Ez alkalommal Simon Kornéllal beszélgettem, aki különösen elkötelezett a turizmus iránt és már a középiskola óta tudatosan alakítja a szakmai életútját. Nem is szaporítom a szót, azt, hogy külföldről hazatérve, de a korábbi munkaadójától nem elszakadva hogyan alapított saját vállalkozást Magyarországon, illetve hogyan lehetséges összeegyeztetni a versenyszerű sportot a szakmai karrierrel, mesélje el Ő.

– Ön a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán szerezte a diplomáját. Milyen szakon végzett, mit tanult pontosan?

– Több, mint tíz évvel ezelőtt, 2007-ben végeztem közgazdászként Idegenforgalmi és szálloda szakon, szakiránynak pedig a programtervezést választottam.

– Kérem, mondjon néhány szót magáról. Mivel foglalkozik jelenleg, mit emelne ki a jelenlegi munkájával/munkahelyével kapcsolatban?

– Jelenleg a saját vállalkozásomon keresztül egy svájci székhelyű cég, a Reconline AG partnereként szállodáknak nyújtunk technikai hátteret ahhoz, hogy a GDS (Global Distribution Systems) rendszerekben foglalhatók legyenek. Ez egy eléggé összetett feladat, amihez némi technikai háttér is társul, ám épp ez adja a vonzerejét és a szépségét, szinte minden nap tud az ember valami újat tanulni.

– Miért választotta ezt a pályát?

– Mindig is érdekelt az utazás és a turizmus, már a középiskolai éveim alatt is erre készültem, később pedig az egyetemi évek alatt is arra törekedtem, hogy a lehető legtöbb szállodai tapasztalatot szerezzem. Ez utólag helyes döntésnek bizonyult, hiszen a mintegy tíz éves szállodai tapasztalatot hasznosan tudom kamatoztatni a napi munkavégzés során is.

– Úgy tudom, Önnek nagy szerepe volt abban, hogy a Reconline-nak hazánkban is legyen „leányvállalata”. Hogyan sikerült ezt elérnie, milyen stratégiát alkalmazott a vezetőség meggyőzéséhez?

– A svájci székhelyű céghez 2011-ben kerültem, a hazatérés gondolata pedig öt évvel később vált aktuálissá. Abban, hogy ez végül megvalósulhatott, nagy szerepe volt a rendelkezésre álló modern technológiának, amely lehetővé tette azt, hogy a szükséges munkát Magyarországról is változatlan színvonalon lehessen elvégezni. Ez önmagában természetesen nem volt elég, szükség volt még az évek során a kollégákkal és a vezetőséggel kialakított jó kapcsolatra is. Az ötletet nyíltan közöltem a vezetőséggel, akik szerencsére nyitottak voltak és támogattak, így végül megvalósíthattam a tervemet.

– Hogyan emlékszik vissza a hallgatóként töltött évekre? Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok? Mi az első, ami eszébe jut az egyetemről?

– Hogy mi jut eszembe elsőként? Talán egy szóbeli vizsgám az A/1 előadóban az, ami egyből eszembe jut. Ez alapvetően egy írásbeli vizsga lett volna, azonban egy csonttörés miatt az írókezemet nem tudtam használni. Mialatt a többiek a válaszokat írták, én a tanári asztal mellett feleltem a tanár úr kérdéseire. Szerencsére sikeres vizsga volt. Emellett természetesen a DC és a VEN, amelyek szintén felejthetetlen élmények, nem egy hallgatóval mai napig tartó barátság alakult ki ezeknek is köszönhetően.

– Mi az, amit leginkább szeretett a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karában, mit adott Önnek az egyetem?

– Elsőrorban a turizmus specifikus tárgyak vonzottak, ezek színvonala és a változatosság nagyon pozitív összképet ad. Tetszik, hogy a kar mindig igyekezett és igyekszik ma is naprakész tananyaggal szolgálni a hallgatók számára.

– A diploma megszerzését követően hogyan jutott el oda, ahol most a karrierjében tart? Egyenes és sima volt az út, vagy kanyargós és rögös, esetleg ezek kombinációja?

– Ahogyan korábban említettem, már az egyetemi évek alatt elkezdtem szállodai tapasztalatot gyűjteni és ez talán némi előnyt biztosított számomra a későbbiekben. A külföldi munkavállaláshoz azonban elengedhetelten volt a megfelelő nyelvtudás, ez nagyban növelte az esélyeimet és jelentősen hozzájárult a későbbi sikereimhez is.

– Ön miért ajánlaná egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE-GTK-t?

– Úgy vélem, hogy több szempontból is érdemes a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karát választani. Az oktatók elhivatottak, a termek jól felszereltek, a tananyag pedig érdekes és naprakész. A turizmus a gazdaság egy nagyon színes területe, hiszen a mindennapi munkavégzés, vagy akár az utazás során számos kultúrával lehet megismerkedni.

– Ha információim helyesek, az alumni szervezet révén jelenleg is kötődik a Gazdaságtudományi Karhoz. Hogyan találkozott az alumni programmal és milyen tapasztalatokat szerzett eddig azzal kapcsolatban?

