Hrutka Robi magával ragadó előadásával alapozta meg a záró nap hangulatát a 2010-es Utcazene Fesztiválon a Gazdaságtudományi Kar színpadnál. Robi arról mesélt, hogyan lesz egy kisfiúból – aki már négy évesen hangszeren játszik, és akit súlyos fülbetegsége után az orvos azzal indít útjára, hogy „legfeljebb zenész nem lesz” – filmek és reklámok zeneköltője.

A melegség, a kedvesség, az adni akarás árad belőle, amikor beszél, imádja, amit csinál. Szerinte a zene persze hangok rezdülése is, de leginkább virtuális festészet, amiben mindent lehet. A filmipar mégis alkalmazkodásra intette őt. Mert a filmekhez a zene és a hangok általában 33%-ot tesznek hozzá. Olykor ez felszökik többre is, vagy éppen kevesebb lesz, de adott filmhez olyan zenét kell írni, amit „nem dob le magáról”, mert a film akár egy nő, amire ráadhatunk bundát is, magas sarkúval vagy egy len inget, vászonnadrággal, valamelyiket nem fogja tudni természetesen hordani.

Aztán folytattuk az elején, zenei kísérletekkel. Kiderült, hogy a virágok szeretik Mozartot, de a trash metalért nem rajongnak, megérzik a hangok rezgésének harmóniáját. Valamint megtudtuk, hogy az első pengetős hangszer a vadászíj volt. De egyik zene sem jobb a másiknál, csupán más, némelyik a lazulásra jó, hogy levezessen valamit, némelyik pedig arra, hogy utána azt kelljen levezetni.

Művészünk egyik kedvenc félpercese a nagysikerű Sony Bravia reklám, amelyben San Fransisco utcáin több ezer pattogós labdát engedtek el, és José Gonzalez újraénekel és gitároz alá egy elfeledett dalt, Heartbeats címmel. Itt a zene sokkal több pluszt ad a képhez. De ott van Roman Polanski Zongoristája, amihez szívesen írt volna zenét Robi, de a rendező a csendet választotta, hogy az meséljen a történetről, a filmben egyetlen szerzett zene található.

Hrutka Róbert egyébként egy punk zenekarban kezdett, és aztán egyre több ismerőse lett, akik mind profi zenével és zenéléssel foglalkoztak, egy óvatlan pillanatban pedig ő is bekerült a reklámzenék világába. Ezenkívül kisfilmekhez, mozikhoz, televíziós csatornák komplett új arculatához ír zenét. Reklámokat mutat a babzsákon üldögélőknek, nem is gondoltuk, hogy Robinak ennyi mindenhez köze van, és azt sem, hogy ennyi érték lehet a reklámszünetben is. Ki ne emlékezne a Jamie Winchesterrel közös Pannon reklámokra, vagy ott volt a Vivendi Telecom, a Coca cola karácsonyi reklámjai, amelyhez 13 országban készítette el az adott nyelvű zenét, de vicces reklámokat is elvállal, ebből is láthattunk néhányat.

Miközben egy készülő film egyik jelentét nézzük zenei aláfestés nélkül, még elmondja, hogy kevés olyan ember van, aki valóban el tudná mondani a zenéről, hogy mit érez közben, vagy, hogy milyen zene is készüljön egy-egy film alá. Hogy a zenéről való beszéd képessége még kevesebbekben van meg, pedig jól jönne ez ebben a szakmában.

„Búcsúzóul pedig csak annyit – mondja mosolyogva -, hogy az álmaitokat soha ne adjátok fel, csak induljatok el az úton”. És Hrutka Robi valóban az az ember, akinek ezt bátran elhihetjük, mert ő pontosan olyan, amilyennek négy-öt évesen látta magát, amikor egy kicsit a jövőbe nézett.

Valószínűleg nem a –ey végű név lehet az oka a lányok ismertségének, ezt azonban nem állíthatjuk biztosan, feljegyzéseket erről még nem ismerünk. A Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának Turizmus tanszékéről Alan Clarke tartott előadást Music, Money and Movement címmel. Angol nyelven mesélt, sokan hallgatták július 16-án a Fortuna udvarban. Azok, akik nem beszélnek angolul szintén jól érezték magukat, mert Alan sok-sok klippel, zenével prezentálta előadását.

