Hogyan tudjuk a tudományos információkat feldolgozni? Tudunk-e különbséget tenni a valós tudományos eredmények és az álhírek között? Hogyan közvetíti a média a tudományos eredményeket? Ezekre a kérdésekre keresték a választ egyetemisták a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kara által szervezett Tudomány Mindenkinek Hackathonon 2022. február 18-án Veszprémben.
A Társadalmi Innovációs Nemzeti Laboratórium keretében megvalósuló “Tudomány Mindenkinek” alprojekt fő célkitűzése, hogy a tudományos kutatási eredményeket közérthető módon eljuttassa a nagyközönséghez. Ennek keretében került sor a Tudomány Mindenkinek Hackathon versenyre, amelyen egyetemi hallgatók mérhették össze tudásukat.
A rendezvényt Dr. Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektorának rendkívül érdekes szakmai előadása nyitotta meg “Kellemetlen igazságok” címmel, melyben a klímaváltozás problémáját helyezte fókuszba, kiemelve az ehhez kapcsolódó tudományos tényeket és tévhiteket.
A verseny keretében a szervezők által előre kiválasztott – és a nevezett csapatokkal megosztott – tudományos közlemény alapján a csapatok a helyszínen dolgozták ki a feladatokat. A verseny alapjául “A felsőoktatási kínálat és a munkaerőpiaci kereslet találkozása” című publikáció szolgált, melynek szerzői Gadár László, Dr. Banász Zsuzsanna, Dr. Kosztyán Zsolt Tibor és Dr. Telcs András.
A kutatási eredményekről sajtóközleményt, közösségi média tartalmat és podcast tervezetet készítettek a versenyzők. Az egyes feladatok kidolgozását szakmai előadások támogatták, amelyek során a résztvevő egyetemisták szakemberek tolmácsolásában nyerhettek bepillantást az adott terület sajátosságaiba.
Müller Mihály, a Veszprém-Balaton 2023 sajtófőnöke a sajtóközlemény összeállításának rejtelmeibe avatta be a résztvevőket, Dr. Liska Fannytól a jó social media tartalom készítésének módszerét ismerhették meg, Dr. Tóth-Nagy Georgina pedig a podcast-készítéshez szolgált hasznos tanácsokkal.
Az országos verseny első helyezettje a Pannon Egyetem hallgatóiból álló “Élretörők” csapat lett, melynek tagjai Barabás Bianka, Kenyeres Éva és Szultos Boglárka voltak. A 2. helyezést a “Fast and Curious” csapat érte el Méhes Csenge és Várnai Emese közreműködésével. A 3. helyezés pedig a Miskolci Egyetem hallgatóiból álló „Researchers” csapaté lett, melynek tagjai Francuz Anna, Lukács Eszter és Németh Zsombor voltak.
“Nagyon örülünk, hogy részt tudtunk venni a versenyen, a feladatokkal számos új ismeretre tettünk szert. A feladatok kidolgozásában segítségünkre voltak a színvonalas szakmai előadások. Szívből ajánljuk a versenyen való részvételt másoknak is, mert közösségépítő ereje van, és hasznos kapcsolatokat alakíthatsz ki.” – osztották meg tapasztalataikat az első helyezett csapat tagjai.
A szervezők fő célja az volt, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a mindennapokban tudatosan figyeljük, olvassuk a híreket, kutatóként pedig ne feledkezzünk el a kutatási eredményeink közérthető kommunikációjáról sem.
“A Tudomány Mindenkinek alprojektünk azért nagyon fontos, mert szeretnénk a tudományos eredményeket közérthető módon átadni a vállalkozóknak, a helyi lakosoknak, hogy a mindennapi döntéseikben fel tudják használni ezeket. Továbbá szeretnénk bebizonyítani azt is, hogy az egyetemen nem csak önmagáért a kutatásért kutatunk, nem egy elefántcsonttoronyban vagyunk, hanem olyan eredményeink is vannak, melyeket fel lehet használni a mindennapokban. Ez most egynapos rendezvény volt, de hosszú távú terveink között szerepel egy többnapos nemzetközi hackathon megszervezése tudománykommunikáció témában.” – mondta el Dr. Fehérvölgyi Beáta, a Gazdaságtudományi Kar dékánja.
A rendezvény a Társadalmi Innovációs Nemzeti Laboratórium keretében az Innovációs és Technológiai Minisztérium és az NKFI Hivatal támogatásával valósult meg.
A Decathlon JUMP Gyakornoki Program keretein belül meghirdetett “A JÖVŐ SPORTOS MUNKAVÁLLALÓJA” projektfeladat lehetőséget adott alapszakos hallgatóink számára feltérképezni a jövő hatékony toborzási csatornáit és a sportos jelölt kiválasztásának metódusára is javaslatot tettek.
A projektfeladatokat egy prezentáció keretében mutatták be a lelkes csapatok, amelyet a Decathlon képviselői értékeltek és díjaztak. A résztvevő csapatok sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodtak a gyakorlat-orientált projekt által!
Gratulálunk a csapatoknak és az első helyezést elért csapatok résztvevőinek kiemelkedő prezentációjukért, valamint köszönjük a Decathlonnak az együttműködési lehetőséget!