– Igen, és nagy örömmel tölt el, hogy meghívást kaptam a szervezetbe. Sok jót hallottam róla, azonban eddig sajnos egyéb elfoglaltságaim miatt nem tudtam részt venni az alumni által szervezett programokon, de remélem, hogy ez a jövőben változni fog. Az biztos, hogy minden tőlem telhetőt megteszek majd annak érdekében, hogy a lehető legtöbb alkalmon jelen lehessek.

– Sokat beszéltünk már a munkáról, az élet azonban nem csak abból áll. Önnek van valamilyen hobbija? Hogyan egyeztethető az össze a szakmai előmenetellel?

– Versenyszerűen kézilabdáztam több, mint 20 évig és ebből a szempontból szerencsésnek mondhatom magam, hiszen minden munkahelyemen rugalmasan és támogatóan álltak hozzá a sportpályafutásomhoz. Jelenleg a hegyi sportok (túrázás, síelés) irányába indultam el, ezek azonban már szigorúan csak hobbi szinten értendők.

– Az egyetemi oklevél megszerzése fontos pontja lehet a sikeres szakmai életpályának, a munka világa az egyetemi tantermekből azonban ijesztőnek tűnhet. Mit tanácsolna a jelenlegi, végzés előtt álló hallgatóknak a jövőre nézve?

– Legyenek mindig nyitottak az új dolgokra, és ne feledjék el, hogy a tanulás nem áll meg az oklevél megszerzésével. Igyekezzenek olyan munkát találni, amiben napi szinten örömüket lelik, hiszen ez hosszú távon minden téren meghozza majd a gyümölcsét.

Az interjút készítette: Strack Flórián

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

A következő interjúalanyunk, Kanyár Edina szíve már az egyetem elkezdésekor Budapestre húzott – mégis Veszprémben maradt. Az egyetemi évek alatt sok, még ma is tartó barátságot épített ki és úgy gondolja, hogy a Pannon Egyetem értékes diplomát adott a kezébe. Mindig is tudta, hogy itthon szeretne elhelyezkedni, a válság viszont rákényszerítette arra, hogy külföldön próbáljon szerencsét. Hazaérkezve értékesítéssel kezdett foglalkozni, és végül felkerült Budapestre is, ahol a mindennapok során olyan nagy nevekkel dolgozhat együtt, mint például Alföldi Róbert, Nánási Pál és még sokan mások.

– Hogy kerültél az egyetemünkre? Milyen szakot végeztél a Pannonon?

– Annak idején minden vágyam volt Budapesten járni főiskolára. Vonzott a nyüzsgés és a rengeteg lehetőség, a fővárosi élettel járó költségeket viszont nem tudtam volna fedezni, így maradtam Veszprémben, a szülővárosomban. 2007-ben kezdtem a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának Turizmus-vendéglátás alapszakán és ennyi év távlatában sem bántam meg, hogy végül itt maradtam.
A kötelezően teljesítendő szakmai gyakorlatot a budapesti Boscolo New York Palace szállodájában töltöttem rendezvényszervezőként, így végül mégis felkerültem a fővárosba. Az egyetemi éveim alatt viszont nem fektettem akkora hangsúlyt a nyelvtanulásra, így amikor elhatároztam, hogy maradni szeretnék, sajnos nem vettek fel.

– A diploma után hol dolgoztál? Mesélj kicsit a karrierutadról!

– Diplomaszerzés után mintegy 130 álláshirdetésre adtam be a jelentkezésemet, amiből csak 2 interjúra hívtak be, és a válságnak köszönhetően egy OKJ-s pénzügyi bizonyítvánnyal a kezemben sem találtam munkát.

Végső elkeseredésemben külföldön próbáltam szerencsét. Három napon belül itt kellett hagyom Veszprémet, a szülői és baráti közeg biztonságát, hogy egyedül vágjak neki az ismeretlennek. Egy síparadicsom négycsillagos hoteljében dolgoztam felszolgálóként. Kiválóan megtanultam angolul és németül is, sokat tanultam az emberi kapcsolatokról, a küzdelmekről és kihasználva a környezet lehetőségeit profin megtanultam snowboardozni is. Ez egy nagyon nehéz, kihívásokkal teli időszak volt a számomra, hiszen életemben először egyedül kellett helytállnom egy idegen országban, nem túl jó nyelvtudással, ezt a tapasztalatot mégsem cserélném el semmi pénzért.

Mivel mindenképp itthon szerettem volna elhelyezkedni, hat hónap után hazaköltöztem. Egy nap aztán megakadt a szemem a Pannon Lapok Társasága által meghirdetett rendezvényszervező asszisztensi álláshirdetésen. Az interjú során kiderült, hogy ezt a pozíciót mégsem indítják, viszont volt egy értékesítői állás a Maraton Lapcsoportnál, amit felajánlottak nekem. Fogalmam sem volt, mit takar ez a titulus, de akkor már bármit elvállaltam volna csak, hogy dolgozhassak.

A következő időszakban rengeteg munkám volt, sokat dolgoztam és hamar komoly sikereket értem el. Megtanultam magas beosztású emberekkel tárgyalni, megismertem az üzleti szférát, beleláttam a média és újságnyomtatás világába, a rendezvényszervezésbe és a marketingbe is; sőt, még egy saját kiadványt (Csúcskézi magazin) is létrehoztunk a veszprémi kézilabdaszurkolóknak.

