akikre büszkék vagyunk Archives - Oldal 4 a 7-ből - Pannon Egyetem - GTK
mobile menu icon
mobile menu icon
facebook icon
instagram icon
youtube icon
spotify icon
uni-pan icon
linkedin icon
webshop icon
switch icon
facebook icon
instagram icon
youtube icon
spotify icon
uni-pan icon
linkedin icon
webshop icon
PE icon

„Nem a szék lába akarok lenni, hanem az, aki a széken ül” – Interjú öregdiákunkkal, Juhász Gáborral

Ez alkalommal Juhász Gáborral, a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának egykori idegenforgalmi és szálloda szakos hallgatójával beszélgettünk. Gábor sikeres vállalkozó, egyben pedig a Balaton, a turizmus és a hajózás nagy szerelmese.

– Kérlek, mesélj magadról egy kicsit! Mivel foglalkozol jelenleg?

– Szerteágazó az érdeklődési köröm, több dologgal is foglalkozom, több szerepkörben is tevékenykedem. Már 15 éve veszek részt az Aquilo Hotel Panoráma Tihany üzemeltetésében. Kezdetben néhány egyetemi barátommal közösen működtettük a szállodát, 2010 óta viszont én vagyok a hotelt üzemeltető cég egyetlen tulajdonosa. Valójában hiba volna csupán szállodaként hivatkozni az Aquilo Hotel Panorámára, hiszen ez valójában egy olyan komplexum, amely szállodát, kikötőt és strandot is magába foglal.

A szállodaipar mellett az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt fektetek a testvéremmel közös, hajózással foglalkozó vállalkozásra. Vitorlásokat, motoros hajókat üzemeltetünk és rendezvényeket is szervezünk. Szeretem a hajókat, akár azt is mondhatnám, hogy a hajózás a véremben van, hiszen édesapám tengerész volt.

A harmadik vállalkozásom egy balatonfüredi magánorvosi központ, amely főként fogászattal és szájsebészettel foglalkozik. Közvetve ez is az egyetemi évekhez kötődik, hiszen egy olyan barátom feleségével alapítottuk, akivel az egyetemi evezős csapatban ismerkedtem meg.

Mindezek mellett az elmúlt évtől kezdődően tanácsadói szerepet is vállalok a tihanyi turisztikai desztináció menedzsment szervezetnél. A kollégáimmal a desztináció turisztikai kihívásaira keresünk válaszokat és megoldásokat. Nem titkolt célom, hogy a szállodaipartól kissé eltávolodva a desztinációmenedzsment területén is kipróbáljam magam.

Az ötödik, egyben legfontosabb szerepköröm pedig az apaság, hiszen hamarosan háromgyermekes apuka leszek.

– Hol tanultál, milyen szakon szerezted a diplomádat?

– Az egykori Veszprémi Egyetemen végeztem 2009-ben, idegenforgalmi és szálloda szakon (napjainkban Pannon Egyetem – a szerk.).

– Már az elejétől fogva a turizmus és a szállodai szektor volt a célod, vagy a lehetőségek adtak ilyen irányt a karrierednek?

– Édesanyám negyven évig dolgozott az IBUSZ-nál, így beleszerettem az idegenforgalomba. Már a középiskolás éveim alatt érdeklődni kezdtem a turizmus iránt, utazási kiállításokra jártam édesanyámmal és a kollégáival. A turizmussal kapcsolatos egyetemi képzést is tudatosan, az érdeklődési körömnek megfelelően választottam annak ellenére, hogy a karrierépítés kapcsán akkoriban nem a turizmus volt számomra a legvonzóbb iparág.

Eredetileg édesapám nyomdokaiba lépve tengerész szerettem volna lenni, ő azonban azt kérte tőlem, bárhogyan is döntök, első lépésként mindenképpen szerezzek diplomát. Az egyetemi éveim végére a magyar tengerészet megszűnt, így számomra a magyar tenger, a Balaton maradt, én azt próbálom meghódítani.

A szállodaiparba végül egy véletlen folytán keveredtem. A barátaim és én egy közös kerékpáros turisztikai vállalkozás segítségével kerültünk kapcsolatba a szállodával, amelynek jelenleg is én vagyok az üzemeltetője. Az évek során nagyon megszerettem ezt a munkát, sajátosan pozitív hangulata miatt pedig már nem is tudnám elképzelni magam az Aquilo Hotel Panoráma Tihanytól különböző munkakörnyezetben. Hosszú távra tervezek itt és szerencsére a szálloda tulajdonosa is bizalommal van felém.

– Miért választottad a turizmust, mint pályát, mi az, amit a leginkább szeretsz a jelenlegi munkaköreiddel kapcsolatban?

– A szállodai egy nagyon hektikus és nehéz munka, ráadásul vállalkozóként végzem, így nagyon kockázatos is. Szeretem, hogy a munkám során sok emberrel kerülök kapcsolatba és élményt adhatok számukra.

A hajózás magáért beszél, minden a vízen töltött perc hatalmas élmény, itt is szeretek élményt adni a turistáknak, ez nagyon jó érzés. Tavaly 56 napot hajóztam a Balatonon csak július és augusztus hónapokban, körülbelül 40 naplementét néztem végig a hajóról. Ezt sohasem lehet megunni. A hajózásnak természetesen vannak árnyoldalai is, a hajókat takarítani és szerelni kell, azonban minden viszontagságért kárpótol, hogy a „munkahelyi irodám”, egy, a Balaton közepén ringatózó hajón található.

A desztinációmenedzsmentre szellemi tornaként tekintek. Nagyon szeretem Tihanyt, aktívan részt veszek a félsziget életében, mert úgy vélem, hogy az egy európai szinten is különleges helyszín. Szeretnék hozzájárulni a falu és az egész desztináció további fejlődéséhez. Ez a munka azért is szimpatikus számomra, mert online formában, akár otthonról, vagy a világ másik felén horgonyzó hajóról is végezhető.

Ahogyan már mondtam, a vállalkozói lét rizikóval teli, azonban a szabadság, amit biztosít, megéri a kockázatot. Anno az volt az álmom, hogy a nyári időszakban sokat dolgozva lehetőséget teremtsek arra, hogy a tél folyamán a családom társaságában egy-egy trópusi helyszínen vitorlázhassak. Ezt sikerült elérnem, a gyermekeim pedig ráadásként a Balaton partján, egy gyönyörű, sokszínű környezetben nőhetnek fel.

– Mi szükséges ahhoz, hogy valaki több sikeres vállalkozás tulajdonosa legyen?

– Ha valaki szeretne eljutni valahová, talán az a legfontosabb, hogy legyen víziója. Ha az megvan, ki kell tartani mellette akkor is, ha néha egy-egy döntés hibásnak bizonyul. Merni kell kockázatot vállalni, sokan azzal rontják el, hogy a biztosra mennek, mert félnek hibázni, ez azonban helytelen hozzáállás. Kockáztatni kell, mert elegendő, ha tíz próbálkozásból csupán egyetlen bizonyul sikeresnek. Nekem az volt a vízióm, hogy szabad és független legyek, illetve azzal foglalkozhassak, amivel szeretnék. Az évek során több vonzó ajánlatot kaptam budapesti szállodákból, én azonban kitartottam a vízióm mellett. Hoztam jó és rossz döntéseket is, de végül elértem a célomat.

A vállalkozásaim mögött nagyon sok munka áll, az első 10 évben a barátaim áprilistól októberig még hétvégéken sem láttak. Sosem voltam a legjobb tanulók között, nem gondolom, hogy én rendelkezem a legmagasabb szintű szakmai tudással, de merek kockáztatni és olyan döntéseket hozni, amelyek a céljaim felé segítenek.

– Hogyan emlékszel vissza a hallgatóként eltöltött évekre, mi az, ami leggyakrabban eszedbe jut az egyetemről?

– Ha röviden kellene összefoglalnom, azt mondanám, fantasztikus volt egyetemistának lenni. Valójában mindent az egyetemnek köszönhetek, az egyetemi évek alatt sok pozitív irányú változáson mentem keresztül. Az egyetemen a közösségi élet a legfontosabb.

Emlékezetesek és fontosak a baráti és szakmai kapcsolatok, az evezéshez, mint sporthoz fűződő emlékek, valamint a Veszprémi Egyetemi Napok (VEN) történései és sikerélményei. A mai napig őrzöm a telefonomban az akkori rektortól a Regatta versenyszámainak megnyerését követően kapott sms-t. Külön nekünk, az egyetemi evezős csapatnak szerveztek fogadást, mi pedig nagyon büszkének, különlegesnek és megbecsültnek éreztük magunkat. Az az érzés azóta is emlékezetes, mert persze a munka világában elért sikerek is boldoggá tesznek, de nem adnak ugyanolyan élményt.

Az igazat megvallva nem siettem az egyetemi képzés befejezésével, mert nem akartam elengedni azt a hangulatot, amire az épületek falai között rátaláltam. Erről tényleg csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni.

– Hallottál már a GTK Alumni programjáról? Mi a véleményed róla?

– Igen, egy évvel ezelőtt hallottam róla, Véber Zoltán és dr. Gyurácz-Németh Petra is hívott, hogy veszek részt egy-egy eseményen. Sajnos végül mindig közbejött valamilyen munkaügy, ami miatt nem tudtam részt venni ezeken, de legutóbb kvázi esküt tettem, hogy legközelebb mindenképpen ott leszek. Szeretnék aktív tagja lenni a szervezetnek.

