rendezési leírásainkat már nemzetközi szinten is beépítik. A szakma mellett pedig a magánéletemben is profitáltam a dologból, hiszen a fiam részben ennek köszönhetően lett a legfiatalabb versenybíró a világon, ma már az olimpián.

Nem szeretem a rombolást, igyekszem mindig valami újat létrehozni. A BYC-ben most például próbáljuk lerakni a virtuális vitorlázás hazai alapjait, ami hamarosan olimpiai e-sportág lesz. Itt is szeretünk nagyobb léptékben gondolkodni, mint mások, világszintű technológiai megoldásokat törekszünk alkalmazni ebben is.

Emellett pedig több projekten is dolgozunk, kikötőbővítés, energetikai beruházás és a régi klubház visszavásárlása is szerepel a konkrét terveink között, de igyekszünk a BYC hosszú távú működésének a gazdasági és szakmai alapjait is megteremteni. Személy szerint sok fiatalt szeretnék még magam körül látni az elkövetkező években a Balatonfüredi Yacht Clubban, velük és rajtuk keresztül figyelni a jövőre.

– Van valami jó tanácsod a hallgatóknak?

Végezzék el az egyetemet minél rövidebb idő alatt és tapasztalják meg a valódi életet, hasznosítsák a tudásukat. Munkájuk során pedig törekedjenek arra, hogy csak, és kizárólag minőséget hozzanak létre! Emellett a legfontosabb, hogy tiszteljék a többi embert a környezetükben, hiszen bárkitől – legyen az idős vagy fiatal – lehet tanulni.

– Végezetül már csak egy kérdésem maradt. Mivel szoktál kikapcsolódni?

– Én szerencsés helyzetben vagyok, hiszen azzal foglalkozom, ami egyébként is érdekel, és amit szeretek csinálni. Úgy gondolom, hogy amíg egyik tevékenységem sem megy a másik rovására, addig minden feladatommal más energiákat mozgatok meg magamban. Talán ez az, ami igazán pihentet.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Az interjúsorozatunk következő alanya Povázsai Zsuzsa, aki rendkívül izgalmas karriert futott be könyvvizsgálóként, jelenleg pedig a bp budapesti business service centerében dolgozik az internal control csapat tagjaként. Az interjú során egyetemi emlékeiről, volt és jelenlegi munkahelyeiről és szakmai tapasztalatairól számolt be.

– Kérlek, mesélj kicsit magadról! Milyen szakon végeztél Veszprémben?

– 2002-ben végeztem gazdász szakon, ami akkor még 3 éves képzés volt. Az utolsó évünkben már pedzegették, hogy elindul egy új plusz kétéves kiegészítő képzés és mivel nagyon szerettem a sulit, a tantárgyakat, a tanárokat és a hallgatói életet is, kézenfekvő volt, hogy itt maradok és elvégzem ezt is. Végül 2004-ben diplomáztam szervezés-vezetés szakirányon (ami a mostani mesterdiplomával egyenértékű).

– Miért éppen ezt a szakot és miért pont Veszprémet választottad?

– Győrben születtem, ott is nőttem fel. Amikor egyetemet választottam, fontos szempont volt, hogy viszonylag közel legyen a szülővárosomhoz és legyen gazdász képzése. Így kerültem Veszprémbe.

– Mi történt Veled az egyetem után?

– Az egyetem elvégzése után visszaköltöztem Győrbe és először ott próbáltam munkát találni. Pár hónap küszködés után úgy döntöttem, hogy szerencsét próbálok más városokban is. Így jutottam el Budapestre.

Az első munkahelyemet egy volt szaktársam segítségével szereztem, aki akkor egy magánnyugdíj- és egészségpénztárak könyvelésével foglalkozó cégnél dolgozott számviteli területen. Felvettük a kapcsolatot és a sikeres interjú után picivel több, mint egy évig dolgoztam ott könyvelőként.