A vezetőim is felfigyeltek a sikereimre és tudták, hogy elveszítenek, ha nem találnak számomra valami nagyobb kihívást, így cégen belül felajánlották a Budapesti Médiaképviselet Key Account Manager pozícióját – és ismét Budapestre kerültem. Pár évvel később beolvadtunk a Mediaworks hatalmas média birodalmába, ahol a Világgazdaság konferenciáinak teljes értékesítési üzletágát rám bízták.

– Mivel foglalkozol jelenleg?

– Már 6 éve dolgoztam a média világában, amikor egy fejvadász cég megkeresett. Már az interjú alkalmával teljesen magával ragadott a Forbes életérzés: a profizmus, a fiatalos lendület és az a presztízs, amit képviseltek, így nem tudtam nemet mondani.

Jelenleg is Key Account Managereként dolgozom és a kiadvány B2B értékesítéséért, illetve a Mester Akadémia online kurzusainak eladásáért vagyok felelős. A munkám során olyan nagy nevekkel működünk együtt, mint Alföldi Róbert, D. Tóth Kriszta, Nánási Pál, Kiss Ádám, Caramel, Gere Andrea és Sauska Krisztián.

Szeptemberben jövünk az új szakmai kurzusunkkal, amelynek Magyarország egyik legsikeresebb, nemzetközileg is elismert üzletembere lesz a mestere. Hihetetlenül izgalmasnak találom ezt a feladatot, hiszen nem minden nap láthat bele az ember egy ilyen inspiráló termék születésébe.

– Miért találod érdekesnek a munkádat?

– Az emberekkel való folyamatos kommunikációt és a sokszínűséget emelném ki a munkámból, hiszen nálunk nincs két egyforma nap. Érdekfeszítő nagynevű cégek vezetőivel tárgyalni és megoldást kínálni a problémáikra a profi termékeink segítségével.

Természetesen vannak a szakmának nehézségei is. Minden ügyfelünkért meg kell küzdenünk, és sokszor nehéz kielégíteni a különböző igényeket, hiszen ez keményen a versenyszféra.

Szerintem nem árulok el titkot azzal, hogy rengeteg stresszel jár a feladatkörünk, amiben sok buktató és még több kudarc van. Az ideális ügyfél nem létezik, az eredményeinkben pedig sokszor akár hosszú hetek, hónapok, sőt akár évek munkája ölt testet.

Egy biztos: felemelő egy olyan profi csapat tagja lenni, akik olyan színvonalas termékeket hoznak létre, mint a Forbes magazin, a forbes.hu, az Espresso hírlevél, vagy a Forbes események és könyvek, na meg persze a Mester Akadémia online kurzusok!

– Milyen szál fűz Téged az Alumni programhoz? Szerinted miért érdemes tagnak lenni?

– Az első Alumni program, amire meghívtak idén március 13-án lett volna, viszont a vírus miatt ez sajnos csak online került megrendezésre.

Dr. Gyurácz-Németh Petra, egykori tanárom invitált az Alumni csoportba és mivel az egyetemi éveim alatt nagyon szerettem az óráit, biztos voltam benne, hogy nem fogok csalódni.

Az online előadást is élveztem, így már nagyon várom, hogy minél hamarabb részt vehessek egy olyan eseményen, ahol személyesen is megismerkedhetek az Alumnival és annak tagjaival. Mindig is szívesen részt vettem hasonló eseményeken és meggyőződésem, hogy rengeteg múlik az ember kapcsolatrendszerén – az Alumnit pedig többek között remek networking lehetőségnek tartom. Emellett úgy gondolom, hogy egymástól tudunk a legtöbbet tanulni, egy ilyen közösség pedig tökéletes keretet biztosít a beszélgetésre, az informálódásra és egymás segítésére.

– Milyen élményekre emlékszel vissza a legszívesebben az egyetemi éveid kapcsán?

– Nagyon sok kedves emlék fűz az egyetemünkhöz. Annak idején tagja voltam a Szenior Szervezetnek, akikkel segítettük a gólyák beilleszkedését, gólyatábort, illetve más, izgalmas programokat szerveztünk nekik.

Az itt eltöltött évek alatt rengeteg olyan barátot szereztem, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Bármerre járok a világban, szinte nincs olyan hely vagy program, ahol ne lenne ott egy veszprémi vagy egy régi, Pannonos diák – mi mindenhol ott vagyunk!

A kedd esti DC-s bulik és az együtt átmulatott VEN-ek szintén örök emlékül szolgálnak, amikre természetesen mindig visszajárunk nosztalgiázni a régi szaktársakkal!

– Milyen tanáccsal szolgálnál az egyetemi hallgatók számára?

– Amikor elkezdtem az egyetemet, még nem tudtam pontosan, hogy mi is szeretnék lenni. Emiatt úgy gondolom, hogy fontos emlékeztetni a fiatalságot, hogy ne legyenek elkeseredve, ha esetleg ők is hasonló cipőben járnak! Csinálják azt, amit szeretnek, és azzal foglalkozzanak, ami valóban érdekli őket. Az ember holtig tanul és érdemes azt minél hamarabb elkezdeni, az élet pedig majd úgyis számtalan lehetőséget sodor az útjukba, amik aztán formálják az életüket.