Véleményem szerint a PE-GTK egy olyan alapvető közös pont az ott végzettek számára, amely az üzleti életben is bizalmi kapcsolatot jelent, hiszen megvannak a közös értékek, a kapcsolódási pontok.

– Te miért ajánlanád egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE-GTK-t?

– A sokszínűsége miatt. Nem skatulyáz be, nem egyetlen irányba terel, hanem lehetőséget ad a nyitott gondolkodásra. Ez a nyitottság a tananyagban és az elméleti háttérben is megvan.

– Feltételezem, hogy egy olyan szakember élete, aki több vállalkozást is irányít, nem csupán játék és mese. A kikapcsolódás azonban sokat segíthet a problémák megoldásában. Neked van valamilyen hobbit? Hogyan tudod összeegyeztetni a munkáddal?

– Valójában a hajózás a hobbim, de inkább a tengeren, mert oda nem dolgozni megyek, ott nincsenek vendégek. Nagyon szeretném egy vitorláshajó segítségével megismerni a világot, terveim között szerepel, hogy a családom társaságában felkerekedjek és több országban is körülnézzek. A hajózás minden formája kikapcsol, a munkám a hobbim, ez a kedvenc időtöltésem.

A vállalkozásaim szerencsére önjáróvá váltak. Nekem nem maga a pozíció volt a célom, hanem a szabadság. Jelenleg is van egy szállodavezető, aki a szálloda operatív ügyeit intézi. A hajós cégnél is van olyan kollégám, akiben megbízok, aki önállóan el tudja végezni a dolgokat, így egyre több mindent átvesz tőlem. Tudatosan úgy alakítottam, hogy a vállalkozások nélkülem is működőképesek legyenek, már nem én vagyok a fő összekötő láncszem. Ha a vállalkozást úgy képzeljük el, mint egy háromlábú széket, amelynek én vagyok az egyik lába, sohasem hiányozhatok, hiszen a szék eldől, ha nem vagyok jelen. Nekem az a célom, hogy a vállalkozásaim önmagukban megálljanak, nem a szék lába akarok lenni, hanem az, aki a széken ül.

– A sikeres szakmai életút egyik első lépése az egyetemi oklevél megszerzése. A munka világa az egyetemi diákság számára azonban gyakran félelmetesnek tűnik. Mit tanácsolsz a jelenlegi, végzés előtt álló hallgatóknak a jövőre nézve?

– A legfontosabb, hogy higgyék el, lehetnek sikeresek. Az egyik legfontosabb a magabiztosság. Ehhez természetesen tartalom is kell, de aki diplomát szerez, annak már van valamilyen szakmai tudása. Fontos, hogy elhiggyék, szükség van olyan fiatalokra, akiknek a már sikereket elért emberek át szeretnék adni a stafétát. Tudatosnak és magabiztosnak kell lenni.

A munkaerőpiacon a legnagyobb kereslet a megbízható és becsületes, jó szakmai tudással rendelkező motivált menedzserek iránt mutatkozik. Sokat kell érte dolgozni, de ha valaki ezeket az értékeket magáévá teszi, akkor rengeteg lehetősége lesz.

Az interjút készítette: Strack Flórián


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Ismerd meg sikeres öregdiákjainkat! Még több interjút találsz itt. >>>

 

A népdalénekes turisztikai szakember – Interjú Kruppa-Jakab Évával

Úgy gondolom, hogy következő interjúalanyunkat nem kell hosszasan bemutatnom, hiszen néhány hónapja még az egyetem padjait koptatta veletek együtt. Kruppa-Jakab Éva neve a veszprémi turizmusban otthonosan mozgók számára sem csenghet ismeretlenül, hiszen több mint 10 éven át dolgozott a veszprémi Tourinform iroda kötelékében, jelenleg pedig az egyetemen segíti az EKF program alakulását. Szakmai életútjáról és tapasztalatairól beszélgettünk most vele.

– Kérlek, mesélj kicsit a tanulmányaidról!

– Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom megemlíteni az alma materem, a Lovassy László Gimnáziumot, ahol angol nyelvi tagozatra jártam. A középiskolás évek alatt nagyon megszerettem az angol nyelvet és ez a mai napig is tart. Az érettségit követően a Pannon Egyetemen folytattam tovább a tanulmányaimat idegenforgalmi és szálloda szakon. Akkoriban ezt a szakot még négy évig tartott elvégezni, amiből nyolc hónapot szakmai gyakorlati helyen kellett eltölteni. Én ezt egy jó dolognak tartom, hiszen úgy gondolom, hogy aki a turizmusban szeretne elhelyezkedni, annak érdemes jobban elmélyednie a gyakorlati életben.

Egyébként én a gyakorlatom a veszprémi önkormányzat kulturális irodáján töltöttem, de a tanulmányaim alatt belekóstoltam a vendéglátásba is. Több nyáron dolgoztam strandbüfében, ételbárban, illetve recepciósként is kipróbáltam magam a paloznaki Balatontourist Európa Kempingben. Ezeknek köszönhetően nagyon sok tapasztalatot szereztem a turizmus különböző területein és szakmailag is sokat fejlődtem.

– Ezek szerint te mindig is elhivatott voltál a turizmus iránt. Mi történt a végzésed után, hogyan csöppentél bele a nagybetűs életbe?

– A végzésem előtt 2003 márciusában nagy örömömre épp informátort kerestek a veszprémi Tourinform irodába, aminek akkoriban Lőrincz Katalin volt a vezetője. A meghirdetett pozíció elég misztikusan hangzott, de nagyon érdekelt a lehetőség. Szerencsére minden jól ment a felvételi elbeszélgetésen, így 2003 áprilisától hivatalosan is a csapat tagja lettem, nagyszerű kollégák közé kerültem.

Erre a mai napig büszke vagyok és örülök, hogy együtt dolgozhattam Katával, aki az ország egyik legjobb turisztikai szakembere. Katára szakmai példaképként tekintek. Már az egyetemi évek alatt is tartott nekem órákat, amik jó alapot adtak a szakmához, de a gyakorlatban is megtapaszthattam a profizmusát és kiváló vezetői képességeit.

Először a front office-ban tevékenykedtem, majd lassan bekapcsolódtam a back office feladataiba. Nagyon szerettem a turistákkal való közvetlen kapcsolatot, de a háttérmunkákból is kivettem a részem. A feladataim közé tartozott többek között a cikkírás, a nyomtatott hirdetések megfogalmazása és az akkoriban elég divatos újságírói és szakmai study tour-ok szervezése.

Mindeközben a családi vonalam is erősödött, 2006-ban megszületett az első gyermekünk, Gergely. Két otthon töltött év után mentem vissza dolgozni, ahol már nagyon vártak engem. Ezt követően pedig gyorsan fel kellett vennem a fonalat, hiszen a 2009-es TDM-mé (Turisztikai Desztináció Menedzsment) alakulás már a küszöbön állt, aminek az előkészítésében természetesen aktívan részt vettem. A kemény munkánk meghozta gyümölcsét, hiszen 2009. április 1-én Magyarország első bejegyzett TDM szervezete lett a miénk.

Ezt követően az én legfontosabb feladatom a TDM egyik tulajdonosával, a Veszprémi Turisztikai Egyesülettel való kapcsolattartás, valamit az ő kínálatuk hirdetésével kapcsolatos marketingmunkák elvégzése volt. Nagyon jó viszony alakult ki akkor az egyesülettel, aminek egyébként 2018 óta a titkára is vagyok.

2013-ban egy vezetőváltás történt a Tourinform csapatában, Bérczi Beáta került a menedzseri székbe. Ő egy másfajta szemléletet képviselt, de tőle is rengeteget tanultam. Azokban az időben is jól teljesítettünk, mindig kiváló eredményéket értünk el az MTÜ (Magyar Turisztikai Ügynökség) minősítési rendszerében és a rendszeres próbavásárlásokon.

A Tourinform csapatát egészen 2015-ig erősítettem. Akkor már két gyermekes anyuka voltam, hiszen 2009-ben megszületett második fiunk, Ákos. A hétvégézés és az ünnepnapokon való munka azonban nem volt egyszerű a család mellett, ezért, bár nehéz szívvel, de úgy döntöttem, hogy más területen kell elhelyezkednem.

– Mennyire volt nagy a váltás? Hova kerültél ezután?

– A Continental Automotive Hungary Kft. ellátási lánc menedzsment osztályán lettem a területi menedzser asszisztense. Teljesen más világba csöppentem, az 5 fős non-profit szervezet után egy 1000-1500 fős profitorientált multinacionális termelővállalat dolgozója lettem. Boldog voltam, hogy bizalmat szavaztak nekem, de az első három hónap kőkemény munkával telt, minden nap tanulnom kellett.

Nem döntéshozói pozícióban dolgoztam ugyan, de sok területre kellett rálátnom. Nekem kellett foglalkoznom 55 szellemi munkatárs HR-ügyeinek, kiküldetéseinek, irodai beszerzéseinek előkészítésével, miközben az SAP-rendszerrel is megismerkedtem és elláttam a menedzser-asszisztensi feladatokat. Amiben talán a legjobban hasonlított ez a Tourinform-os munkámra, az az volt, hogy itt is különböző forrásokból kellett összeszednem az információt, de itt nem a turistáknak, hanem a vezetői döntések előkészítéséhez.