A következő munkahelyem, a PricewaterhouseCoopers (PwC) nemzetközi könyvvizsgáló cég egy igazán nagy ugrás volt a szakmai életemben. Könyvvizsgáló asszisztensként kezdtem itt a karrieremet, de kétévente mindig sikerült előrébb lépnem és végül asszisztens menedzser pozicióig jutottam az itt eltöltött hat és fél év alatt.

Könyvvizsgálóként nagyon sokféle cég pénzügyi és számviteli folyamataiba belátást nyertem és rengeteg dolgot megtanultam, mivel az ügyfelek és az auditcsapat összetétele is 2-3 hetente változott. Szinte egész Magyarországot bejártam azokban az időkben. Sajnos a munka – magánélet egyensúly kevésbe tudott megvalósulni a munka természeténél fogva, és ez volt az egyik fő oka, hogy eljöttem ettől a cégtől.

Ennek ellenére egyáltalán nem bántam meg, hogy itt dolgoztam, mivel ilyen sokrétű tapasztalatot kevés másik helyen lehetett volna megszerezni ennyi idő alatt. Azoknak a pályakezdőknek, akik érdeklődnek a könyvvizsgálat iránt nagyon tudom ajánlani ezt a karrierutat, mivel már 1-2 év alatt rengeteg tapasztalatra lehet szert tenni.

A PwC után egy nemzetközi energiavállalat (bp) üzleti szolgáltató központjában kezdtem el dolgozni “internal control advisor” munkakörben. A központ a bp különböző üzleti egységeinek nyújt szolgáltatásokat többek között ügyfélszolgálat, pénzügy-számvitel, beszerzés és HR területen.

Az “internal control” csapat célja a belső folyamatok javítása és az operáció szabályoknak való megfelelésének támogatása. Ez szerencsére nem áll messze attól, amit előtte könyvvizsgálóként csináltam. A cégnél töltött 7 és fél év alatt 1000 fősről közel 2500 fősre növekedtünk és mára már két városban, Budapesten és Szegeden működik irodánk.

A bp karrierem során végig az internal control csapat tagja voltam, de 2 évente mindig adódott olyan lehetőség, amivel előrébb tudtam lépni a karrieremben és szélesebb felelősségkörrel rendelkező magasabb pozíciókat szereztem meg: kezdetben csak az egyik brit cégért voltam felelős, később már európai szintet, most pedig egy (globális) egész szegmenst lefedő csapatban dolgozom.

A mindennapi munkám során rendszeres kapcsolatban vagyok külföldi kollegákkal is, ezért elengedhetetlen az angol nyelv intenzív használata szóban és írásban is. Tulajdonképpen a bp-nél tanultam meg folyékonyan és magabiztosan angolul kommunikálni és prezentálni, mivel az előző munkahelyeimen erre nem nagyon volt szükség, és így ott nem is használtam ezt a készségemet.

– Elég sok mindennel foglalkoztál már. Az egyetemen tanultakat mennyire tudtad hasznosítani az elmúlt években a munkád során?

– A számviteli és a controlling tárgyakon megszerzett tudásomat sokszor hasznosítottam, ezek jó alapot adtak a karrierem kezdetén. A menedzsment tárgyakat nagyon szerettem az egyetemen, és ismerősen csengett néhány fogalom, amikor projektmunkában vettem részt, vagy akár én voltam annak a felelős vezetője.

– Mire emlékszel vissza a legszívesebben az egyetemi évekből? Volt kedvenc kurzusod, oktatód vagy van olyan emléked, ami meghatározó volt a későbbi életében?

– Nagyon szívesen emlékszem vissza a Szervezési és Vezetési Tanszék által oktatott tárgyakra, ezek közül kiemelkednek Gaál Zoltán menedzsment tárgyai.

Az egyetemi életre visszagondolva nagyon élveztem a VEN-eket és az AKÓ-kat és még most is sokszor nosztalgiázunk ezekről az eseményekről az egyetemi barátokkal. Ezen kívül emlékezetesek voltak a szerda esti egyetemi mozik és a DC-s bulik is.