– Miért ajánlod a Pannon Egyetemet másoknak?

– Veszprém gyönyörű és sok lehetőséget rejtő város. A Balaton közelsége, a Bakony szépsége, a kirándulóhelyek sokszínűsége, a sportolási lehetőségek, a város lüktetése és az egyetemi élet dinamikája az, ami mindenki számára vonzó lehet. Az oktatás színvonala kiváló, a tanárok szakértelme és segítőkészsége pedig kiemelkedő; a munkaerőpiacon pedig elismerik és szeretik a Pannon Egyetem által adott diplomát.

Az interjút készítette: Gyulai Edina

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Vincze Péter a PE-GTK rendkívül aktív hallgatója volt, aki éveken keresztül töltött be tisztségeket a Hallgatói Önkormányzatnál, szervezőként rengeteg rendezvényen megjelent, napjainkban pedig végzettségének és családja hagyományainak megfelelően vállalkozóként vendéglátóhelyet üzemeltet a Balaton-felvidéken. Hazánk legnagyobb tava azonban nem csupán Péter kenyéradója, hanem szívügye is.

– Kérlek, mondj néhány szót magadról! Mivel foglalkozol jelenleg?

– A családom 2002 óta foglalkozik vendéglátással, ebben nőttem fel és innen jött az egyetemen a Turizmus-vendéglátás szak iránti érdeklődés is. 2017 óta vállalkozóként dolgozom, a feleségemmel közösen üzemeltetjük a Tölgyes Kúriát, de sokat segítek a család más vállalkozásaiban is, a szigligeti Kikötő Étteremben, vagy a közelmúltban a szintén Szigligeten nyílt delikátban, a Kisboltban is.

– Tehát a feleségeddel közösen üzemeltetitek a Tölgyes Kúriát. Úgy tudom, hogy ő is a GTK-ra járt. Az egyetemi évek során találtatok egymásra?

– Igen, ő Gazdálkodás és menedzsment szakon végzett. Az egyetemen ismertük meg egymást egy 2012-es VEN (Veszprémi Egyetemi Napok – a szerk.) csapatgyűlésen, bár a kapcsolatunk kicsivel később, egy VEN-kocsma festésen teljesedett ki. Már a kezdetektől fogva jól kiegészítjük egymást, néhány éve még Veszprémben éltünk, ő ott, én pedig itthon, a családi vállalkozásban dolgoztam. 2017-ben a család támogatását élvezve úgy határoztunk, hogy saját vállalkozást indítunk, ez lett a Tölgyes Kúria. A vendéglátóhelyet közösen üzemeltetjük, Zita, a feleségem menedzsment tekintetében inkább a pénzügyekért felel, a hétköznapi teendők, a rendezvényszervezés során pedig ő intézi a dekorációt és minden ehhez kapcsolódó részletet.

– Ha emlékezetem nem csal, a rendezvények világa, illetve a menedzseri teendők nem állnak távol tőled, hiszen az egyetemi éveid alatt is számtalan helyen megjelentél rendezőként, és több, fontos hallgatói tisztséget is betöltöttél. Mesélnél ezekről egy kicsit?

– Amikor elsőéves hallgatóként részt vettem a 2009-es gólyatáboron, Csikós Viktor, későbbi jó barátom volt a hallgatói önkormányzat elnöke. Új belépőként már akkor vonzóvá vált számomra ez a tisztség és arra gondoltam, milyen jó volna, ha egyszer én köszönthetném majd az új hallgatókat az egyetem nevében.

A hallgatói önkormányzattal végül egy tantárgy és a hozzá tartozó oktatóval kialakult vitás kérdés rendezése során kerültem kapcsolatba. Ekkor sok segítséget kaptam a HÖK-től (Hallgatói Önkormányzat – a szerk.) és rengeteg egyetemi személyt is megismertem.

A soron következő HÖK választáson már a Turizmus-vendéglátás szak képviselőjeként indultam és a hallgatótársaktól meg is kaptam a bizalmat. Nagyon tetszett a hallgatói önkormányzat munkája, a GTK HÖK elnökhelyettese, majd elnöke lettem, később pedig a Pannon Egyetem Hallgatói Önkormányzatának (PEHÖK – a szerk.) általános elnökhelyettesévé neveztek ki, kisvártatva pedig elnökévé is választottak. Az elnöki tisztséget összesen két évig töltöttem be, nagyon élveztem minden percét. Megmásztam tehát a szamárlétrát, minden szempontból megismertem a hallgatói szervezetet és olyan szoros barátságokat kötöttem, amelyek még ma is rendszeres beszélgetéseket és találkozókat eredményeznek.

A HÖK-ös csapat akkoriban nagyon jó volt, rengeteg rendezvényt szerveztünk közösen az Egyetem Centrum Kft.-vel, nagyon sok eredményt értünk el, sok meghatározó dolgot véghez vittünk. A HÖK-nél betöltött tisztségek mellett az egyetemi évek során voltam többek között VEN jelölt, de gólyatábor- és szakest rendező is. Ha az egészet újra kezdhetném, semmit sem csinálnék másképp, talán csak annyit, hogy a tanulmányaimmal egy kicsit többet foglalkoznék.