Fiatalságának egyik ikonját a Hotel Californiát számtalan feldolgozásban hallhattuk, de ilyen volt az 1946-os Disney filmhez készült Zip a Dee Doo Dah című öröksláger is, amelyet legutóbb Miley Cyrus énekelt fel újra. Ezek arra mutatnak, hogy ami egyszer sikeres volt, azt hogyan lehet újra és újra fel- vagy átdolgozni. Kevesebb ráfordítás, még több haszon.

Ahogy egy reklámot egy kisgyerekkel vagy egy kisállattal el lehet adni, úgy a filmek, és a zenei feldolgozások is kétféle irányt vehetnek, ez a szex és az erőszak. Arnold Schwarzenegger is képes Beethovenre felfegyverkezni, de Britney Spears is bármikor ledobja az öltönyt, miközben a Rolling Stones régi dallamait, az I can’t get no satisfaction-t énekli alig felismerhetően.

Ugyanilyen okokból hallhatunk reggae-sített Muppet Show dalokat, vagy skótdudával átitatott No woman, no cry számokat.

Akinek pedig még nem volt meg a napi mozgás adja, annak Alan és a gyermekei – levezetésképpen – megtanították a Hokey Cokey ülős verzióját is: in, out, in, out, shake it all about.

Torday Gábor pénteken délután (képgaléria itt) a korán érkezők figyelmét egy kis mi a közös a reklámban és a szexben párhuzammal indította, amelytől rögtön megélénkült mindenki a hatalmas hőségben.

A TBWA Budapest Reklámügynökség kreatív igazgatója szerint ma divatos a reklámkerülés, mégis vannak olyan reklámok, amelyek egyszerűen magukkal ragadnak, vagy utáljuk őket, vagy állandóan azokról beszélünk. Gábor elmondta, hogy a testi szerelemben és a reklámokban ugyanannyira közös vonás növekvő százalékkal a kezdeményezőkészség, a szorgalom, a kreativitás és a szenvedély; hiszen kötelességtudatból egyiket sem lehet csinálni.

Elsőként fontos, hogy Légy érzéki! Mert sokszor a reklámok azért nem hatékonyak, mert nincsenek igazán tökéletesre fejlesztve. Példa: az emberek három nap alatt felfaltak egy egész reklámkampányt, amikor egy csokimárka húsvétkor hatalmas, ehető csokitáblákat helyezett el a forgalmasabb helyeken.

Következő alapszabály, hogy Szerezz meglepetést! Ki ne örülne, amikor a partnerétől valami kis újdonságot kap? Erre alapoz Gábor is, amikor építgeti a Káma szútra és a reklámok közös alapjait. Példa: Egy jótékonysági koncertre, amely az afrikai gyerekek ivóvíz-megsegítéséről szólt, úgy harangoztak be, hogy egy afrikai gyerek minden híradóba, beszélgetős műsorba beszaladt és megitta a riporterek előtti pohár vizet, több-kevesebb meglepetést okozva ezzel a műsorvezetőknek és a tévénézőknek.

A Swinger szabály: Oszd meg és uralkodj! Ez talán a reklámokban még jobban működik, mint a szerelemben, hiszen, ami tetszik nekünk, azt azonnal továbbítani akarjuk és fogjuk is az ismerőseinknek. Példa: a Redbull ládaderbijei, repülős-vízbeesős mutatványai, ahol több százan teszik kockára az életüket, hogy aztán ezt megmutathassák a barátaiknak, ők az ő barátaiknak és így tovább.

Állj készen a nap minden percében! – mondja Gábor, és az előadáson ücsörgők nagyban helyeselnek is, ez egy fontos dolog. Így van ez a reklámiparban is. Példa: Michael Phelps megígérte, hogy 8 olimpiai arannyal rekorder lesz, és amikor az utolsót is megszerezte, akkor már ment a reklám, amelyben gratuláltak neki? Hogy lehet ez? Hát persze, hogy az összes eshetőségről készítettetek egy rövidfilmet a szponzorok.