– Említetted, hogy az első munkahelyedet a szaktársad segítségével szerezted. Vannak olyan barátságaid vagy munkakapcsolataid, amelyek az egyetemi évek alatt szövődtek és még most is tartanak?

– Természetesen nem vagyok minden volt évfolyamtársammal napi szintű kapcsolatban, de néhány emberrel még most is rendszeresen találkozom. Ilyen például a korábbiakban említett hölgy, aki beajánlott az első munkahelyemre, vagy a nálatok dolgozó Fekete-Berzsenyi Hajni, akinek ezt az interjút köszönhetem.

– Elég szép szakmai életutat sikerült befutnod. Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akiknek felkeltette a figyelmét egy, a Tiédhez hasonló munka?

– Szerintem bárki számára hasznos tanács lehet az, hogy nem szabad elkeseredni, ha az álommeló nem az első alkalommal jön össze. A diplomaszerzés után 7-8 hónapig én sem találtam munkát, pedig rengeteg interjún voltam. Sokszor éreztem azt, hogy nem igazság, hogy nem engem választanak, de nem adtam fel. Így utólag visszatekintve végülis jól alakult minden és az összes eddigi munkahelyem adott valamit a szakmai fejlődésemhez.

– Úgy látom, lendületesen haladsz felfelé a ranglétrán, hiszen gyakran kerülsz egyre magasabb és magasabb pozíciókba. Van olyan cél, amit a szakmai életedben szeretnél még elérni?

– Ugyan belekóstoltam a pénzügy-számvitel területbe is, de rá kellett jönnöm, hogy az nem az én világom, úgyhogy szeretnék az internal control vagy controlling vonalon maradni továbbra is, mert ott – véleményem szerint – mindig változatos a munka, semmi sem állandó és erre a területre szinte minden cégnél szükség van. Remélem, hogy a jövő tartogat még lehetőséget a számomra ezen az úton. Nagyon élvezem a nemzetközi cégek világát, így a későbbiekben is mindenképpen ilyen helyen képzelem el magamat.

– A számok világa mellett gondolom szükséged van egy kis pihenésre is. Mivel foglalkozol szívesen a szabadidődben, mi az, amivel könnyen ki tudsz kapcsolódni?

– Mindig is szívesen jártam kiscsoportos sportfoglalkozásokra, régebben az aerobikot, most pedig inkább a funkcionális edzéseket részesítem előnyben. A sport mellett nagy filmrajongó vagyok és gyakran szervezek közös programot a családommal, barátainkkal és a kiskutyánkkal.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Alumni interjúsorozatunk legújabb részében Pill Eszterrel beszélgettünk, aki gazdálkodási szakon végzett az akkor még Veszpréni Egyetemen, jelenleg pedig a Zirci Közös Önkormányzati Hivatalban dolgozik pénzügyi osztályvezetőként.

– Kérem, mondjon néhány szót magáról! Mivel foglalkozik jelenleg, mi az, amit mindenképpen fontosnak tart megemlíteni a jelenlegi munkájával kapcsolatban?

– Negyvenhárom éves vagyok, Zircen születtem, jelenleg is itt élek és itt is dolgozom. Férjnél vagyok, két fiam van, az idősebb húsz, a fiatalabb pedig tizenkét éves. Jelenleg szülővárosom pénzügyeit igazgatom, a Zirci Közös Önkormányzati Hivatalban dolgozom pénzügyi osztályvezetőként. A “tartozik-követel” világában kifejezetten üdítőnek hat, hogy időnként anyakönyvvezetői feladatokat is ellátok, hiszen anyakönyvi szakvizsgával is rendelkezem.