– Sosem gondolkodtál azon, hogy az egyetemen maradj valamilyen formában?

– De igen, gondolkodtam rajta, viszont végül máshogyan alakult. Kollégáimmal, egyben barátaimmal sok tervünk volt az egyetem kapcsán, azonban végül nem tudtuk őket megvalósítani. Egy kicsit bánom a dolgot, mert azóta az akkori csapat minden tagja sikeres egyéni karriert futott be. Végül így is jól alakultak a dolgok, már túl vagyok ezen, a Gazdaságtudományi Karra pedig bármikor szívesen jövök, ha hívnak, vagy tudok valamiben segíteni.

– Az egyetemi évek alatt a Hallgatói Önkormányzatnál és a különféle egyetemi rendezvényeken szerzett tapasztalatok mennyiben járultak hozzá ahhoz, hogy most saját vállalkozást viszel? Jelentettek ezek plusz löketet és segítséget, vagy egyébként is hasonló terveid voltak?

– Ezek a tapasztalatok nagyon sokat segítettek. Talán a hallgatói évek során szerzett kapcsolati tőke volt a legfontosabb, ez megfizethetetlen. Sok olyan telefonszám van a telefonomban, amikről korábban nem is sejtettem, hogy bármikor fel fogom hívni, de végül majd’ mindegyik hasznosnak bizonyult. Ha szakmai jellegű gondom, vagy kérdésem volt, az egyetemi évek során szerzett barátok és ismerősök mindig szívesen segítettek. A családi vállalkozásaink social media megjelenéseit most például néhány korábbi egyetemi barátom cége koordinálja, de a multinacionális vállalatoknál alkalmazottként dolgozók is sokat segítettek már, akár tapasztalatok átadásáról, akár szponzorációról volt szó. Van persze olyan is, amiben én tudok segíteni számukra, mindnyájan örülünk, ha segíthetünk egymásnak.

– Mennyiben járultak hozzá az egyetemi tapasztalatok a vállalkozásod sikeréhez?

– Mindig is szerettem volna feljebb és feljebb jutni. Itthon ezt a vállalkozói modellt láttam. Az egyetemi tapasztalatok annyit változtattak, hogy megtanultam, minden, amit magad csinálsz, az profibb lehet és pénzügyileg is jobban megéri. Megtanultam, hogyan érdemes vállalkozást üzemeltetni, tapasztalatokat szereztem.

– Úgy tudom, hogy a saját vállalkozásod mellett oszlopos tagként a Balatoni Kör egyesületben is szerepet vállalsz. Kérlek, mondj pár szót arról, hogy egyesületként min dolgoztok pontosan!

– Az olyan típusú társaságszerető emberek, mint én, mindig hasonló érdeklődési körrel rendelkező csoportokat keresnek. A HÖK-ös évek után maradt egy űr, amelyet aztán a 2014-ben megalakult Balatoni Kör tudott betölteni. Sok ismerősöm lépett be az egyesületbe, nekem pedig nagyon megtetszett az, amit ez a csoportosulás képvisel. Utánajártam, hogyan lehet csatlakozni és végül felvételt nyertem, majd két év után elnökségi tag is lettem.

Az egyesület a Balatont, mint desztinációt szeretné magasabb szintre emelni. Egy egész éves Balatonért dolgozunk, egész éves nyitva tartással, minél rövidebb ellátási lánccal. Minden a vállalkozásaink működéséhez szükséges alapanyagot helyben, a lehető legközelebbről próbálunk beszerezni. Úgy véljük, hogy ez egy hazánkban példátlan régiós összefogás, egy olyan véleményvezér társaság a Balatonnál, amelynek tagjai nagymértékben különböznek ugyan, viszont közös bennük, hogy mindnyájuk szenvedélye a Balaton, így a jó ügy érdekében mindig konszenzusra tudnak jutni. Egyesületként többek között rendezvényeket szervezünk, bormárkát és honlapot fejlesztünk. Ha kérik, akkor véleményezünk, segítünk a partnerszervezeteknek és részt veszünk a Kék Hullám Zászló minősítésben is. Talán néhány év kell még ahhoz, hogy beérjen az egész éves Balaton koncepció, de úgy látom, hogy jó úton haladunk és sikerrel fogunk járni.

– Hogyan emlékszel vissza a hallgatóként eltöltött évekre, mi az, ami elsőként eszedbe jut az egyetemről? Kik voltak a legemlékezetesebb oktatók, mik voltak a legmaradandóbb élmények?

– Az első meghatározó élmény a saját gólyatáborom volt 2009-ben, amikor elkezdtem az egyetemet. Emlékezetesek még Balogh Ágnes üzleti kommunikáció órái, a hatalmas előadó, a Polinszky-terem tele emberrel, emlékezetesek az olykor végtelennek tűnő Makroökonómia előadások, de a beiratkozás, a szakismertető, a nyelvi szintfelmérő mind-mind megmaradtak az emlékezetemben. A vizsgaidőszakban a Neptunnal való küzdelem és a Szabó Lajos dékán úrral végzett közös munka is nagyon meghatározó volt, hiszen sokat tanultam tőle.