1. helyezett lett: Szél Boglárka, Milinszki Ibolya, Gombos Luca Róza, Á. Tóth Lili
A PMI Budapest, Magyar Tagozat a Nemzetközi Projektmenedzsment Napon, 2021. november 4-én tartotta meg az éves Art of Projects konferenciáját. Az esemény keretében került sor a díjátadóra, melyen Dr. Görög Mihály számára Szakmai Életműdíjat adományozott a Projektmenedzsment szakma fejlesztésében végzett kiemelkedő munkájáért.
Dr. Görög Mihály tanulmányait a MKKE-n, valamint a Harvard Business School-on végezte. A Budapest Corvinus Egyetemen szerzett adjunktusi, majd docensi minősítést, a Stratégia és Projektvezetés tanszék vezetője, rektorhelyettes volt. Kutatásokat vezetett projektvezetés, projektmarketing és projektkontrolling témákban, számos szakkönyv és publikáció köthető a nevéhez. Jelenleg a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kar, Szervezési és Vezetési Intézeti Tanszék egyetemi tanára. A szakemberekből álló zsűri kiemelte, hogy Dr. Görög Mihály elévülhetetlen érdemeket szerzett a hazai projektmenedzsment szakma elismertségének növelése terén, valamint kimagasló érdemeket szerzett a projektmenedzsment oktatás és kutatás terén is. Nevéhez számos szakmai kezdeményezés köthető és meghatározó szerepe van a jövendő szakemberek képzésében.
Végzettség:
– Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (MKKE)
– MKKE Közgazdasági Továbbképző Intézet (KTI) fővállalkozó/projektmenedzsment szakközgazdász
– Harvard Business School (HBS) AMP:ISMP Program (felsővezetői mesterképzés)
Tudományos fokozat:
– közgazdaságtudomány kandidátusa, MTA
– Dr. Habil. menedzsment tudományágban, BKÁE
– MTA doktora
Fő kutatási területek:
– stratégiaorientált projekteredmény-kialakítás
– projekt alapú szervezetek projektteljesítési pénzáramlási modellje
– projektsiker-kritériumok
– a projektvezetési eszköztár alkalmazásának elméleti-módszertani vonatkozásai
– projektprogramok vezetése;
– projekt alapú szervezetek piaci pozíciója
– szervezetek projektvezetési felkészültsége
(Fotó és szöveg: Project Management Institute, Budapest)
A Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kara mindig is kiemelt figyelmet fordított a közösségformálásra és a hallgatók szakmai fejlődésére. Az itt dolgozó professzorok kapcsolatrendszere, élettapasztalata és gondolatai igazi értéket jelentenek az egyetemi közösség minden tagja számára. Ezért indították útjára azt az újszerű kezdeményezést, melynek keretein belül a nyugdíjas korú professzorok jubileumi előadással búcsúznak az Egyetemtől és a Kartól.
Ezek az előadások az emberi értékeket igyekeznek előtérbe helyezni, így témájuk nem feltétlenül kapcsolódik a professzorok fő kutatási területéhez. Így volt ez az első jubileumi előadás esetén is, melyet Prof. Dr. Görög Mihály tartott 2021. szeptember 29-én. “A szó veszélyes fegyver” című előadás során a tanár úr a kommunikáció közösség- és korszellemformáló szerepéről beszélt.
A jeles esemény kapcsán beszélgettünk Görög tanár úrral szakmai életútjáról és tapasztalatiról.
– Ön 2018 óta tartozik a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának oktatói-kutatói gárdájába, előtte pedig a Corvinus Egyetemen dolgozott. Miért döntött úgy, hogy nálunk is munkába áll?
– Jó pár évvel ezelőtt elhatároztam magamban, hogy amikor betöltöm a 65. életévem, nyugdíjba megyek. Elég sok kollégámat láttam ennél tovább is tevékenykedni, de szerintem akkor érdemes visszavonulni, amikor az ember még képes aktívan élvezni az előtte álló éveket.
Az ezzel kapcsolatos terveimet némiképp „felborította” a Fehérvölgyi Beáta dékánasszonytól érkező telefonhívás, melyben meghívott engem Veszprémbe, a Gazdaságtudományi Karra. Ezt megelőzően mi még sohasem találkoztunk, de a személyes beszélgetések során láttam, hogy itt egy igazán befogadó, barátságos és emberléptékű környezet vár majd rám. Így arra gondoltam, hogy miért ne vághatnék bele, hiszen fizikailag és szellemileg még képes vagyok dolgozni.
– Nem bánta meg a döntését? Szeret Veszprémbe járni?
– Ez egy nagyon jó döntés volt, elégedett vagyok. Természetesen mielőtt elvállaltam a felkérést, mindent alaposan végiggondoltam és megfontoltam, hogy aztán ne kelljen megbánnom semmit. Ez egyébként is jellemző rám, a fontosabb döntések előtt igyekszem számba venni a lehetőségeket, hogy aztán később ne kerüljek kezelhetetlen helyzetbe.
– Kérem meséljen kicsit magáról. Mit érdemes tudni Önről?
– Azt hiszem, hogy rólam szinte mindent lehet tudni, a kollégáknak és a hallgatóknak is szívesen mesélek az életutamról. A pályám során az akadémiai szféra mellett a gyakorlati életben is sikerült tapasztalatot szereznem, hiszen az olajiparban is eltöltöttem jó néhány évet. Ez egyébként kifejezetten előnyös volt, hiszen az én kutatási területem a projektmenedzsment, ami inkább az alkalmazott tudományok közé sorolható.