Koncentrálj az érzékeny pontokra! felkiáltással sem vitatkozik a közönség, Gábor azt mondja, nagy az emlékezeti értéke annak, amikor valakiből célzottan hatást tudsz kiváltani, nemcsak kiplakátozod a várost. Példa: San Paulo-ban a nagy légszennyezettség miatt az autómentes napok soha nem is voltak autómentesek. Az alagutakban pedig koromként rakódik a falra a kátrány. Egyszer aztán plakátok helyett a sötét falakra kapart feliratok látszódtak: Menj inkább metróval!

Mindig nagy kérdés, hogy Beszállhat-e a barátnőm is? Ez ízlés dolga, a reklámoknál azonban mindig mindenki beszállhat. Példa: Trafalgar Square, London, hatalmas karaoke, T-mobil.

Gábor utolsó intelme, amit a Káma Szútrából kölcsönzött számunkra, hogy Kerüljünk intim közelségbe. Mert meg kell találni az emberek saját hangját, a hozzájuk vezető utat. Példa: amikor az AIDS ellen kampányolók végre nem forgattak le újabb reklámokat az AIDSben szenvedőkről, hanem animáltak egy vicces kisfilmet, ahol egy nőt és egy férfit, csupán a nemi szervük jelzett.

Szalay Ádám a TV2 Naplójából ellátogatott a fesztiválra (képgaléria itt), ő volt az első, aki végigállta az előadást, kapott ingyen ölelést, találkozott ismerősökkel, magázódott és vitába szállt egy idős bácsival, aki szerint már Karinthy is tudott valamit, amikor irónia tárgyává tette a hírek közvetítőit.

Izgalmas koraestének néztünk elébe, hiszen a kereskedelmi televíziózás egy olyan világ, amibe az ember nehezen lát bele, de nagyon vágyik arra, hogy megismerje. Hiszen nap, mint nap milliók nézik a kereskedelmi csatornák tömegét. Szalay Ádám szerint a kulcs az érzelemre hatás, hogy nem száraz és nem kész tények vannak előttünk, hanem lehetőséget kapunk, hogy beleéljük magunkat: az árvízkárosultak szemével lássuk, milyen napokig gumicsizmában élni és tudni, hogy bármelyik pillanatban elveszthetjük minden ingóságunk, de még az ingatlanunkat is.

Ehhez képest a tévéműsorok, ahogy a Napló is, csupán számok az idősávokban. Amennyiben a Napló nézettsége 25% alatt van, a csatorna döntéshozói beleszólnak a készítésbe, ha 20% alá csökken, akkor pedig egyszerűen csak megszűntetik. A nézettség egyfajta súlyozott nézettség, amely azt jelenti, hogy az éppen tévét néző emberek millióinak bizonyos százalékát kell megkaparintania egy adott műsornak. Sokszor a siker vagy a bukás egy programigazgató egyetlen döntésén múlhat, amikor megvásárol egy Dr. House-t vagy belebukik a Hősökbe, Ádám elmesélte, akárhová tették a máshol nagysikerű sorozatot, Magyarországon az emberek nem voltak rá fogékonyak.

Hogyan szerkesztődik meg egy hírműsor? Először meg kell határozni, hogy kiknek készítjük, ez nem nehéz, ugyanis minden tévéműsor (leszámítva a gyerekadók gyermekműsorait) a 18 és 49 év közöttieknek szól. Kell egy perspektívát is választani az adott témához, ez a Naplóban általában a főhős, akivel az eset megesett. Ezenkívül fontosak a képek, a hangok és a szavak, de egy riportalany maximum 15 másodpercben beszél majd a kész anyagban. Vannak atmobreakek, a stand up, amikor a riporter azt mondja „Szalay Ádám riportját látták a TV2 Naplójában Veszprémből, az Utcazene Fesztiválról”.

Fontos minden anyagnak egyéniséget alkotni, kell találni egy fogást a valóságon! A legfontosabb mégis egy riportban maga a beharangozó, amely nem durrantja el a lényeget, hanem a lényeg előtti pillanatokat adja át a nézőnek, felcsigázva érdeklődését a téma iránt, és csak a műsor végén derül majd ki, hogy mi is történt valójában. Fontos még a szerkesztési mód, amely lehet keretes, mozaikos, lineáris, vagy keresztes, vagy bármi olyan, ami megfogja az embereket.