Klasszik még az első VEN is, valamint az, amikor kialakulnak az egyetemi baráti társaságok, közösségek. Azokra az időkre, amikor meghatározó személy, tisztségviselő leszel, már máshogyan emlékszel vissza.

– Mi az, amit hallgatóként a leginkább szerettél a PE-GTK-ban, mit adott neked az egyetem?

– Tapasztalataim alapján a GTK-n különlegesen jó oktatói gárda volt és van is, akik családias környezetet teremtenek a hallgatók számára és mindig segítenek, ha tudnak, a diákokat pedig az életre is nevelik. Honorálják, ha közösségben, vagy tudományos területen dolgoztál, de nem is kivételeznek soha senkivel, legalábbis én ezt éreztem. Ha bármilyen problémám volt, mindig fordulhattam bárkihez. Később HÖK-ösként azt is láttam, hogy mindig figyelembe vették a hallgatói kéréseket és igényeket, még az egyes tantárgyak esetén is. A HÖK véleményét sokszor kikérték, így nagyon hallgatóbaráttá vált a kar.

Veszprém városa földrajzi elhelyezkedését és méretét tekintve is ideális, biztos vagyok abban, hogy bárki, aki élt ott, vagy nem hagyja el sosem, vagy mindig visszavágyik majd.

Amit az egyetemnek köszönhetek az elsősorban a feleségem, valamint az életre szóló barátok és ismerősök.

– Bár még csak nemrégiben szerezted meg a diplomádat, biztosan hallottál már a GTK alumni programjáról. Jó kezdeményezésnek tartod? Tervezed, hogy te is csatlakozni fogsz?

– Már csatlakoztam is hozzá, jeleztem a vezetők számára, hogy szívesen részt veszek és ha kell, akkor szívesen segítek helyszínnel, rendezvényszervezéssel, vagy bármi mással. Úgy gondolom, hogy az az öregdiák, aki tud segíteni a karnak, az nem azért segít, mert vár valamit cserébe. Amiatt, hogy az alumni keretein belül lehet találkozni más évfolyamokkal és más területen dolgozó szakemberekkel, úgy gondolom, hogy olyan együttműködések tudnak születni, amelyek egyébként nem születtek volna meg. Itt is tudunk segíteni egymásnak, az mindenképpen összeköt minket, hogy mindannyian a GTK-n végeztünk.

– A karrierépítés, főleg egyéni vállalkozóként nehéz feladat, azonban a pihenés és a kikapcsolódás is fontos része lehet az előmenetelnek. Nemrégiben egy televíziós főzőműsorban is feltűntél versenyzőként. Kijelenthetjük, hogy a főzés a hobbid, vagy az csupán egy mellékvágány, szárnypróbálgatás volt?

– A tévés főzés inkább csak egy poén volt. Úgy gondoltam, hogy ha mások tudnak ott főzni, akkor talán nekem is sikerülhet. Ez a kaland végül egy jó emlék lett az életemben, olyan embereket ismertem meg, akikkel azóta heti-havi kapcsolatban vagyok.

A hobbim inkább a horgászat és az utazás, valamint a barátaimmal való időtöltés. Amikor tehetjük, Zitával rengeteget utazunk, főleg Európán belül. Imádjuk a gasztronómiát, talán azt is mondhatom, hogy elsősorban ezért utazunk. Az elsődleges úticél azonban mindig a Balaton, a horgászat vagy a vitorlázás. Ha a víz az ember közelében van, akkor nagy baj nem lehet.

– A sikeres szakmai életpálya egyik első lépése lehet az egyetemi oklevél megszerzése. A munka világa, főleg a vállalkozói lét hallgató szemmel nézve azonban ijesztő és bizonytalanságokkal teli. Mit tanácsolsz a jelenlegi, végzés előtt álló hallgatóknak a jövőre nézve?

– Minden lehetőséget ragadjanak meg. Az előrelépéshez mindig a döntések a legfontosabbak, ezeket nem érdemes halogatni még akkor sem, ha végül esetleg rövid távon nem alakulnak jól a dolgok. A rossz döntésekből is sokat lehet tanulni, nem szabad az állóvízben topogni, dönteni, lépni kell és menni kell előre. A munkának előbb-utóbb meglesz a gyümölcse, ahogyan Gaál tanár úr szokta mondani, „ha valamibe belerakja az ember a kilométert, az biztosan meg fog térülni”.

Az interjút készítette: Strack Flórián

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Az Alumni interjúsorozat e heti vendége Gyenes Ákos, akit a turizmus területén tevékenykedőknek biztosan nem kell bemutatni. Ákos egyike volt azoknak, akik elsőként végeztek idegenforgalmi és szálloda szakon nálunk, azóta pedig széleskörű szakmai tapasztalatra tett szert a turizmus területén. Jelenleg a BookDirect mozgalom éllovasaként a RESnWEB szakmai vezetői székéből segíti a hazai szállodák online értékesítési folyamatait.

– Ha jól tudom az elsők között végeztél idegenforgalmi és szálloda szakon Veszprémben. Miért pont ide jelentkeztél?

– Eredetileg székesfehérvári vagyok, szoktam is mondani, hogy a Királyok városából a Királynék városában kötöttem ki. A középiskola után olyan felsőoktatási intézményt kerestem, ami Székesfehérvárhoz közel van, de Budapestre nem akartam járni. Szerencsére nem bántam meg, hogy Veszprémet választottam, hiszen szoros barátságok alakultak ki az itteni hallgatótársaimmal. Ugyan bejárós voltam, de egy DC buli után sosem okozott problémát, hogy hol aludjak.