Sokat tanultam és fejlődtem, sok kedves barátot szereztem az ott töltött időben, de folyamatosan úgy éreztem, hogy tudok én ennél többet is. Ezen kívül nagyon hiányzott a turizmus közege, a személyes találkozások és az, hogy élményt nyújtsak másoknak. Busszal jártam dolgozni és minden reggel, mikor átmentem a Viadukton és láttam a Várat, összeszorult a szívem, annyira hiányzott a korábbi munkám. Ezt orvosolva idegenvezetésbe kezdtem, csoportokat vezettem a városban szabadidőmben.

2016-ban pedig egy bombabiztos jelet kaptam, hogy ott kell hagynom a multik világát. Ekkor érkezett meg a családba a harmadik gyermekünk, Bálint. Tudtam, hogy vissza kell térnem a turizmusba, így a GYES alatt egy 4 csillagos szálloda online marketingjét egyengettem, folyattam az idegenvezetést és felsőfokú angol nyelvvizsgát is szereztem, amivel régóta tartoztam magamnak.

– Ha jól tudom, az iskolapadba is ekkortájt ültél vissza.

– Igen, bár ez egy merész lépés volt a részemről. Egy családi kupaktanács előzte meg a jelentkezésem, ahol a nagyszülők és a férjem is egyértelműen kifejezték a támogatásukat. Nagyon szerencsés vagyok, hogy Péter, a férjem ezekben az időkben is mellettem állt.

Ennek köszönhetően 2019-ben beiratkoztam nappali tagozaton az angol nyelvű Turizmus menedzsment mesterszakra a Pannon Egyetemen. Érdekes volt 38 évesen a nálam 10-12 évvel fiatalabbakkal együtt tanulni. A csapat egyébként elég nemzetközi volt, amit nagyon pozitívan éltem meg, kedves barátokat szereztem.

Örültem a régi tanároknak, de újakat is megismerhettem ebben a két évben. Szerettem, hogy angolul tanulhattam és hogy széleskörű rálátást kaptam a szakmára, a legújabb trendekre és a problémákra. Amit eddig a gyakorlatban tapasztaltam, annak végre az elméleti háttérét is jobban meg tudtam érteni (pl. TDM-ek átalakulása). Úgy gondolom, hogy a hallagatótársaimnak is tetszett, hogy gyakorlati példákkal tudtam színesíteni az órákat. Élveztem a közös feladatokat és a csoportmunkákat. Közben demonstrátorként is dolgoztam a Turizmus Intézeti Tanszék égisze alatt, ahol szintén sokat tanultam, és belekóstolhattam a tudományos munkába.

– Ezután kerültél hivatalosan is az egyetem kötelékébe?

– Igen, 2019 őszétől a Rektori Kabinetnél dolgozom Európa Kulturális Fővárosa ügyvivő szakértőként. Először részmunkaidőben foglalkoztattak, 2021 februárjától pedig teljes állásban vagyok itt. A felsőoktatás nekem teljesen új közeg volt, de mivel az EKF projektet már régóta ismerem, egy percig sem haboztam, hogy bekerüljek az egyetemi csapatba. Egyébként is rájöttem, hogy a közszolgálati világba talán jobban illek.

Főként Kővári Edit munkáját segítem, igyekszünk megtenni mindent a VEB2023 EKF program sikeréért az egyetemen. Mióta itt dolgozom, nagyon sok jó élményt szereztem (pl. rijekai karneváli részvétel, CoolLauch szervezeti tagság, pályázatírás és koordináció, nemzetközi kapcsolatok erősítése, stb.).

Közben kitüntetéses mesterdiplomát szereztem, amire büszke vagyok. Tanulni gyerekek mellett is lehet és érdemes – természetesen ehhez erős családi háttérre van szükség, ami nekem megadatott és nagyon hálás vagyok érte.

– Hallottál már az Alumni programról?

– Hallottam már róla, de még nem vagyok tagja. Érdekel a dolog, szeretném megismerni a szervezet működését és hátterét, ha pedig hozzátehetek valamit a szervezet munkájához, azt meg is teszem majd.

– A turizmushoz visszatérve van-e valami jó tanácsod a turizmus szakos hallgatók számára? Mire figyeljenek oda, mik a szakma buktatói?

– Elsősorban azt mondanám, hogy képzeljék magukat a turista helyébe, gondoljanak bele, hogy mit szeretne a vendég. Ha empatikusak vagyunk és ismerjük a kínálatot, akkor csak elő kell szedni a megfelelő ajánlatot a fejünkből. Azt gondolom, hogy aki nem szereti az embereket, annak nem érdemes ebben a szakmában elhelyezkednie.

Fontos még a nyitottság és a kommunikációs készség is, de a pultban lehet csak igazán megtanulni a szakma csínyját-bínját. Merjünk kérdezni és használjuk az idegen nyelveket is! Nem kell hibátlanul beszélni, de legyünk magabiztosak és szólaljunk meg! Régebben én is mindig szabadkoztam, ha németül kellett beszélnem, de rájöttem, hogy a vendégek nem a hibákat keresik a mondandómban, viszont nagyon hálásak minden szavamért.

– Ha jól tudom, az éneklés és a népi művészetek fontos szerepet játszanak az életedben. Mesélj kicsit erről is!

– A 13 éves néptáncos múltamból leginkább az éneklés maradt fent. Már kb. 25 éve foglalkozom népdalénekléssel, eddig főleg szólóban álltam színpadra. Azt szeretem ebben a legjobban, hogy a magyar népdalok tárháza végtelen, minden alkalomra találhatunk egy oda illő dalt. Sok városi és megyei rendezvényen léptem már fel, a közelmúltban pedig a Szentgáli Banda népzenei együttes énekese is vagyok, ahol igazán profi zenésezekkel dolgozom együtt. Igaz, a járvány miatt eddig csak egy fellépésem volt velük.

Nagyjából ugyanennyi idős, 25 éves a kórus múltam is, jelenleg a Gizella Nőikar tagja vagyok. A kar Veszprém egyetlen nőikara és megyei Prima díjjal is büszkélkedhet. Velük sokfelé jártam már a világban, a legutóbbi élményem egy dániai koncertsorozat volt. Nagyon szeretem a kórust, így a marketingből és a pályázatírásból is kiveszem a részem, ezzel is segítve a fejlődésünket.

– Ezen kívül mivel foglalkozol még a szabadidődben?

– Hobbim még a futás, de szeretek olvasni, rajzolni, alkotni a gyermekeimmel és túrázni a családommal. Ez utóbbit főleg a környéken űzzük. Hiszem, hogy a Balaton-felvidék tele van olyan kincsekkel, amiket érdemes felfedezni. Szeretem a madarakat is, erre a hobbimra a mostani karantén korszak abszolút pozitív hatást gyakorolt. Megkaptam az egyik legjobb madárhatározó könyvet, azóta pedig magasabb szintre léptem a madártan terén is.

Ha tehetem, önkénteskedem is, a Ragyogók és a CoolLaunch tagjaként, vagy a gyerekek iskolájában.

Ezeken kívül szeretek utazni is, ez persze a szakmámból is adódik, így én vagyok a család utazásszervezője. A nyaralásaink alatt pedig mindig figyelem, hogy ki mit és hogyan csinál, mit leshetek el más szakemberektől.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Ismerd meg sikeres öregdiákjainkat! Még több interjút találsz itt. >>>

 

Kiváló szereplés az OTDK-n!

A 35. OTDK Közgazdaságtudományi Szekcióját a Soproni Egyetem rendezte online térben. Az 50 tagozatban folyó tanácskozáson karunkat 32 dolgozattal képviselték a hallgatók.

Mindenki kiváló előadással koronázta meg eddigi kutatási teljesítményét. A szoros küzdelemben 2 első, hat második, három harmadik és négy különdíjat nyertek el hallgatóink, ezzel túlszárnyalták a két évvel ezelőtti eredményeket.

Gratulálunk a minden résztvevőnek és témavezetőiknek.