– Hogyan indult el a karrierje?
– A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (MKKE) – mai nevén Budapesti Corvinus Egyetem – végeztem 1977-ben. Ezt követően, ahogy már említettem, az olajiparban dolgoztam, ahol kezdetben beruházási projektek gazdasági elemzésével foglalkoztam. Majd ezt követően több mint három évet töltöttem el Irakban és Kuvaitban általános projektmenedzser-helyettesi munkakörben különböző olajipari fejlesztési projektek teljesítésén. Hazatérésemet követően a vállalat vezetősége megbízott a külföldi projektek koordinálásával foglalkozó osztály létrehozásával és vezetésével. Ezzel párhuzamosan pedig doctor univ. címet szereztem 1987-ben az MKKE-n. Az akadémiai életbe csak ezt követően csöppenten bele, ugyanis 1989-ben meghívást kaptam az MKKE Gazdálkodástudományi Karára, ahol adjunktusként kezdtem el dolgozni.
– Úgy látom, hogy a projektek és a projektmenedzsment már a pályája kezdetén is jelen voltak. Miért pont ezt a területet választotta?
– Azt le kell szögeznem, hogy azokban az években a projektmenedzsment mind a felsőoktatásban, mind pedig az iparban még gyerekcipőben járt. Az egyetemi éveim alatt ezt a szót én egyáltalán nem is hallottam. Tanultunk ugyan egy-két, a projektmenedzsmentben is használatos eszközről, de csak akkor kerültem igazán kapcsolatba a projektekkel, mikor elkezdtem dolgozni az olajiparban.
Ott akkor minden pályakezdő kötelező féléves gyakornoki programban vett részt, hogy egy adott szempontrendszer alapján minél jobban megismerje a cég működését. Akkoriban egy új gyártókapacitás létrehozása volt napirenden, és a gyakornoki idő leteltét követően én ebbe a csoportba kaptam meghívást. Itt találkoztam először a projektmenedzsment fogalmával és sajátosságaival. Egyből magával ragadott a dolog, hiszen ez egy rendkívül változatos és komplex munka, ami mindig tele van kihívásokkal.
Az ezekben az években a világgazdaságban lezajló az olajárrobbanások következtében a hirtelen meggazdagodott arab olajtermelő országok hatalmas léptékű olaj- és gázipari fejlesztésekbe kezdtek, amelyekből vállalatunk is kivette részét. Így töltöttem bő három évet magam is a Közel-Keleten.
– Ez egy rendkívül jó lehetőség lehetett a tapasztalatszerzésre. Gondolom, próbált minél több tudást magába szívni.
– Igen, tényleg sokat tanultam ezekben az években, viszont mindig motoszkált bennem a kíváncsiság, hogy még többet tudjak meg a projektmenedzsment elméleti-módszertani hátteréről is. Akkoriban már hozzá lehetett jutni egy-két angol nyelvű szakkönyvhöz, én is ezekből igyekeztem több tudásra szert tenni.
Ez a szakmai kíváncsiság nagyban hozzásegített a már említett egyetemi karrier sikeres megkezdéséhez. A projektmenedzsment terén ez akkor nagy kihívás volt, hiszen abban az időben még Nyugat-Európában sem volt kiforrott, átvehető tananyag és oktatási módszer. Ez a körülmény ugyanakkor lehetőséget teremtett arra, hogy saját tananyagfejlesztést és oktatási módszert alakítsak ki.
Az így kialakított és folyamatosan fejlesztett tantárgy köré az évek folyamán egy új tanszék jött létre, amelynek alapító tanszékvezetője voltam, miközben végigjártam az egyetemi és tudományos ranglétra minden fokát.
– Utólag visszagondolva melyiket tartja nagyobb kihívásnak, a projektmenedzsment gyakorlati alkalmazását vagy pedig a téma egyetemi oktatását?
– Mindkettőnek megvan a maga szépsége és nehézsége. A gyakorlatban sokszor el kell fogadni, hogy az élet nem egy tankönyv, a tanagyagban pedig szükség van a gyakorlati példák általánosításra, hogy könnyebben megértse a hallgatóság. Ebből fakadóan a tanításban talán az a legnehezebb, hogy az általános szinten való közelítés után olyan példákat is tudnunk kell bemutatni a hallgatóknak, ami szakmaspecifikus jegyekkel is rendelkezik, hiszen nem csak különböző karok hallgatói, hanem egy adott karon belül is különböző szakok hallgatói tanulják a tárgyat.
– Ön már nagyon sok mindent megélt. Van esetleg valami üzenete vagy jó tanácsa a hallgatóknak?
– Azt tapasztaltam, hogy ez elmúlt években munkaadói oldalról elég nagy nyomás került a hallgatókra. Általános elvárássá vált, hogy a pályakezdők is rendelkezzenek munkatapasztalattal. Ezzel alapvetően nincs probléma, de talán túlzott mértékben elharapódzott ez a felfogás mostanában.