A pénzügyi osztályvezetőség nagyon felelősségteljes és összetett feladat, hiszen közös önkormányzati hivatalról beszélünk. Ez azt jelenti, hogy nem csupán a Zirc Városi Önkormányzat, hanem a közös hivatalhoz tartozó települések – Borzavár és Lókút községek – továbbá a településeken tevékenykedő nemzetiségi önkormányzatok gazdasági vezetője is én vagyok. Itt viszont még nincs vége a sornak, hiszen Zirc két társulás székhelye is. A Zirci Járás Önkormányzati Társulás, valamint a Zirc és Lókút Óvodatársulás gazdasági vezetői feladatait is én látom el. A települések vezetői, a képviselő-testületek és társulási tanácsok által megálmodott célokat, a közfeladatot ellátó intézmények igényeit igyekszem összefésülni az önkormányzatok és társulások költségvetési lehetőségeivel. Ez a legtöbb esetben nagyon nehéz feladat.

–  Tehát pénzügyi osztályvezetőként dolgozik. Miért választotta ezt a pályát?

– Valójában az élet sodort erre a pályára, korábban sokáig tanárnak készültem. Egyszer a 90-es évek elején, még általános iskolás diákként egy pénzintézetnél kellett hosszasan várakoznom, így közben lehetőségem nyílt megfigyelni az ott dolgozók munkáját. Megtetszett, amit csináltak és megkérdeztem, hol kell tanulnom ahhoz, hogy ilyen munkát végezhessek. Azt mondták: közgazdasági szakközépiskolában. A Veszprémi Közgazdasági Szakközépiskolába adtam be a jelentkezésemet és pénzügyi szakirányon, pénzügyi ügyintézőként és képesített könyvelőként végeztem. Akkor már tudtam, hogy valóban ez az én utam. Nem túlzás azt mondanom, hogy a gondviselés vezetett erre a pályára, mert imádok mindent, amit ez a terület tudás és ismeret szintjén nyújtani tud számomra.

– A diploma megszerzését követően hogyan jutott el az osztályvezetői pozícióig? Rögös volt az út, vagy könnyen mentek a dolgok?

– A diploma megszerzésekor az idősebb fiam már kétéves volt. Akkoriban kis gyermekkel, pályakezdőként nem volt egyszerű állást találnom. Sok helyre pályáztam, de nem jártam sikerrel. Később beadtam a pályázatomat a zirci Polgármesteri Hivatalba is, gondoltam, nem veszíthetek vele. Az önkormányzatiság egyébként is a véremben csörgedezik, hiszen anyai nagypapám hosszú évtizedekig pénzügyi csoportvezetőként dolgozott ugyanitt, Zircen. Végül 2004. december 1-jével, közfoglalkoztatottként, egy éves időtartamra szóló munkaszerződéssel felvételt nyertem a Pénzügyi Osztályra. Ez alatt az egy év alatt az osztályon előforduló minden feladattal megismerkedtem. Az ismerkedés olyan jól sikerült, hogy egy év után meghosszabbították a szerződésemet, majd kineveztek köztisztviselőnek. Az akkori polgármester nagy lehetőséget látott bennem és úgy gondolta, alkalmas vagyok a pénzügyi osztályvezetői feladatok ellátására. Nagy szakmai tudású kollégák dolgoztak az osztályon, a családom is a támogatásáról biztosított, így éltem a lehetőséggel, elvállaltam a feladatot. Elődöm nyugdíjba vonulásakor, 2006. április 1-jével neveztek ki.

Rengeteget kellett tanulnom és fejlődnöm, hiszen a tanulmányaim során eredményszemléletű számvitelt tanultam. A költségvetési gazdálkodás, az államháztartási számvitel akkoriban még teljesen más világ volt. Nagyon sokat dolgoztam azért, hogy ne csak egy pozíció legyek, hanem ténylegesen vezetni tudjam az osztályt, szakmai támaszt, iránymutatást nyújtva a kollégáimnak és a feletteseimnek is. Az osztályomon én voltam a második legfiatalabb kolléga, 29 éves kisgyermekes anyukaként kellett megállnom a helyem az első munkahelyemen. Ki kellett vívnom a kollégáim, a feletteseim és a képviselők tiszteletét, illetve megbecsülését. Úgy vélem, hogy ez hamar sikerült, a dolog nehezebb részét az jelentette, hogy mindemellett családanyaként is helyt kellett állnom.