I. helyezettek:

  • Kovács Klaudia: A negyedik ipari forradalom hatása a kompetenciacserélődésre, Témavezetők: Dr. Abonyi János, Pató Gáborné Dr. Szücs Beáta
  • László Veronika: The social representation of sustainable food consumption, Témavezető: Csizmadiáné Dr. Czuppon Viktória

II. helyezettek:

  • Harta Péter: Agilis projektcsapat optimális kiválasztásának vizsgálata szoftver projekt környezetben, Témavezető: Dr. Kosztyán Zsolt Tibor
  • László Veronika: A fenntartható élelmiszerfogyasztás szociális reprezentációja Veszprém megyében, Témavezető: Csizmadiáné Dr. Czuppon Viktória
  • Lekszikov Kitti: Az Ipar 4.0 munkaerő-piaci hatásai a magyar KKV-k esetében, Témavezetők: Dr. Csizmadia Tibor, Dr. Obermayer Nóra
  • Neumann Eszter: Az Ipar 4.0 és a globális értékláncok szerepe az Európai Unióban, Témavezető: Dr. Molnárné Dr. Barna Katalin
  • Pócsa Krisztina: Analyzing Hungarian green hotels’ financial challenges and customers’ willingness to pay a premium for green hotels’ initiatives, Témavezető: Dr. Gyurácz-Németh Petra
  • Szmulai Éva Adrienn: A vállalkozásindításhoz szükséges készségek fejlesztése gyermekkorban, Témavezető: Dr. Dániel Zoltán András

III. helyezettek:

  • Molnár-Horváth Daniella: The Instagramability phenomenon: The impacts of the social media platform on the travel and tourism industry, Témavezető: Dr. Raffay-Danyi Ágnes Nóra
  • Soós Eszter: A fenntartható turizmus aspektusainak vizsgálata a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program tükrében, Témavezető: Dr. Lőrincz Katalin
  • Tan Panhavaon: The Impact of ASEAN Economic Integration on CLMV in Regional Trade Scenario, Témavezető: Dr. Veres Anita

Különdíjasok:

  • Király Tünde: Ellátási láncok földrajzi rövidülésének vizsgálata idősoros elemzéssel, Témavezető: Dr. Kosztyán Zsolt Tibor
  • Módos Zoltán: Az elektromos autógyártás jelene és jövője, Témavezető: Dr. Konka Boglárka
  • Molnár Bence: Matching Student Skills and Industry Needs: A potential Orientation and Talent Management Event “Carrier Opportunities Based on Your Personal Skills”, Témavezető: Dr. Raffay-Danyi Ágnes Nóra
  • Szendi-Joó Inez: Hétköznapi fogyasztás a Zero Waste jegyében – a magyarországi 18-25 éves fiatalok körében, Témavezető: Dr. Formádi Katalin

Bíztatunk mindenkit, hogy kutatási ötleteivel keresse meg leendő témavezetőjét és kezdje el a kutatómunkáját. Addig is várunk mindenkit május 5-én a Kari TDK előadásain, részletek és program hamarosan.

(Fotó: facebook.com/otdk.hu)

Gondoljunk kihívásként a problémákra! – Interjú Dr. Obermayer Nórával

Doktori Iskolánk interjúsorozatának következő alanya Dr. Obermayer Nóra, a Gazdaságtudományi Kar egyetemi docense és fejlesztési ügyekért felelős dékáni megbízottja, aki a GSDI-ben témavezetőként segíti a fiatal kutatók munkáját. Nóra eredetileg vegyészmérnök szeretett volna lenni, végül egész máshova sodorta az élet. Szakmai életútjáról és a PhD képzés kihívásairól és előnyeiről beszélgettünk vele.

– Kérlek, mesélj kicsit magadról! Hogyan kerültél kapcsolatba először a Pannon Egyetemmel?

– Az egyetemi karrierem és a tudományos életben való elindulásom is Gaál Zoltán nevéhez köthető. Eredetileg azt terveztem, hogy vegyészmérnök leszek, de amikor ellátogattam az egyetem nyílt napjára minden megváltozott. A tanár úr előadásának hatására úgy döntöttem, hogy műszaki menedzserként izgalmasabb szakmai életút vár rám, így a felvételikor már csak erre a szakra adtam be a jelentkezésem. Ezt a döntést végül a mai napig nem bántam meg.

Az egyetem elvégzését követően, 2000-ben egy informatikai vállalkozás megalapításában vállaltam aktív szerepet, ahol sokrétű feladatköröm volt. Egyrészt a dokumentum-menedzsment üzletág létrehozásán dolgoztam, de emellett a nemzetközi partnerkapcsolatok kiépítésében is részt vettem. Ekkor kerültem először kapcsolatba a dokumentum- és a – Magyarországon akkor még gyerekcipőben járó – tudásmenedzsment gyakorlati jelentőségével. A cégnél először üzletágvezetői, majd ügyvezetői pozíciót töltöttem be.

Mindeközben annyira magával ragadott a tudásmenedzsment területe, hogy úgy döntöttem, hogy a gyakorlatban megszerzett tudásomat érdemes lenne egy doktori kutatás keretein belül tovább mélyíteni.

– Ezek szerint nem te kerested a témát, hanem az talált meg téged.

– Így van, nálam a téma főként a cégnek, vagyis az akkori gyakorlati tapasztalatomnak köszönhető, de ismét meg kell említenem Gaál tanár urat, aki nagymértékben inspirált arra, hogy egyáltalán belekezdjek a doktori tanulmányokba és témavezetőként segített engem végig azon a hosszú és kihívásokkal teli úton, amelynek a végén, 2008-ban a PhD fokozat várt rám.

– Ha jól gondolom, levelező tagozaton végezted el a képzést. Milyen emlékeid vannak erről az időszakról?

– Igen, levelezőn jártam és talán ebből kifolyólag nincs is sok meghatározó emlékem, hiszen úgy jártunk órára, ahogy munka mellett tudtunk.

Talán akkortól kezdtem komolyabban emlékeket gyűjteni, amikor jobban bekapcsolódtam a tanszéki munkába. Azt hiszem, hogy az első cikkek megírása és az első óra megtartása nagy mérföldkő minden tudományos pályára tévedt ember életében. Én először stratment (stratégiai menedzsment) tartottam a Felnőttképzési Intézetben. Ezt sosem felejtem el.

– A kutatás mellett oktatóként is tevékenykedtél és tevékenykedsz is a mai a napig. Hogyan kerültél az egyetemre? Milyen pozíciót töltesz be itt jelenleg?

– 2012-ig dolgoztam az első kérdésnél említett cégnél, de már előtte is bele-belekóstoltam a tanszéki feladatokba. Szabó Lajos, akkori tanszékvezető támogatásával 2006 óta veszek részt különféle oktatási tevékenységekben, 2008 nyarától pedig először egyetemi adjunktusként, majd 2016-tól egyetemi docensként erősítem a Szervezési és Vezetési Tanszéket.

Ezen kívül dolgoztam a Felnőttképzési Intézetben, de egyéni vállalkozóként kompetenciafejlesztő tréningeket is tartok vállalkozásoknak. Ez utóbbira a vezetői pozíciók (tanszékvezető/Szervezési és Vezetési Tanszék, szakfelelős/Vezetés és szervezés mesterképzési szak, Fejlesztési ügyekért felelős dékáni megbízott/GTK) miatt egyre kevesebb időm jut, de azért ezzel is szívesen foglalkozom.

Jelenleg a habilitációmra készülök. Azt hiszem, hogy ez már a „kapuban” van. Úgy tervezem, hogyha mindent sikerült megvalósítanom idén, az év végére összerakom a pályázatom és a jövő év elején be is nyújtom.

– A tudásmenedzsmenten kívül milyen kutatási terület iránt érdeklődsz? Van valami más is, ami közel áll a szívedhez?

– Természetesen más témákban is kutattam már azóta, de úgy gondolom, hogy ez egy kifogyhatatlan terület. Például a közösségi média és a tudásmegosztási hajlandóság kérdése, vagyis hogy milyen jellemzők befolyásolják az embert abban, hogy megossza a tudását, illetve milyen eszközöket vesz ehhez igénybe. A két PhD hallgatómnak és a tématerületi kiválóság programnak köszönhetően két újabb témába is beleástam magam. Az egyik az Ipar 4.0 menedzsment irányú megközelítése, a munkavállalók digitális felkészültsége, a másik pedig a mesterséges intelligencia és tudásmenedzsment kapcsolatának témaköre.

– Témavezetőként gondolom nagyobb rálátásod van a PhD képzés előnyeire. Mit gondolsz, miért éri meg nappali vagy levelező tagozaton elvégezni a képzést?

– Alapvetően azért jó, ha valaki belekezd és elvégzi a képzést, mert ezzel sok olyan új ismeretre tehet szert, ami az élet bármely területén segítséget nyújthat a jövőben. Nekem például nagyon hasznos volt, hogy megismertem a jó kutatási folyamat fázisait. Megtanultam elmélyülni egy kutatásban, jobban átláttam az adott problémát, megismertem a kérdőívszerkesztés és a beérkezett válaszok elemzésének menetét.

Ha valaki nappalis hallgatóként vág bele, akkor fontos, hogy a téma iránt elkötelezett legyen és érezzen késztetést arra, hogy folyamatosan kutatásokat végezzen. Valamint az sem hátrány, ha a megszerzett tudást a felnövekvő generációknak is át tudja majd adni. Ez egy olyan pálya, aminek a célja mások fejlesztése saját magunk előmenetele által.

Levelezős hallgatók esetén pedig érdemes olyan témát választani, ami illeszkedik ahhoz a területhez, ahol dolgoznak, hiszen a fokozattal valószínűleg nemcsak eredményt, hanem rangot is szereznek majd a vállalatnál. Ha pedig valakit a kiégés veszélye fenyeget, akkor oldalirányú karrierként érdemes tekintenie a PhD-ra, ami egyfajta szellemi felüdülést hoz. Természetesen az is előfordulhat, hogy ennek a hatására egyéni vállalkozásba kezd valaki (pl. tréner vagy coach), sőt, vannak olyanok is, akik részmunkaidőben nálunk oktatnak a PhD megszerzése után.

– Van valami tanácsod az újonnan felvételizőknek?

– Talán azt mondanám, hogy fontos, hogy az akadályokat ne problémaként kezeljék, hanem kihívásként tekintsenek rá. Az életben minden nehéz, de ameddig kihívásként kezeljük ezeket a helyzeteket, addig harcolunk, ameddig el nem érjük a célunkat.