Korábban az egyetemi hallgatót arról lehetett felismerni, hogy egyetemre jár. Ennek nagyon sok előnye volt, hiszen az órákon való részvétel egy olyan szociális életteret hoz létre, amelynek szociokulturális hatásai később nehezen pótolhatók. Ha nem járnak be, szinte alig van kapcsolat a hallgatótársakkal. Szerintem az egyetemi életben való aktív részvétel legalább olyan hasznos a pályakezdők számára, mint a munkatapasztalat megszerzése. Ezért úgy gondolom, hogy aki teheti, inkább az órákat válassza, hiszen a későbbi munkavégzéséhez szükséges tapasztalat kevesebb munkavállalással is megszerezhető
Az óráknak is megvan a maguk szerepe. A hallgatók itt tudják felvértezni magukat mindazon kompetenciákkal, melyek magukba foglalják az adott kérdéskör ismeretét, az alkalmazási készséget, és persze az alkalmazáshoz szükséges szemléletmódot. Ezek teszik lehetővé, hogy a végzett hallgató többféle munkakörnyezetben is megállja a helyét. Meg vagyok róla győződve, hogy még egy kevésbé jól sikerült előadás is jobb, mint csupán a diasorból tanulni. Gondoljunk csak arra, hogy egy gyengébben sikerült színházi előadás is sokkal több élményt nyújt, mintha valaki elolvassa a mű rövid összefoglalóját.
– Ezt megtapasztaltuk az online oktatás során is.
– Igen, pontosan. Én nagyon örültem, mikor a hallgatók elmondták, hogy hiányzik nekik a tantermi oktatás. Őszintén szólva, kicsit meg is lepődtem ezen, hiszen ez a generáció már jobban hozzá van szokva az online tér adta lehetőségekhez. Ugyanakkor ez megerősített abban, hogy a személyes oktatás igenis fontos. Az élő kapcsolat hiánya egyébként az oktatókra is hátrányosan hatott, hiszen nem láttuk a tekinteteket, sem az egyéb metakommunikációs jelzéseket, így nem volt mihez igazodva testre szabni a mondandót.
Összességében tehát úgy gondolom, hogy senkinek sem származik hátránya abból, ha órára jár, érdemes egyfajta egészséges egyensúlyt tartani a munka és az egyetemi elfoglaltság között.
– Önnek melyik a kedvenc területe a projektmenedzsmenttel kapcsolatban? Mit kutat mostanában?
– Általában egyedül kutattam, ha valaki megnézi a publikációim listáját, láthatja, hogy azok a legtöbb esetben egyszerzősek. Talán a leginkább közelállónak érzem az ugyanazon projektvezetési feladatra használható projektmenedzsment-eszközök közül egy adott projekt kontextusbeli sajátosságaihoz illeszkedő eszköz elméleti-módszertani megalapozású kiválasztásának kérdéskörét. Ebben még ma is van kutatási potenciál.
– A kutatással kapcsolatban milyen tervei vannak még a jövőben?
– Ami mostanság foglalkoztat, az már kicsit túlmutat a projektmenedzsmenten, bár természetesen erre a területre is vonatkozik. Ez pedig a tágabban értelmezett menedzsmenttudomány terén a tudományfilozófia irányzatainak megfelelősége különböző kutatási célok esetében.
Én ma már elsősorban nem azt akarom, hogy eggyel még több publikációm legyen, sokkal inkább arra érzek késztetést, hogy a felhalmozott tudást és tapasztalatot átadjam az új generációknak.
– Ennyi munka mellett úgy gondolom Ön is szeret egy kicsit kikapcsolódni. Mivel foglalkozik szívesen a szabadidejében?
– Igyekszem minél több időt tölteni az unokáimmal. Ez egy egészen más kapcsolat, mint amilyen a gyermekeimmel volt, hiszen itt megvan az a szabadságom, hogy nem nekem kell nevelni őket, tehát nyugodt lélekkel követek el velük csínytevéseket is.
Emellett, ha az időjárási viszonyok engedik, szeretek a családdal vitorlázni, de sajnos erre egyre ritkábban van lehetőség a túlzottan szélsőséges időjárási viszonyok miatt. Ezen kívül, bár nem vagyok szakértője, de szeretek kertészkedni is az otthoni kertben.
A szó veszélyes fegyver – Prof. Dr. Görög Mihály jubileumi előadása
A Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kara számára örömteli esemény, hogy a projektmenedzsment tudomány hazai és nemzetközi szinten is elismert, kiemelkedő alakját, Prof. Dr. Görög Mihály egyetemi tanárt, az MTA doktorát köszönthetjük 70. születésnapja alkalmából.
A jeles napon Görög professzor jubileumi előadást tart az egyetemen, amelyben a szavak erejéről és közgondolkodásra való hatásáról osztja meg gondolatait.
Az előadás címe: A szó veszélyes fegyver
A Gazdaságtudományi Kar régi hagyományokat elevenít fel a jubileumi előadás megszervezése kapcsán. Az előadásra szeretettel várjuk az érdeklődőket.
Időpont: 2021. szeptember 29. (szerda), 14:00 óra
Helyszín: Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kar, „A” épület, A/1-es előadóterem (Cím: 8200 Veszprém, Egyetem utca 10.)
Azelőadást a Gazdaságtudományi Kar Facebook csatornáján (https://www.facebook.com/pegtk) élő egyenes adásban közvetítjük, megtisztelve azokat az érdeklődő kollégákat, kutatótársakat, volt diákokat, akik hely-, vagy időbeni korlátozás miatt nem tudnak személyesen megjelenni az eseményen.