A turizmus iránt egyébként nem voltak családi előképeim, mindkét szülőm mérnök. Már a középiskola alatt kiderült, hogy szeretem az idegennyelveket, így nem lett volna jó döntés nekem is a matematika felé fordulni. Emellett mindig is szívesen foglalkoztam emberekkel és nem szerettem volna beülni egy számítógép elé egész napra.

– Mit csináltál a diploma megszerzését követően? Milyen szakmai tapasztalatokra tettél szert ezekben az években?

– Mint minden turizmusos hallgató, én is szívesen néztem a nagy szállodákat, szakmai gyakorlatomat pedig a margit-szigeti szállodáknál töltöttem. A Grand Hotelnek és a Thermal Hotelnek közös értékesítése volt, ott voltam gyakornok. Akkoriban még az értékesítés máshogy ment, a postás által reggel 9-kor hozott levélkupacban voltak a vendégek ajánlatkérései és a foglalási visszaigazolásai. Így utólag visszatekintve elég éles a kontraszt, sokat változott a világ 20 év alatt.

A gyakornoki idő végeztével Székesfehérváron éppen folyamatban volt a Novotel hotel megnyitása. Gondoltam egyet, kisétáltam az építkezésre, megnéztem az építtetőt, majd írtam egy motivációs levelet nekik (Pannonia Hotels), melyben kifejtettem, hogy szívesen dolgoznék a szállodában az értékesítésen. Én voltam az első jelentkező és asszisztensi feladatot kaptam a pre-opening időszakára. Azt is megbeszéltük, hogy a nyitás után majd kapok egy konkrét pozíciót is. Végül recepciós lettem, és mivel nekem volt a legtöbb tapasztalatom, és engem ismertek a legjobban, megkértek, hogy legyek én a vezető. Még a nyitás előtt tréningekre küldtek Budapestre, hogy minél jobban megismerjem a recepció világát.

Sajnálatos módon a nyitás előtti utolsó néhány hétben történt a szeptember 11-ei terrortámadás, ami a szálloda nyitására is rányomta a bélyegét. Utazási stopot rendeltek el, és mivel mi főként üzleti vendégeket vártunk, elég érdekesre sikeredett a szálloda indulása. Később szerencsére beindult a működés, 4*-os szállodaként hiánypótlóak voltunk a városban, sok volt a külföldi vendégünk.

2,5 évet töltöttem el ott, amikor jött egy jó lehetőség, és kikerültem egy londoni Novotel szállodába. Az addigi 96 szoba helyett 630-as méretre váltottam, a korábbi 40 be- és kijelentkeztetés helyett 400-500 check in és out lett a mindennapos. 2 évig dolgoztam itt, még jobban megismertem a strandardeket. A külföldi tapasztalat során sokat tanultam, a kollégákkal pedig olyan barátságba kerültem, melyek a mai napig tartanak. 2 év után azonban elvonási tüneteim lettek, rájöttem, hogy engem nem szabad elvinni a Balatontól, így hazajöttem. Már 33 éve versenyszerűen vitorlázom, fontos nekem a tó.

A hazaérkezésem után egy Ibis szállodában helyezkedtem el igazgatóhelyettesként és egyben front office managerként. Ezt a lehetőséget a londoni munkának köszönhettem, hiszen az akkori igazgató kifejezetten olyan embert keresett, aki dolgozott már külföldön. Ezt követően a Sofitel távozó front office vezetőjének helyére kerültem, amihez szintén a nemzetközi tapasztalom segített hozzá.

Később egy olyan ember került a szálloda igazgatói székébe, akivel már Londonban is együtt dolgoztam. Neki köszönhetem, hogy ma itt ülünk, mert ő indított el a revenue management területén. Akkoriban, 2007-ben ez még gyerekcipőben járt, de ő kitalálta, hogy a szálloda jelentkezzen be egy revenue management szoftver tesztelésre. Engem akart revenue managernek, így mindenféle tréningre elküldött. Ehhez hozzátartozott az e-commerce is, így ismerkedtem meg az online értékesítés világával.

2 év után szerettem volna visszatérni az üzemeltetésbe, de az igazgató időközben távozott. A balatonalmádi Ramadában pedig épp megüresedett a szállodaigazgatói pozíció, melyre be is adtam a jelentkezésem. A tulajdonos nagy vitorlázó volt, így amikor megtudta, hogy én is ezt a sportot űzöm és még nemzetközi tapasztalom is van, nem volt kérdés, hogy kit választ.

2008 után a válság a vidéki szállodákba is begyűrűzött, aminek a hatására rájöttem, hogy nem dolgozhatok a végtelenségig az üzemeltetésben. Inkább a revenue management és az e-commerce felé kezdtem kacsintgatni.

– Gondolom ezután fogant meg benned a saját vállalkozás gondolata. Hogy történt ez pontosan?