– Melyik részét szereted jobban a munkádnak, az oktatói vagy a kutatói feladatokat?

– Nem tudnék rangsorolni, mindkét részt nagyon szeretem csinálni.

Oktatói oldalról a sok csillogó szempár miatt érzem szerencsésnek magam. Általában mesteres hallgatókat tanítok, akik különösen fogékonyak a gyakorlati jellegű oktatásra, aminek én is a híve vagyok. Az órákon igyekszem tőlük is begyűjteni a való élet példáit, amit aztán a következő óráim egyikén akár tovább tudok adni. Úgy gondolom, hogy a hallgatóknak nem csak az elméleti modelleket kell látniuk, hanem már az iskolapadban is találkozniuk kell a valósággal.

A szakmával való kapcsolattartást pedig a kutatások segítik. Előfordul, hogy vállalatok keresnek meg engem azzal, hogy szeretnének valamilyen témában segítséget kérni (tudásmenedzsment rendszer, teljesítményértékelési rendszer, stratégiaalkotás, szervezetfejlesztés). Én úgy látom, hogy a jövő ebben lesz, az oktatóknak is kell, hogy legyen “kint egy lábuk”, amivel megszerzik a szükséges gyakorlati tapasztalatokat. A tudást így lehet a leghatékonyabban átadni a hallgatóknak.

– Úgy tűnik, hogy sok mindent csináltál már az életben. Van valami, amit másképp csinálnál, ha újrakezdhetnéd?

– Nincs ilyen, én mindig inkább előre, a jövőbe tekintek, a „mi lett volna ha” kérdésekkel nem foglalkozom.

– A sok munka mellett gondolom neked is szükséged van egy kis kikapcsolódásra. Levezetésként az utolsó kérdésem: hogyan szoktál lazítani?

– Amennyire az időm engedi sokat sportolok, leginkább a szabadban, szívesen túrázom, főképp a magashegyi és a via ferrata túrákat kedvelem. Ezen kívül szeretem a hegyi kerékpározást és egy darabig, ameddig időm engedte, intenzíven légakrobatikáztam.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia

Ha felkeltette érdeklődésedet a doktori képzés, látogass el a Doktori Iskola honlapjára! >>>

“Éreztem, hogy nem dőlhetek hátra” – Interjú Dr. Birkner Zoltánnal

A Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola (GSDI) kapcsán a következő interjúalanyunk egy olyan személy, aki meghatározó tevékenységet végzett a Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampuszának létrehozásában és fejlődésében. Eredetileg földrajz-történelem szakos tanárként lépett ki a munka világába, végül teljesen más területen ért el sikereket. A doktori fokozat megszerzését követően pedig a tudományos életben, és 2018-tól a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) élén is megállíthatatlan. Fogadjátok szeretettel az NKFIH elnökével, Dr. Birkner Zoltánnal készült interjúnkat.

– Kérem, mondjon pár szót magáról! Honnan indult?

– 1971-ben születtem Nagykanizsán és egészen a középiskola végégig itt is éltem. A felsőfokú tanulmányok azonban néhány évre elszólítottak a városból. Földrajz-történelem szakos tanár akartam lenni, amihez akkoriban csak két helyen volt elérhető képzés az országban. Én a debrecenit választottam, és a sikeres felvételi után 1989-ben bekerültem a hőn áhított szakra. A Debrecenben eltöltött évek izgalmasak voltak, nagyon szerettem oda járni. A diplomám megszerzése után visszakerültem Nagykanizsára, és egy igen rangos középiskolában kezdtem tanítani. De éreztem, hogy nem dőlhetek hátra, rengeteg felfedezésre váró terület izgatta még a fantáziámat.

Mivel ez az érzés nem hagyott nyugodni, 1996-ban újra iskolapadba ültem, és egy teljesen más szakterületen mélyedtem el a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán. Két évvel később, 1998-ban pénzügyi szakközgazda végzettséggel léptem ki az intézményből, ez az új diplomám pedig kiváló karrierlehetőségekkel kecsegtetett.

Hamarosan kaptam egy banki osztályvezetői állásajánlatot, ami egész magas belépési pozíciót jelentett volna a szakmába. Ennek ellenére én inkább egy másik, akkor még szinte szürreálisnak tűnő, mégis izgalmas kihívást fogadtam el. Felkértek, hogy vegyek részt egy nagykanizsai felsőoktatási intézmény létrehozásában, ami azért volt különösen nehéz feladat, mert akkor a városban egyáltalán nem folyt ilyen jellegű oktatás.

1998-tól több kollégámmal együtt félállásban kezdtünk dolgozni és szervezkedni, hogy sikerüljön elérni a kitűzött célt. Két éven keresztül próbálkoztunk a környék felsőoktatási intézményeinél, mígnem találkoztunk Dr. Gaál Zoltán professzor úrral, a Veszprémi Egyetem (mai nevén Pannon Egyetem) rektorával. Ő volt az az egyetemi vezető, aki szívvel-lélekkel csatlakozott a törekvéseinkhez, felkarolt minket és segített a nagykanizsai kihelyezett képzés elindításában.

Rekord idő alatt értünk el nagy sikereket. 2000 tavaszán találkoztunk először Gaál Zoltánnal, de augusztusban, a pótfelvételi időszakában már Nagykanizsán indult képzés idegenforgalmi és szálloda szakon. Népszerűek lettünk, 17 megyéből érkeztek hozzánk hallgatók.

Ekkor már teljes állásban az egyetem közegében dolgoztam, így érlelődött meg bennem a gondolat, hogy elmélyüljek a tudományos életben, és fokozatot szerezzek.

– Ekkor kezdte meg doktori tanulmányait Veszprémben?

– Igen, így kerültem a GSDI-be. 2007 körül kértem a felvételemet egyéni felkészüléssel, majd rövid időn belül, 2010-ben Gaál professzor úr témavezetésével sikeresen meg is védtem a “Zala megyében is az innováció a siker motorja?” című doktori disszertációmat. Ahogy a téma is mutatja, a PhD-tanulmányaim során Zala megye, illetve a helyi kis- és középvállalkozások innovációs képességét mértem fel és kutattam.

– Ezek szerint Ön nem nappali tagozatos hallgatóként járta végig az utat. Hogyan emlékszik vissza ezekre az évekre? Jelentett valamilyen előnyt, hogy Önnek ekkor már sok gyakorlati tapasztalata volt?

– Ebben az időszakban számomra az volt a legmeghatározóbb, hogy egyszerre tehettem szert széles körű elméleti és gyakorlati vezetői ismeretekre. Akkoriban oktatási igazgató voltam, így a való életben is megtapasztaltam, sőt hasznosíthattam a doktori iskolában tanultakat.

– Ez izgalmasan hangzik. És mi a helyzet azóta? Ha jól tudom, a fokozat megszerzése után sem hagyta el teljesen a tudományos pályát.

– Természetesen azután is tovább építettem a tudományos karrierem: a ranglétrán felfelé lépegetve docens lettem, majd témavezetőként én is vállaltam PhD-hallgatókat. 2018-ban volt az első sikeres védésünk Rodek Nórával, majd 2019-ben Máhr Tivadarral, és bízom benne, hogy a következő években a mostani hallgatóim közül is sokan szereznek majd fokozatot.

– Ön tehát az érem mindkét oldalát látta, volt már hallgató és témavezető is. Tapasztalatai alapján miért érdemes belekezdeni a doktori tanulmányokba?

– Azt gondolom, hogy a tudományos utánpótlás nevelése minden fél számára hasznos befektetés. A doktori tanulmányok segítenek fókuszálni és megoldást találni a különböző problémákra, új perspektívákat nyitnak mind a hallgató, mind az egyetem, mind pedig a helyi közösség előtt. A hétköznapok gyakorlatában sokszor azért nehéz egy-egy helyzetet hatékonyan kezelni, mert az operatív és a stratégiai szempontok vetélkednek egymással. A PhD elvégzése során a hallgatók egy olyan látásmódot sajátíthatnak el, ami segíthet kilépni a “dobozból” a nagyobb és nehezebben átlátható problémák esetén is. Amint rálátás nyílik a nagy egészre, újszerű megoldási irányok kerülnek felszínre.

– Mire emlékszik vissza szívesen a GSDI-ben eltöltött évekről? Voltak olyan oktatók, akik meghatározóak voltak a tanulmányai során?

– Természetesen voltak. Egyikük a már korábban említett Gaál Zoltán, akinek nagyon sokat köszönhetek. Rengeteget tanultam még Török Ádám professzor úrtól, aki jelenleg is a GSDI vezetője. Azt hiszem, a kettejükkel folytatott közös beszélgetések is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ma a kutatás-fejlesztés és az innováció országos szakpolitikai műhelyében dolgozhatok.

A másik plusz, amit kiemelnék a doktori tanulmányokból, azok a hallgatótársak. Sok helyről és sokféle élethelyzetből érkeztünk, ennek köszönhetően különböző megvilágításban láttuk és értelmeztük a körülöttünk lévő világot, miközben egymásra is hatással voltunk. Azt hiszem, ez is nagyban hozzájárult a tudományos látásmódom érlelődéséhez.

– Ha jól tudom, jelenleg is sokféle kihívásnak tesz eleget a tudományos karrier építése mellett.