Az előadóról:
Prof. Dr. Görög Mihály a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának egyetemi tanára, a Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola törzstagja. A projektmenedzsment elismert kutatója, számos hazai és nemzetközi szakkönyv és cikk szerzője; több, a tématerülethez kapcsolódó folyóirat bírálója, valamint doktori és habilitációs cselekmények gyakori elnöke és bírálója. Oktatási tevékenységében maximális elkötelezettséggel és lelkesedéssel adja át tudását, tapasztalatait, formálja a diákok szemléletét itthon és határainkon túl egyaránt.
Gratulálunk Éles Barna tanár úrnak a Magyar Logisztikai, Beszerzési és Készletezési Társaság (MLBKT) 30 éves évfordulójára kiírt esszépályázatán elért sikereihez!
Tanár úr 3 esszével pályázott, amelyek hamarosan megjelennek a Logisztikai Híradó következő számaiban és az MLBKT honlapján.
Továbbá rendkívül nagy megtiszteltetés, hogy újszerű témafelvetése kapcsán Tanár úr “Tanítanál-e és mit logisztikából az általános és középiskolában – nemzetközi kitekintéssel” c. munkája külön elismerést kapott és a 3 legérdekesebb cikk egyikeként tartja számon a társaság.
Tanár úr az alábbi 3 esszével pályázott:
– Tanítanál-e és mit logisztikából az általános és középiskolában
– Logisztika az oktatásban nemzetközi példákkal
– Mi lesz tartós a háztartások beszerzési szokásainak változásaiból (Tanár úr szerzőtársa ennél a cikknél Dörnyei Otília volt.)
Éles Barna tanár úrnak szívből gratulálunk, munkájához további sok sikert kívánunk.
Szívből gratulálunk Dr. Hargitai Dávid Máté, Sasné Dr. Grósz Annamária és Dr. Veres Zoltán kollégáinknak, akik a Magyar Tudományos Akadémia Gazdálkodástudományi Bizottság Marketingtudományi Albizottságának Publikációs Nívódíjában részesültek hazai folyóirat kategóriában.
A díjazott publikáció címe: Hagyományos és online tanulási preferenciák a felsőoktatásban – A COVID-járvány kihívásai
A cikk a Statisztikai Szemle 2020. évi 7. számában jelent meg.
A díjat Dr. Neulinger Ágnes, az MTA albizottság elnöke adta át az EMOK konferencián kollégáinknak, akiknek ezúton is gratulálunk, munkájukhoz további sok sikert kívánunk!
Szívből gratulálunk Dr. Balogh Ágnesnek, aki az államalapítás ünnepe alkalmából, több évtizedes, kiemelkedő kutatói-oktatói, illetve tehetséggondozó munkája, valamint a Pannon Egyetem oktatási és akkreditációs rektori biztosaként végzett tevékenysége elismeréseként Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült!
Alumni interjúalanyunk ezúttal Bártfay Erika, aki jelenleg Intercompany & Export Project Manager, a Savencia Fromage & Dairy Hungary Zrt.-nél. Ahhoz, hogy idáig eljusson hosszú utat járt be, karrierje alakulását pedig nagymértékben meghatározta egy 14 évesen meghozott döntése. Szakmai életújtáról és tapasztalatairól beszélgettünk vele.
– Mit érdemes tudni Önről? Honnan és hogyan indult a karrierje?
– Elég kalandos utat jártam be, amíg elértem oda, ahol most tartok. Utólag visszagondolva szakmai pályafutásom egyik meghatározó mérföldköve a középiskolás éveimhez köthető. A Sárospataki Református Kollégiumba jártam angol nyelvi tagozatra, ahol második nyelvnek a latin és a francia közül választhattam. Én az utóbbi mellett tettem le a voksom és azt hiszem, hogy ez a 14 éves koromban meghozott döntésem nagymértékben hozzájárult a szakmai pályámhoz.
Nagyon megszerettem a francia nyelvet, és a középiskola után is ezen a vonalon indultam el. Francia-földrajz szakon tanultam Nyíregyházán a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán (mai Nyíregyházi Egyetem egyik elődje). Ez a döntésem akkoriban igen jónak tűnt, hiszen mivel az adott évfolyamban én voltam az egyetlen, aki ilyen párosításban tanult, sok lehetőség nyílt meg előttem. Francia szakosként például nem voltak olyan elérhetetlenek az ösztöndíjak sem. Socrates ösztöndíjjal töltöttem el egy félévet Brüsszelben egy fordító-tolmács képzésen, Comenius ösztöndíjasként pedig egy flamand intézménynél is vendégeskedtem. Örömmel gondolok vissza erre az időszakra, hiszen olyan tapasztalatokat szerezhettem a külföldön eltöltött hónapok alatt, melyek jó alapot adtak a későbbiekben.
A főiskola élvégzése után tanári szakkal nem volt olyan egyszerű az elhelyezkedés. Úgy gondoltam, hogy jobb esélyeim lennének, ha általános iskola mellett a középiskolában is taníthatnék. Ehhez azonban el kellett végeznem egy kiegészítő képzést is. A Pécsi Tudományegyetem francia nyelv szakos bölcsésztan-hallgatója lettem.