– Ön a Pannon Egyetem szerezte a diplomáját. Milyen szakon végzett, mit tanult pontosan?

– Mivel a Közgazdasági Szakközépiskolában végeztem, nagy álmom volt a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem. Akkoriban Veszprémben még nem volt Gazdaságtudományi Kar, így édesanyám betegsége és a családunk anyagi helyzete miatt végül a Veszprémi Egyetem Mérnöki Karának Műszaki menedzser szakára jelentkeztem, hogy közel maradhassak a szülővárosomhoz, a családomhoz. Azért erre a szakra esett a választásom, mert itt a műszaki ismeretek mellett gazdasági tárgyakat is tanulhattam. Amikor a Veszprémi Egyetemen (napjainkban Pannon Egyetem – a szerk.) elindult a gazdász képzés, átjelentkeztem a Gazdaságtudományi Kar Gazdálkodási szakára. Itt főiskolai oklevelet szereztem, közgazdász lettem.

– Hogyan emlékszik vissza a hallgatóként töltött évekre? Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok? Mi az, ami elsőként eszébe jut az egyetemről?

– Szerettem az egyetemre járni. Elsőként a B épület aulájának sajátos hangulata jut eszembe. Eszembe jut még az “A” épület alagsorában lévő ping-pong asztal, ahol két előadás közti hosszabb szünetekben hatalmas meccseket vívtunk a csoporttársaimmal. Leginkább az első hónapok, az akkor történtek emlékezetesek, hiszen az egyetem világa nagyon más volt a középiskolás évekhez képest.

– Hallgatóként mit szeretett leginkább a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karában?

– A tudást, amit ott kaptam.

– Hallott már a GTK öregdiákokat tömörítő alumni programjáról? Tervezi esetleg a szervezethez való csatlakozást?

– Ebben az évben hallottam róla először egyetemi csoporttársamtól és barátnőmtől Dr. Fehér Helgától, aki az egyetemen tanít. Elképzelhető, hogy csatlakozni fogok.

– Ön miért ajánlaná egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE-GTK-t?

– Azt gondolom, hogy a karon megszerzett tudás rendkívül sokrétű, így sok lehetőséget hordoz magában. Az a fiatal, aki tényleg szeretné gazdasági területen képezni magát, szeretne ebben a szakmában dolgozni, nagy dolgokat érhet el azzal a tudással, amit a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán szerez. Viszont azt is látom és tapasztalom, hogy ezt a szakmát szeretni kell, hiszen csak úgy lehet szívvel-lélekkel és igazán jól csinálni.

– A szorgalmas munka elengedhetetlen a szakmai előmenetel szempontjából, néha azonban lazítani is kell. Önnek van valamilyen hobbija? Hogyan tudja azt összeegyeztetni a munkahelyi teendőkkel?

– Most trenírozom magam arra, hogy képes legyek elengedni a munkahelyi gondokat és feladatokat, hogy képes legyek kiüríteni a fejemet, helyet engedve másnak is. Szabadidőmben olvasok és kirándulunk a családdal.

– A szakmai sikerek egyik alapja lehet az egyetemi oklevél megszerzése. Hallgatóként a munka világa azonban sokszor távolinak és rémisztőnek tűnhet. Mit tanácsolna a jelenlegi, végzés előtt álló diákoknak a jövőre nézve?

– Az oklevél megszerzése egy fontos állomás a fiatalok életében. Kezükbe kerül egy kulcs, amivel sok ajtó kinyílhat. A munkahelyen, a munka világában azonban új tanulási folyamat kezdődik. Fontos, hogy a szakmájukat kellő alázattal és tisztelettel képviselve végezzék feladataikat annak érdekében, hogy elérhessék a saját maguk számára kitűzött célokat, álmokat. Kívánom, hogy megszerzett tudásukkal olyan munkát tudjanak végezni, amit igazán szeretnek, amiben kiteljesedhetnek.

Az interjút készítette: Strack Flórián

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>