– A Nagykanizsai Kampusz mindig fontos volt számomra. Az évek alatt szépen fejlődtünk, 13 szakunk lett stabil oktatói gárdával. A munkatársak közül mindenkinek lehetősége volt a doktorálásra, kecsegtető karrierlehetőségek nyíltak meg előttünk. Én is kiváló ajánlatot kaptam, aminek köszönhetően 2018 júliusa óta az NKFIH elnökeként dolgozom a hazai innovációs ökoszisztéma újjászervezésén.

– Az innováció mellett van még olyan terület, amivel szívesen foglalatoskodik?

– Az elmúlt években megtanultam egyszerre nagykanizsai, veszprémi és budapesti szemmel is nézni a világot. Ez alatt megérett bennem a gondolat, hogy a vidéki Magyarországnak is meg kell tanulnia a saját útját járni. Minden térségnek meg kell találnia az azt egyedi és frappáns üzenetet, amivel maga köré vonzhatja és meg is tarthatja a népességét és a vállalkozásokat. Ha érdemben foglalkozunk a régiók szerepének újraértelmezésével és a városi identitás kérdéseivel, az az egész ország versenyképességét növelni fogja. Az elmúlt években ezen is dolgozunk a kollégáimmal.

– Az utolsó kérdésem: ha újrakezdené, mi az, amit másképp csinálna?

– Azt hiszem, nem változtatnék semmin. Amikor 1998-ban “szirénhangok” csábítottak egy kényelmes banki állás felé, jól döntöttem, hogy helyette inkább a felsőoktatás fejlesztését és az innovációt választottam. Engem vonzanak a kreativitást is próbára tevő kihívások, és biztos vagyok benne, hogy a jövő még sok hasonlóan izgalmas feladatot tartogat számomra.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia

Ha felkeltette érdeklődésedet a doktori képzés, látogass el a Doktori Iskola honlapjára! >>>

Marketinges, aki nem csupán a marketinghez ért – Interjú öregdiákunkkal, Dr. Pethő Beátával

Dr. Pethő Beáta szintén karunk lelkes hallgatója volt, nem egy, nem kettő, hanem három képzést is elvégzett a GTK oktatóinak olykor szigorú, ám mindig gondoskodó és segítőkész felügyelete alatt. Beáta turizmus, majd marketing szakirányon szerzett közgazdasági diplomáját hét versenyszférában töltött dolgos év követte, mígnem visszatért hozzánk azért, hogy PhD fokozatot szerezzen.

– Kérem, mondjon néhány szót magáról! Hol dolgozik jelenleg, mivel foglalkozik pontosan?

– Alapvetően Győr közeléből származom, de Veszprémben élek már egy ideje. 2019-ben szereztem tudományos fokozatot marketing területen a GTK PhD képzésén. A szakma elméleti és gyakorlati részét egyaránt jól ismerem, hiszen marketing vezető vagyok a Haribo Hungária Kft.-nél, ezzel párhuzamosan alkalmanként a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán is vállalok előadásokat.

– Úgy tudom, hogy az egyetemen alapvetően turizmust tanult. Hogyan lett ebből marketing?

– A turizmus nem teljesen volt tudatos választás, valójában mindig a marketing, főleg annak pszichológiai aspektusa érdekelt. Ebből írtam később a doktori értekezésemet is. Én még a bolognai típusú rendszer bevezetése előtt, öt éves egyetemi képzéseken tanultam a Veszprémi Egyetemen (napjainkban Pannon Egyetem – a szerk.). Már akkoriban is érdeklődtem a marketing iránt, viszont annak idején nem volt ilyen széles a szakok kínálata, mint most. A marketing mellett viszont továbbra is kitartottam, később, miközben szakmai gyakorlatomat töltve a Turizmus Tanszéken dolgoztam, marketing szakirányon szereztem másoddiplomát.

– A diplomák megszerzését követően hogyan jutott el a marketing vezetői pozícióig? Már az elején is ez volt a cél, vagy az élet hozta lehetőségek mentén haladva alakultak így a dolgok?

– Az iskola elvégzését követően nem lesz azonnal vezető az emberből, végig kell járni a lépcsőfokokat. A szakmai előmenetel természetesen tudatos tervezés eredménye, maga a terv azonban nem elegendő, munka és elhivatottság is szükséges a sikerhez. Nem azért kezdtem el tanulni, mert vezetői beosztásra vágytam, hanem azért, mert érdekelt a marketing és a hozzá kapcsolódó szakmai kihívások. Az ilyen szakmában dolgozók élete egyébként is folyamatos tanulásból áll, hiszen a marketing igen széles terület, innovatív és gyorsan változik, így nem lehet megelégedni az iskolapadban tanultakkal, folyamatosan ismerni, megérteni és – ha hasznos – követni kell a trendeket.

A vezetői pozíció megszerzéséhez rengeteg munka, eredmény, kitartás és lojalitás kellett, ez azonban sohasem jelentett számomra terhet, hiszen emberekkel is szeretek foglalkozni.

– Ön a doktori fokozatát is a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán szerezte. Mi motiválta abban, hogy elvégezze a PhD képzést?

– A PhD képzés megkezdése sokrétű motiváció eredménye volt. Már elég régóta dolgoztam a versenyszférában, ezért egyrészt úgy éreztem, hogy szükségem van valami plusz szellemi kihívásra, ami nem a napi munkához kötődik. Másrészt azt gondolom, hogy az üzleti életben szerzett tapasztalat nem elegendő a szakmai kihívások magas minőségű megoldásához, elméleti tudás is szükséges mellé. Azt kérdezi tőlem, hogy mi a legfőbb ok, amiért elvégeztem doktori képzést? A szakmai igényesség miatt, az adta a fő motivációt. Emellett azonban volt egy másik nagyon erős hajtóerő is, ígéretet tettem édesapámnak, aki sajnos a doktori avatót már nem élhette meg.

– Így utólag visszanézve mit gondol, szakmai szempontból megérte néhány évet és rengeteg energiát szánni a doktori fokozat megszerzésére?

– Úgy vélem, hogy tanulni és fejlődni mindig megéri. Ezt magáért teszi az ember, nem azért, hogy újabb és újabb diplomákat szerezzen. Bár a PhD sok erőt és még annál is több kitartást igényelt, az ilyen célokért mindig megéri dolgozni.

– Hogyan emlékszik vissza a hallgatóként töltött évekre? Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok, kik voltak a kedvenc oktatók?

– A hallgatói létet én több lépcsőben éltem meg. A PhD különös élmény volt, hiszen hosszú évek után tértem vissza az iskolapadba. Furcsa volt a versenyszférából visszatérni az egyetemre, azonban nagyon sokat kaptam, hallgatóként teljesen más sikereket él meg az ember, mint munkavállalóként. Az oktatók közül dr. Veres Zoltánt emelném ki, Ő volt a témavezetőm, sokat köszönhetek Neki.

A másik két diplomámat is a Pannon Egyetemen szereztem. Szerettem a közösséget mind az egyetemen, mind pedig a kollégiumban, szívesen emlékszem vissza a diákként itt töltött évekre.

– Hallgatóként mit szeretett leginkább a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karában?

– Szerettem az aktív diákéletet a karon, de számomra ebben az akkori Fenyves kollégium is meghatározó szerepet töltött be. Szívesen emlékszem vissza a Turizmus Tanszéken töltött demonstrátor éveimre is, összetartó csapattal dolgozhattam együtt. Megítélésem szerint a GTK a Pannon Egyetem egyik legjobb kara. Folyamatosan fejlődik és még mindig látok benne további potenciált.

– Mi a véleménye a GTK öregdiákokat tömörítő alumni programjáról? Hasznosnak találja a kezdeményezést?

– Eddig még nem hallottam róla túl sokat. Ha az öregdiákok aktivizálásáról van szó, akkor pozitív kezdeményezésnek tartom, ez egy jó irány a jövőre nézve. Sok végzett hallgató tudna partner lenni ebben, talán még erősebb kommunikációra lenne szükség, hogy a szervezet híre még több öregdiákhoz eljusson.

– Ön miért ajánlaná egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE-GTK-t?

– A Pannon Egyetem véleményem szerint a legjobb vidéki egyetemek között foglal helyet, ahol versenyképes diplomát lehet szerezni. Továbbá, ha valaki nyugodt környezetre vágyik, Veszprém egy jó választás lehet. A GTK képzései innovatívak és naprakészek, a kínálat pedig folyamatosan bővül, a légkör ugyanakkor családias.

– A szakmai előmenetel és a tudományos fokozat megszerzése kapcsán talán sokan úgy gondolják, hogy mindezek mellett másra már nem juthat idő. Önnek van valamilyen hobbija? Hogyan tud időt szakítani rá?

– Az utóbbi néhány évben ez nehéz volt, hiszen, ha mondhatom így, a PhD volt a „hobbi”, ami minden szabadidőmet kitöltötte. Egyébként szeretek sportolni, például rendszeresen futok, de szívesen próbálok ki újabb és újabb sportokat is, mert nem szeretem a monotonitást. Ezen felül szeretek a természetben lenni, rendszeresen foglalkozom kreatív dolgokkal és sokat olvasok, valamint érdekel a pszichológia is.