A Pécsett töltött idő alatt beiratkoztam egy francia nyelvű business kurzusra, majd elnyertem a European Voluntary Service ösztöndíját, melynek keretein belül a European Mouvement Belgium non-profit szervezetnél dolgoztam projektmenedzserként.
– Gondolom, ekkor már az egyetem vége felé járhatott. Ebben az irányban indult el a végzést követően is?
– Hazaérkezésem után, Budapesten helyezkedtem el az akkori Pannontej Zrt. és Veszprémtej Zrt. közös központi irodájának lettem a vezetője, valamint tolmács és fordítói feladatokat láttam el. Párhuzamosan befejeztem az egyetemi tanulmányaimat. A felettesem bátorsítására úgy éreztem, hogy a tanári diplomám kevés lesz a szakmai fejlődésemhez, a továbblépéshez, ezért jelentkeztem a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kar vezetés és szervezés mesterképzésére.
– Ekkor talált rá a Pannon Egyetemre?
– Igen, így történt. A logisztikai és a HR szakirány közül az utóbbira esett a választás, ez állt hozzám közelebb. Már a felvételi elbeszélgetésen is jó benyomást tett rám az egyetem.
A mi évfolyamunk volt az első ezen a képzésen. Az első évet együtt töltöttük, majd specializálódtunk. Humánerőforrás és logisztika közül választhattunk, én természetesen az előbbi irányába indultam. A szakdolgozatomat Dr. Obermayer Nóránál írtam, kompetencia menedzsment területen.
– Ön elég sok felsőoktatási intézmény hallgatója volt már. A többivel összehasonlítva milyen volt Veszprémbe járni?
– A legtöbb tudást, amelyet munkám során is hasznosítani tudok, a Pannon Egyetem adta. Azt gondolom, hogy a tanárképzés területén a Nyíregyházi Egyetem is megfelelő felkészítést nyújtott. Mindenkinek bátran merem ajánlani a Pannont, hiszen a képzés tematikája nagyon jó volt, a tanárok pedig mindig felkészülten érkeztek az órákra.
A mesterkurzust munka mellett, levelező tagozaton végeztem, nem éreztem semmilyen különbséget a nappali és a levelező képzés között, az oktatás ugyanolyan magas szinten folyt. Olyan tudásanyagot, ismeretet kaptunk, amelyet a szakmámban valóban hasznosítani tudtam, tudok a mai napig. A tantárgyak túlnyomó többsége valódi tudást adott.
A mai napig jó szívvel gondolok vissza azokra az évekre, és hálás vagyok az ott megszerzett tudásért, úgy gondolom, megérte elvégezni a képzést.
– Volt esetleg olyan tantárgy vagy tanagyag, aminek az ismerete segítette a mindennapi munkaját is?
– Az egyetem elvégzésével párhuzamosan folyamatosan volt lehetőségem előre lépni a szakmámban. Amiben végül megtaláltam a szakmai kihívást, a projektmenedzseri pozíciót. Ezzel kapcsolatban sokat tanultam Szabó Lajostól, de a mindennapi munkavégzéshez szükséges legújabb szoftverek és programok használatáról is szereztem információt az iskolapadban ülve. Amikor például a vállalatunk az SAP bevezetésébe kezdett, én is hozzá tudtam tenni az ismereteimet, ezzel is segítve a folyamat gördülékenyebb lebonyolítását.
– Ezek szerint az évek alatt sikerült előbbre lépnie és kimozdulnia az asszisztensi szerepkörből. Mivel foglalkozik jelenleg?
– Most Intercompany & Export Project Manager munkakörben dolgozom. A francia anyavállalatunknak az egész világon vannak leányvállalatai, a munkám egyik része pedig a velük való kapcsolattartás és együttműködés. Ezen kívül mivel Európában egyedüliként nálunk, Veszprémben történik a panírozott termékek, főként a sajtok gyártása, ezzel a termékkel kapcsolatban is sok feladatom van, de az exportpiacokért is én felelek. A to Z folyamat minden lépést követem, egészen a piacra jutásig segítem a termékek útját, kapocs szerepet töltök be a piac, a marketing és az üzem között.
– Ilyen széleskörű szakmai tapasztalattal a háta mögött milyen jó tanácsot tudna adni az iskolapadban, vagyis jelen helyzetben a home office-ban otthon ülő hallgatóinknak?
Az üzleti életben az egyik legfontosabb dolog a felkészültség, a magabiztos tudás. Felkészültnek kell lenni minden alkalomra, legyen az egy fontos, stratégia tárgyalás vagy akár egy kollegális, egyeztető megbeszélés. Akkor tudunk tapasztalatokat szerezni, ha merünk őszintén, bátran kérdezni, figyelmesen hallgatni és a jó tanácsot elfogadni. Az újításokra, változásokra nyitottnak lenni!
A motiváltság és a tenni akarás mindig meghozza a gyümölcsét. Aki valóban akar, az előbb-utóbb munkát és felelősséget is fog kapni. Nincs olyan, hogy csettintésre minden megoldódik, érdemes mindenbe energiát fektetni, amiben eredményt akarunk elérni. Nőként pedig talán sokszor ennél még többet is le kell tennünk az asztalra.