– Az almádi szállodának nem volt saját foglalórendszere, mert független szálloda voltunk. Egy volt hallgatótársam segítségével kerültem kapcsolatba Gál Zoltánnal, akinek egy egyszemélyes informatikai vállalkozása volt. Megkértem, hogy segítsen a szállodának létrehozni egy új weboldalt és egy olyan rendszert, amivel a foglalások egyszerűbben visszaigazolhatóak. Ekkor készült el a RESnWEB 1.0, melyet a Ramada kezdett el használni először.

Amikor végleg meguntam az üzemeltetést 2010-ben, adta magát, hogy komolyabban is elkezdjek ezzel foglalkozni. Ezzel egyidőben egy barátom felkért, hogy tartsak néhány szakmai tréninget szállodai szakembereknek. Ezeket a felkéréséket addig rendszerint visszautasítottam, de miután kiléptem a szálloda kötelékéből, úgy éreztem, hogy szívesen foglalkoznék ilyen feladatokkal is.

A kezdetben egy fős programozó cég mára 10 fősre duzzadt, Magyarország piacvezető foglalási rendszere lettünk a vidéki piacon. A sikerünk titka talán az, hogy nemcsak egy informatikai szoftvert nyújtunk a partnereinknek, hanem szakami tanácsadással is segítjük a munkájukat. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy minden értékesítési kérdésben a szállodák segítségére legyünk. 2016 óta évente szervezünk egy BookDirect MeetUp rendezvényt, ami egy olyan egynapos konferencia, ahol olyan témákban hívunk meg előadókat, melyek a direkt értékesítés hatékonysága szempontjából nélkülözhetetlenek. Mi a foglalási rendszerünkkel csak az online foglalási folyamat végén vagyunk jelen, de igyekszünk az előttünk lévő döntéseket, folyamatokat szakmailag is megtámogatni. Ezért pedig nagyon hálásak a szállodák.

– Elég ismert név vagy a turizmus szakmában. Mi a sikered titka?

– Sosem elégedtem meg azzal, ami volt, vagy ami akkor éppen jónak tűnt. Ha így tettem volna, akkor valószínűleg egy budapesti szállodában kötöttem volna ki, és a mai napig recepciós lennék.

Mindig ki mertem lépni a komfortzónámból, még akkor is, ha az akkori kollégáim hajmeresztőnek érezték a cselekedeteimet. Amikor kimentem Londonba dolgozni 2003-ban még nem volt ilyen egyszerű a helyzet, a lakhatás és a szükséges adminisztráció elintézése az akkori munkatársaim számára például túl bonyolultnak tűnt. Ugyanilyen 180 fokos fordulat volt, amikor a front office-t otthagyva a revenue management területén kezdtem el dolgozni.

Utólag belegondolva azonban ezek voltak a helyes döntések. Merni kell egy kicsit bátrabbnak lenni a környezetünknél. Amikor elindult a RESnWEB a vidéki szállodák még nem értették a direkt online foglalási rendszerek lényegét. Legtöbbször el kellett magyarázni az akkori tulajdonosoknak, igazgatóknak vagy értékesítőknek, hogy ez milyen előnyökkel jár a számukra. Szerencsére sosem kellett hideghívásos módszerrel új ügyfeleket szereznünk, a rendszeres tréningeknek és tanácsadásoknak köszönhetően sok szállodával, potenciális új partnerrel kerültem hétről-hétre kapcsolatba. A tréningek során felnyitottam a kollégák szemét, hogy lehet ezt másképp, jövedelmezőbb módon is csinálni, így az egynapos képzések után sokan érdeklődtek és kértek konzultációt tőlünk. A mai napig sok szállodánál vagyok konzultációs tanácsadó, havonta összeülünk és megbeszéljük a szakmai kérdéseiket. Az így kiépített kapcsolatrendszernek köszönhetően nagy piaci rálátásunk van.

– Az Alumni program nem ismeretlen számodra. Mennyire érzed hasznosnak ezt a kezdeményezést? Milyen előnyökkel jár a tagság?

– Őszintén szólva még nem voltam ilyen rendezvényen, de már hallottam a program jó híréről. Szerintem a kapcsolati tőke nélkülözhetetlen a szakmai boldoguláshoz, így mindenképp érdemes ebben részt venni.

Szokták mondani, hogy a legjobb üzletek a golfpályán köttetnek. Én is úgy gondolom, hogy a helyszín nem számít, ha azonos érdeklődési körű emberek találkoznak egymással, mindig jó lehetőség nyílik a tapasztalatcserére és az esetleges üzletkötésre. Ez a kezdeményezés egyfajta előszobája lehet a hosszú távú üzleti alapú kapcsolatoknak, vagy akár az egymás felé irányuló önkéntes segítséggyújtásnak.

Egyébként is úgy gondolom, hogy az ilyen informális beszélgetések, találkozások nagyon fontosak, hiszen nem elég a saját szakmánkhoz jól érteni, a kapcsolatépítés képessége is nélkülözhetetlen a boldoguláshoz.

– Mivel engeded ki a fáradt gőzt? Hogyan töltöd a szabadidőd?

– Versenyszerűen vitorlázom, tavasztól őszig űzöm ezt a sportot. Emellett squasholni is járok, de alapvetően is nyitott vagyok a sportok iránt. Szabadidőmben szívesen utazom, így Magyarországot és a környező országokat is bejártam már.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>