– A megszerzett tudás hatalmas értéket képvisel, a munka világában elért sikerhez azonban sokszor nem csupán szakmai ismeretekre van szükség. Mit tanácsolna a jelenlegi, végzés előtt álló diákoknak a jövőre nézve?

– Már a diploma megszerzése előtt szerezzenek gyakorlatot. Ha munkát vállalnak a diákévek alatt, olyat válasszanak, amivel az iskola befejezését követően is foglalkozni szeretnének. Legyenek célirányosak, az elmélet a gyakorlat nélkül semmit sem ér, de ez fordítva is érvényes. Az egyetemek tudományos világa és az üzleti élet távol állnak egymástól, ezért ki kell nyitni a kettőt összekötő kaput, már az egyetemi évek alatt érdemes megnézni, hogyan működik mindaz a gyakorlatban, amiről az egyetemi előadásokon és szemináriumokon szó van.

Az interjút készítette: Strack Flórián


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

 

MNB Kiválósági Ösztöndíjas hallgatóink a 2020/21-es tanévben

“A Magyar Nemzeti Bank – a társadalmi felelősségvállalási stratégiájának keretében – vezető szerepet kíván betölteni a hazai közgazdasági és pénzügyi szakemberképzés megújításában. E cél megvalósítása érdekében a 2016/2017-es tanévtől kezdődően a jegybank vezetése létrehozta az MNB Kiválósági Ösztöndíjprogramot az MNB tevékenységéhez kapcsolódó alap- és mesterképzési szakos hallgatók támogatására.

Az ösztöndíjak odaítélésének legfontosabb alapfeltételei a kiemelkedő tanulmányi-, tudományos- és közösségi teljesítmény.

Az MNB egy tanév során 10 hónapon keresztül folyósít immáron havi 40 ezer forint ösztöndíjat a gazdasági témájú alap- és mesterképzésben résztvevő hallgatók legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtó 3-3 százalékának.” (Forrás)


MNB Kiválósági Ösztöndíjas hallgatóink:

  • Demény Márton: pénzügy és számvitel alapképzés
  • Jarjabka Éva Erzsébet: gazdálkodási és menedzsment alapképzés
  • Kavalecz Edit Eszter: pénzügy és számvitel alapképzés
  • Király Tünde: nemzetközi gazdálkodási alapképzés
  • Kreitl Kitti: pénzügy és számvitel alapképzés
  • Lekszikov Kitti: vezetés és szervezés mesterképzés
  • Mocher Dóra: pénzügy és számvitel alapképzés
  • Németh Regina: pénzügy és számvitel alapképzés
  • Porkoláb Patrícia Fanni: gazdálkodási és menedzsment alapképzés
  • Szakács Krisztián: pénzügy és számvitel alapképzés
  • Szmulai Éva Adrienn: gazdálkodási és menedzsment alapképzés
  • Varga Stefánia: nemzetközi gazdálkodási alapképzés

Hallgatóinknak ezúton is gratulálunk, tanulmányaikhoz sok sikert kívánunk!

Pannonról a Princeton-ra és közgazdászként Barcelonában – Interjú öregdiákunkkal, Nagy Dávid Krisztiánnal

Az Alumni interjúsorozat következő alanyaként Nagy Dávid Krisztiánnal beszélgettem, aki jelenleg Barcelonában él és dolgozik, munkába állás előtt azonban még a CEU-n és a Princeton-on is megfordult, ahol egészen a doktori fokozat megszerzéséig jutott.

– Milyen szakot végeztél a Pannon Egyetemen?

– 2003-ban kezdtem a közgazdász-gazdálkodási szakot a Pannon Egyetemen az akkori 5 éves osztatlan képzésben; a diplomát így 2008-ban vehettem kézhez.

– A diploma megszerzése után hol helyezkedtél el és hogyan jutottál el oda, ahol most vagy?

– Diplomázás után nem mentem el egyből dolgozni, hanem a CEU (Central European University) Közgazdász mesterképzésére jelentkeztem, amit az előírt 2 év alatt el is végeztem. Ezt követően egy Pannonos és egy CEU-s diplomával a kezemben mentem ki Amerikába, ahol a Princeton egyetemen megcsináltam egy doktori képzést 2010 és 2016 között. Ezután kerültem csak vissza Európába, pontosabban Barcelonába, ahol azóta is élek és dolgozom.

– Jelenleg mivel foglalkozol?

– Jelenleg Barcelona-ban a CREI (Centre de Recerca en Economia Internacional) kutatóintézetnél dolgozom elméleti közgazdászként.

Elsősorban tudományos kutatással foglalkozom és különféle nemzetközi folyóiratokba publikálom ezek eredményeit. Egy-egy cikk megszületését akár 3-4-5 éves kutatómunka is megelőzi, amely az idő előre haladtával úgy érzem, hogy egyre hosszabb lesz. A legtöbb kutatáson és így a legtöbb cikken is társszerzővel / társszerzőkkel dolgozom együtt, akik között magyar és külföldi is akad. Mintegy másodállásként pedig a kutatóintézet mellett található egyetemen oktatok.

A kutatási területem a gazdaságföldrajz, munkám során pedig olyan dolgokat vizsgálok, mint például, hogy a városok miért ott jönnek létre, ahol; a különböző helyeken (városokban és vidéken például) a jövedelmek között miért alakulnak ki nagy különbségek; illetve, hogy a nagyvárosok hogyan befolyásolják a gazdasági tevékenységek megoszlását és összpontosulnak-e ezek a tevékenységek, és ha igen, akkor miért – vagyis kicsit a nemzetközi kereskedelembe is belelóg a témám.

– Milyen érdekességeket emelnél ki a munkáddal kapcsolatban?

– Alapvetően kettő dolgot tudnék kiemelni, bár valószínűsítem, hogy én azokat a részeit is élvezem a munkámnak, amelyeket más talán unalmasnak találna benne.

Gyerekkorom óta szeretem a matematikát, így nem meglepő, hogy a kutatások mögött húzódó szigorú logika az, amit a legjobban élvezek a munkám során. Továbbá izgalmasnak találom azt is, hogy a kutatás kicsit olyan, mint valami nyomozó munka, amely során az ember számára rengeteg új és érdekes dologra derül fény.

– Milyen élményekre emlékszel vissza a legszívesebben a Pannonon eltöltött évekkel kapcsolatban?

– Több intézményben megfordultam tanulmányaim során, ám sehol máshol nem volt meg az a közvetlen, mondhatni “családias” hangulat, mint a Pannon Egyetemen, annak ellenére is, hogy elég sokan kezdtük meg az egyetemet a felvételem évében a szakomon. Biztos vagyok benne, hogy az oktatóknak legalább akkora szerep jutott ebben az elfogadó, nyitott hangulat kialakításában, mint az évfolyamtársaimnak, hiszen mindig lehetett tőlük kérdezni és beszélgetni velük. Sosem éreztem magam elidegenítettnek és egyedül a Pannonon, míg más oktatási intézményekben távolságtartóbbak voltak velünk, hallgatókkal szemben a tanáraink.

Ugyancsak érdekes emlékként él bennem az, hogy mennyire más szinten állt a technológia akkor, amikor elkezdtem egyetemre járni. Nem hogy mobilinternet nem volt, de még otthon sem volt netünk. Külön számítógépes termek álltak rendelkezésünkre, ha elektronikus módon kellett valamit elintéznünk és a zárthelyik eredményeit sem a moodle-ben tették közzé, hanem kiszögezték a folyosón található parafa táblákra, mi pedig egymással tolongva próbáltuk minél hamarabb megnézni, hogyan sikerült a dolgozatunk. Ez nagyon érdekes élményként él bennem, hiszen a mai világban, ahol minden elektronikus úton történik, szinte elképzelhetetlen, hogy ez nem mindig volt így.

– Milyen tanácsod lenne a mostani hallgatók számára?

– Először is azt tanácsolnám mindenkinek, hogy foglalkozzanak azzal, amit szeretnek. Úgy, mint később az életben, az egyetemen is igaz, hogy sokfelé kell osztanunk a figyelmünket, emiatt pedig sokszor nehéz beosztani az időnket úgy, hogy a szabadidős foglalkozásokra is jusson energiánk, és az anyagiakra is gondolnunk kell. Mégis az a véleményem, hogy igyekeznünk kell megtalálni a lehetőségeket arra, hogy azzal töltsük az időnket, amit élvezünk csinálni. Azt javaslom minden diáknak, hogy merjenek olyan tantárgyakat is felvenni, amelyek érdeklik őket akkor is, ha azok nem feltétlenül kötődnek szorosan a tanulmányaikhoz. Nincs annál rosszabb, ha olyan dolgokat kell csinálnia, amit nem szeret az ember.

Másodszor pedig azt tanácsolom minden hallgatónak, hogy élvezzék és használják ki a szabadidejüket addig, amíg még van. Egyetemista koromban sokkal több időm volt, amit én is sokszor “elpazaroltam”. Az idő egy hatalmas lehetőség, amivel meg kell próbálnia, meg kell tanulnia élni az embernek és tartalmasan eltölteni azt.

– Miért ajánlanád a Pannon Egyetemet másoknak?