– Van nálunk a karon egy Alumni szervezet, ahol a volt diákjaink osztják meg egymással és az egyetemmel szakmai tapasztalataikat. Hallott már Ön erről?
– Igen, hallottam már az Alumni programról. Az egyetem elvégzését követően tagja voltam egy egyetemi Alumni programnak, de azóta annyi minden történt az életemben, hogy ez egy kicsit háttérbe szorult.
Egyébként ezeket a kezdeményezéseket nagyon jó ötletnek tartom. A kapcsolatok mindig jól jönnek és sokat számítanak, ha bármire szüksége van az embernek. Ha például fel kell hívnom egy partnert, sokkal könnyebben megy az együttműködés, ha van valami személyesebb szál a megkeresés mögött.
– A sok munka mellett mi az, amivel szívesen foglalkozik a szabadidejében? Mivel tud igazán kikapcsolódni?
– Nagyon szeretek olvasni és mostanában a festés világában is egyre jobban elmélyülök. Ezeken kívül pedig igyekszem minél több időt eltölteni a szabad levegőn, ha időm engedi szívesen túrázok és kirándulok a családommal és remélem hamarosan az utazásra is lehetőség nyílik.
Interjúsorozatunk következő alanya Kürthy Attila, akik jelenleg a Tungsram elnök-vezérigazgatói kabinetfőnöke. Az egyetem padjait 1995 és 2000 között koptatta, műszaki menedzser szakon végzett nálunk. Elmondása szerint a Veszprémben töltött évek rendkívül jó alapot adtak a szakmai karrierjéhez, hiszen akkoriban egyedülálló szakmai tudást tudott szerezni tanulmányai során, mely a későbbiekben a GE-hez bekerülve is nagy előnyt adott neki másokhoz képest. Fogadjátok szeretettel az ő történetét.
– Kérlek, mesélj kicsit az egyetemi tanulmányaidról!
– 1995-2000-ig jártam a Veszprémi Egyetemre műszaki menedzser szakra. Akkoriban ez a szak még újdonságnak számított, amikor jelentkeztem az országban egyedül csak Veszprémben lehetett ilyet tanulni. Ha jól tudom Gaál tanár úr vezetésével nőtte ki magát a szervező vegyészmérnöki szakból és igen nagy sikert aratott szerte az országban. A jelentkezettek nagy részét pedig az vonzotta a legjobban, hogy egyszerre voltak benne gazdasági és mérnöki tárgyak, így nem kellett választani a két karrier között. Én a megalakulás utáni harmadik évfolyamba jártam, egy nagyon összetartó társaság voltunk.
– Ezek szerint akkoriban különösen jó híre volt a Veszprémben végzett műszaki menedzsereknek.
– Így volt, egy történetem is van ezzel kapcsolatban. A végzésemet követően jelentkeztem a GE vezetőképző programjába, ahova nagyon sokan szerettek volna bekerülni. A felvételi több körös volt, még prezentálnunk is kellett. Komoly vezetők előtt adtuk elő a saját magunk által készített anyagainkat, általában a szakdolgozatot. Nagyon jól kijöttek a különbségek a veszprémi és a többi pályázó között, hiszen mi már az egyetem alatt elsajátíthattuk a prezentációs technikákat. Ez akkoriban nem volt jellemző az egyetemi képzésekre. Emlékszem, hogy több tantárgy keretein belül is kellett előadásokat készítenünk, persze akkor még az írásvetítőre készítettük a “diákat”. Ez nagy előnyt adott a többiekkel szemben, amit még a felvételiztetők is megjegyeztek. Nem véletlen, hogy a Veszprémi Egyetem hallgatói felülreprezentáltak voltak a GE vezetőképző programjain, volt, hogy 5-6 Veszprémben végzett is részt vett egyszerre.
A képzés újszerűsége egyébként nagyon sok olyan embert vonzott ide, akik szerettek volna sokoldalúbbak lenni és nyitottak voltak a világ dolgai iránt. Ez és a képzés erőssége pedig abban is megnyilvánult, hogy a végzős társaim milyen sokféle iparágakban tevékenykednek a mai napig. Van, aki az építőiparban találta meg a helyét, mások az elektronikai bérgyártásban, a pénzügyi tanácsadásban vagy a turizmus területén helyezkedtek el.
– Neked miért pont Veszprémre esett a választásod? Téged is a sokszínűség vonzott ide?
– Eredetileg a Műszaki Egyetemre szerettem volna menni, voltam is egy nyílt napjukon. Abban viszont nem voltam biztos, hogy a vegyész- vagy a villamosmérnöki szakok tényleg nekem valók lennének. Szerencsére az egyik osztálytársam rátalált a műszaki menedzser szakra Veszprémben, így oda is ellátogattunk. Nagyon pozitív volt az élmény a képzésről és az egyetemről is, ezért inkább ide jöttem. Nem volt rossz döntés, jobb volt itt egyetemistának lenni, mint egy 2 millió fős nagyvárosban.
– Hogyan emlékszel vissza az egyetemi évekre?
– Az első három évben általános oktatás folyt, a 4. és 5. évben viszont már voltak gazdaságtudományi és menedzsment tárgyaink is. Nagyon szerettem például Gaál Zoltán óráit, de az akkor még fiatal doktoranduszok, mint például Szabó Lajos is jó órákat tartott. Ha jól emlékszem a vállalati kultúra tárgy nagyon sok hasznos tudást adott, amit a német cégnél töltött gyakorlatom és a GE vezetőképző során a való életben is meg tudtam tapasztalni.
A cash flow számításra, a számvitelre és az általános menedzsmentre emlékszem még nagyon, ettől mindenki rettegett. Utólag belegondolva ez is nagyon hasznos volt, a mai napig előjönnek az ott tanultak, amikor üzleti tervet készítek elő.
Győrvári tanár úr emlékezetes matek óráira pedig szintén mosolyogva gondolok vissza. Ő úgy szemléltette nekünk a deriválást, mint mikor a fogpasztát kinyomjuk a tubusból, az integrálást pedig mint amikor ezt megpróbáljuk visszatenni. A diplomamunkám a Kibernetikai Tanszéken írtam Szeifert Ferenc tanár úrnál, akitől szintén sokat tanultam.
A tanulás kapcsán egyébként az egyetem már akkor is igyekezett könnyebben megfoghatóvá tenni a száraz tanagyagokat. Élen járt ebben Kovács Zoltán tanár úr, aki a sörjátékkal és az üzleti szimulációs játékával igyekezett nekünk bemutatni az ellátási lánc tanulságait és az üzleti döntések lehetséges következményeit. Ezek akkoriban egyedülállóak voltak az országban.
Amit még fontosnak tartok megemlíteni, az az Erasmus ösztöndíj. Akkoriban Magyarországból nem volt könnyű külföldre menni tanulni, de Gaál tanár úr és csapata igyekezett olyan nemzetközi kapcsolatokat építeni, ahova mi hallgatók is mehettünk. Én például Németországban az Anhalti Főiskolán töltöttem el egy kis időt, ami nyelvtanulás és más szempontok miatt is jó tapasztalat volt nekem.
– Mi történt veled a végzés után? Egyből a vezetőképzőbe kerültél?
– Igen, 2000-ben kerültem be oda. A képzés három évig tartott, ami alatt rengeteg tapasztalatot szereztem. Nagy dolognak számított, hogy a képzés keretein belül például az USA-ban is dolgoztam. Ez az időszak szakmailag tényleg nagyon sokat adott.
Ezt követően termelésvezető, majd sorvezető lettem, 2009 és 2012 között pedig a budapesti autólámpagyár igazgatói székébe kerültem. Viszonylag fiatalon sikerült magas pozíciót szereznem, 500-700 ember vezetése tartozott hozzám, de a megelőző évek rendesen felvérteztek, így jól boldogultam ebben a szerepkörben is.
2012 és 2018 között nemzetközi termékmenedzser lettem, ahol a külföldi (pl. USA, Kína, Korea, Brazília) munkatársak munkáját is én felügyeltem. Az autólámpa stratégiáért voltam felelős, de a marketinggel, piackutatással, termékstratégiák meghatározásával kapcsolatos feladataim is voltak. Ez egy döntő időszak volt az életemben, üzletileg sikerült bejárnom a bolygót, Chilétől Japánig szinte mindenhova eljutottam.
– Jelenleg mit dolgozol?
– 2018-ban tulajdonos váltás történt, azóta a fényforrás gyártás Tungsram néven megy tovább. Én jelenleg elnök-vezérigazgatói kabinetfőnök vagyok, a feladatköröm széleskörű. Hozzám tartozik az üzletfejlesztés, az állami kapcsolattartás például a Külgazdasági és Külügyminisztériummal, az Innovációs és Technológiai Minisztériummal és ezek háttérszervezeteivel, de a nagyobb céges projektekben is aktív szerepet vállalok. Részt veszek például a cég holdinggá alakulásában is, aminek eredményeként kisebb egységekkel adott tevékenységre (pl. védelmi ipar, egészségügy, légiközlekedés) fókuszálva folyatjuk majd a gyártást. Izgalmas ezeket közelről látni és érdekes azt is megtapasztalni, ahogy a tulajdonos menedzseli a céget.
– Úgy tűnik szakmailag elég színes életet éltél és élsz jelenleg is. Gondolom, néha neked is kell egy kis pihenés. Mivel szoktál kikapcsolódni?
– Rendszeresen teniszezem, csapatbajnokságokban szoktam játszani, OB2 és OB3-as szinten. Ezen kívül a ház körüli munkákba is szeretek belefeledkezni, a fiammal gyakran barkácsolunk otthon.
– Mivel a GTK Alumni programjához kapcsolódva készül ez az interjú, van még egy kötelező kérdésem. Hallottál már az Alumni szervezetről és esetleg tervezed-e a csatlakozást?
– Természetesen hallottam róla és szívesen csatlakoznék is a jövőben. Jelenleg a rendelkezésre álló idő a szűk keresztmetszet ez ügyben. Egyébként én is szívesen találkoznék a régi barátokkal és osztanám meg a saját tapasztalataimat az egyetemi hallgatókkal.
Hogyan tudjuk a tudományos információkat feldolgozni? Tudunk-e különbséget tenni a valós tudományos eredmények és az álhírek között? Hogyan közvetíti a média a tudományos eredményeket? Ezekre a kérdésekre keresték a választ egyetemisták a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kara által szervezett Tudomány Mindenkinek Hackathonon 2022. február 18-án Veszprémben.