– Bár már nem most végeztem a Pannon Egyetemen, mégis úgy gondolom, hogy remek oktatási intézményről van szó. Visszautalva megismételném, hogy más itt a hangulat, mint az átlagos egyetemeken. Nem tömegtermelés történik a Pannonon, és nem csak számok voltunk / vagyunk mi, hallgatók, hanem az emberközeli oktatás és hozzáállás miatt valóban odafigyelnek az egyénre, ami egy hatalmas érték és lehetőség egyben. Igyekszem nyomon követni az egyetemmel kapcsolatos történéseket, és úgy gondolom, hogy ez a hozzáállás az évek során nem változott a Pannon Egyetemen.

Az interjút készítette: Gyulai Edina


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

 

Hallgatóink 2. helyezést értek el a nemzetközi utazási irodai szimulációs versenyen

Gratulálunk hallgatóinknak – Koncz Júliának, Parcsami Sárának és Lorn Reaksmey-nek-, akik a nemzetközi utazási irodai szimulációs versenyen 2. helyezést értek el! Felkészítő tanáraiknak, Dr. Madarász Eszternek és Dr. Papp Zsófiának szintén szívből gratulálunk!

A versenyről:

Hallgatóink a meghívásos versenyen a Revas szimulációs játékokat fejlesztő cég programjának használatával ukrán, lengyel és indiai egyetemek hallgatóival versenyeztek. A verseny egy online felületen zajlott, 7 napon át.

Az első feladat egy utazási iroda létrehozása volt, mely során az utazási irodának nevet kellett adni, logót tervezni, küldetést készíteni, illetve bankot, könyvelőt választani. Ezt követően minden nap számos döntést kellett meghoznia a csapatnak a kínált termékekre, azok áraira, a munkaerőre, az iroda berendezésére, majd a marketingre vonatkozóan.

Minden nap egy hónap elteltét jelképezte, a következő nap elejére pedig mindig készült egy kimutatás az előző teljesítményéről, számos adatot tudatva a versenyzőkkel, pl. eladásokat, vevői elégedettséget, versenytársak jellemzőit.

A verseny a 7. kör végén zárult, az eredményt az üzleti teljesítmény alapján döntötték el. Csapatunk a 2. helyen végzett, de például vevői és dolgozói elégedettségben mindvégig nagyon erősek voltak.

Ilyen, amikor a kemény munka meghozza gyümölcsét – Interjú öregdiákunkkal, Jagudits Péterrel

Jagudits Péter ugyancsak karunk aktív hallgatója volt a kétezres évek első felében. A borászattal is magas szinten foglalkozó, Ausztriában ügyvezető igazgató pozíciót betöltő turisztikai szakember története színes és érdekes, a jövő generációjának adott tanácsai pedig még annál is figyelemfelkeltőbbek.

– A Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán szerezte a diplomáját. Milyen szakon végzett, mit tanult pontosan?

– Elsőként idegenforgalmi és szálloda szakon, vendégfogadás szakirányon szereztem diplomát, majd egy kétéves időtartamú kiegészítő képzést követően egyetemi közgazdász oklevelet szereztem marketing szakirányon.

– Kérem, mondjon néhány szót magáról. Mivel foglalkozik jelenleg, mit emelne ki a jelenlegi munkájával kapcsolatban?

– Háromgyermekes családapa vagyok, Zircen születtem, 2000 és 2007 között voltam az akkor még Veszprémi Egyetem néven működő egyetem hallgatója. Jelenleg Ausztriában, a Salzburg tartományban található Obertauernben vezetek egy 250 ágyas négy csillagos szállodát, a hozzá tartozó céggel együtt.

– Miért választotta ezt a pályát?

– A középfokú tanulmányaimat az egyik unokatestvérem ajánlásának és élménybeszámolójának köszönhetően egy kéttannyelvű szombathelyi idegenforgalmi szakközépiskolában kezdtem meg. Nyelvérzékemnek és kapcsolatteremtő képességemnek már korán nagy hasznát vettem az akkor külföldön töltött gyakorlatokon és onnantól kezdve nem volt visszaút. Szeretem azt a fajta pörgést és változatosságot, amit egy szálloda üzemeltetése és folyamatai jelentenek. Jövőre, 2021-ben már 24 éve lesz annak, hogy a nemzetközi szállodaiparban dolgozom. Ez idő alatt megfordultam Magyarországon, Németországban, Angliában és Ausztriában is.

– Jelenleg a szállodaiparban dolgozik, de úgy tudom, erős kötődése van a borhoz, a borászathoz is. Mesélne erről egy kicsit?

– Öröklés révén egy balatonfüredi szőlőültetvény került a tulajdonomba, amit eleinte még inkább kényszerből, mint élvezetből kezdtem művelni. Először autodidakta módon sajátítottam el az alapokat, de később Budapesten a Borkollégiumban elvégeztem a WSET (World Spirit Education Trust) Magyarországon elvégezhető két tanfolyamát, két év múlva pedig már az osztrák Borakadémián vehettem át Nemzetközi Borakadémikusi Oklevelemet. Időközben a szőlőművelés, a borászkodás és a bor mint téma a családom után a legfontosabb tényezővé vált az életemben.

– A diploma megszerzését követően hogyan jutott el oda, ahol most a karrierjében tart? Hogyan került Ausztriába, hogyan lett Önből vezető?

– A korábbi külföldi állomásokat követően az akkori párommal döntöttünk úgy 2007-ben, hogy kipróbáljuk magunkat Ausztriában. Négy téli szezon után F&B managerként már az egész vendéglátásért én feleltem a szállodában, majd a három éve történt tulajdonosváltást követően kineveztek ügyvezető igazgatónak. Ehhez a céghez való lojalitás, kemény munka és a folyamatos fejlődni akarás kellett, de úgy gondolom csak így érdemes bárminek nekiállni.

– Hogyan emlékszik vissza az egyetemi évekre? Kik voltak a kedvenc tanárai, melyek voltak a hallgatói lét legemlékezetesebb pillanatai?

– Én ugyan bejárós voltam, ezért az elején talán kicsit nehezebben rázódtam bele az egyetemi életbe, később viszont annál inkább belecsaptunk a “lecsóba”. Részt vettem a Komakút Tánckör és a Tudássziget tevékenységében. 2002 és 2008 között az összes VEN-en ott voltam, vagy csapattagként, vagy épp a DIRH (Diákrektori Hivatal – a szerk.) munkáját segítettem, amivel kellett. Megismételhetetlen, örök és bármikor újra csinálnám.

Sajnos kissé későn, de belecsöppentem az egyetemi evezős életbe is, Regattán vagy Országos Bajnokságon résztvenni örök élmény. Az akkori csapattagokkal életre szóló barátságok köttettek.

– Mit adott Önnek a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kara?

– Örök élményeket, szakmai hátteret, kapcsolati tőkét, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ugyan nem biztos, hogy mindennek hasznát veszi az ember a későbbi élete során, de alapok nélkül nem lehet építkezni sem.

– Ön miért ajánlaná egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE GTK-t?

– Már Veszprém, mint oktatási helyszín is nagyon vonzó, elégendő csak a sokszínű kulturális és sportéletre gondolni. Az egyetem oktatói gárdája magas színvonalat képvisel, legyen szó bármilyen részterületről a tanulmányok során. A Balaton közelsége, az egyetemi és hallgatói élet sokrétű programkínálata pedig garancia arra, hogy sohasem kell és valójában nem is lehet unatkozni.

– Hallott már a GTK öregdiákokat tömörítő alumni programjáról? Tervezi esetleg az alumni szervezethez való csatlakozást?

– Természetesen hallotam már róla, kiváló kezdeményezésnek tartom. Más oktatási intézmény alumni szervezetének is tagja vagyok már, így szívesen csatlakozom majd a Gazdaságtudományi Karéhoz is, amint arra lehetőségem nyílik.

– Az egyetemi oklevél megszerzése fontos lépés egy hallgató számára, a valódi szakmai kihívások azonban csak ezután kezdődnek. Mit tanácsolna a jelenlegi, végzés előtt álló hallgatóknak a jövőre nézve?

– Minél előbb induljanak el világot látni. A szakmai, elméleti alapok kellenek, de nem elegendőek egy sikeres karrier felépítéséhez. Legyen szó akár Erasmusról vagy bármilyen gyakorlati programról minden alkalmat meg kell ragadni és önszorgalomból utánajárni ezeknek a lehetőségeknek. Nem csupán a külföldi tapasztalatszerzést értem ez alatt, hanem akár Magyarországon belül is az adott iparágak és iparági szereplők minél szélesebb megismerését. Fontosnak tartom továbbá, hogy a szakma iránti alázattal kezdjék meg munkahelyi életüket akármi is legyen a feladatuk. A tanulni és fejlődni akarás kövezi ki a felfelé vezető utat.

– Sokat beszéltünk már a tanulásról és a munkáról, az élet azonban nem csak ezekből áll. Önnek van valamilyen hobbija? Hogyan egyeztethető ez össze egy turisztikai szakember munkahelyi elfoglaltságaival és a szakmai előmenetellel?

– A szabadidőm nagy részét a három gyermekemmel és a feleségemmel igyekszem eltölteni. A borászati dolgaimra kevesebb idő jut mostanában, a maradék időmben pedig szívesen mozgok akár a Bakonyban vagy az osztrák hegyekben. A munkámmal járó stresszt és idegi leterheltséget ezzel tudom a legjobban kiegyensúlyozni.

Az interjút készítette: Strack Flórián


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Archívum

powered by wordpress - made by us
Vissza az oldal tetejére.