A TV2 Naplója még mindig népszerű, mert ma a nagy emberi drámák és a bulvár korát éljük, Szalay Ádámnak meggyőződése, hogy lassan leérkezünk a medence aljára, amit majd gyaníthatóan egy elrugaszkodás és egy szebb jövő követ majd, nemcsak a tévézésben.

A ReVision két fiatal és rendkívül vidám munkatársa nyitotta meg a második utcazenei napot (képgaléria itt), így már megszokott környezetben a babzsákokon és a délutáni hőség tikkadtságával együtt próbáltunk odafigyelni arra, hogy mi is tűnik ki igazán a reklámzajból?

Az internet és a mobiltelefónia világában az emberek dimenziója is megváltozott, több kommunikációra van szükség, nemcsak egyoldalú reklámozásra. A gerillamarketing az, amikor csinálsz valami olyat, amiről az emberek beszélnek. Előadóink szerint az internet egy középkori piachoz hasonló fórum, ahol bárki megtudhat bárkitől bármit, sőt!

Így tehát a gerillamarketing felé vettük az irányt, kiderült, hogy ez sem olyan spontán, mint ahogy azt mi – laikusok hisszük. Van pletykamarketing, amely a szociális hálóra alapul, egyszerűen csak el kell ejteni egy információt a fodrásznál, és már meg is spóroltunk egy rakás egyéb reklámra költhető pénzt. A vírusmarketing ma a legnépszerűbb a gerillán belül, ez a szóbeszéd internetes verziója. Ezt a véleményvezérekre kell kiélezni, ha őket megnyerjük, akkor a reklám önjáróvá válik. Az astroturf alkalmazás, magyarul csak annyit jelent, hogy műfüvesítés, de ha igazán belegondolunk, akkor megláthatjuk az áruházak polcai mellett az álfogyasztói csoportokat, vagy a neten a fizetett klikkelőket. Az ambient média a gerillák utolsó nagyobb dobása, ez a nem szokványos felületek alkalmazását teszi ki.

Rengeteg idő lévén beszélgettünk még egy kicsit a social média és a tiniszex párhuzamairól, nameg arról, hogy ez sem egy újfajta spanyol viasz, de aki jól használja annak mindenképpen az előnyére válhat.

A Mood Media két hölgyet, Fehér Barbarát és Németh Kingát küldte (képgaléria itt), hogy beavassanak minket az érzékszervi marketing kulisszatitkaiba. Az ügynökségük audio-, és vizuálisszolgáltatásokkal, valamint illatmarketinggel foglalkozik, attól kezdve, hogy egy boltban milyen zene szóljon vásárlás közben, és mi legyen a képernyőn, a karácsonyi süti illatáig szinte bármit képesek megtervezni és legyártani.

A vásárlókban a termék iránt érzelmi kötődés is kialakítható, a legjobb, ha egy helyen minden hatás egyszerre érvényesül, és alakít ki egy pontos arculatot egy bizonyos terméknek vagy szolgáltatásnak, legyen szó egy kávézóról, vagy egy elit rétegnek szóló fehérneműről.

A zene és más különböző hangok képesek fiziológiai, pszichológiai és viselkedésre gyakorolt hatásokat kiváltani az emberből. Erre apellálnak a Mood Médiánál is, hiszen a fogyasztó a vásárlói döntések 75%-át a helyszínen hozza meg. Lehet zenei hatás a reklámzene, a szignálok, a márkazene, ésatöbbi.

Az illatmarketingnél két dolog lehet fontos, az illatosítás és a szagtalanítás. Az ember nagyon sok illatot meg tud különböztetni egymástól, viszont kevesebbet tud konkrétan megnevezni, ezt le is teszteltük a lányok előadásán, bőszen szagolgattuk a bébipúder, az erdő és az öblítő mesterségesen létrehozott illatát, mégsem jöttünk rá, hogy vajon mi lehet ez pontosan.

Egy cég arculatánál fontos a vizuális ráhatás is, hiszen kijelzők ma már mindenhol vannak, kérdés, hogy mi megy rajta? Hiszen lehet focimeccset, híradót nézni, vagy egy az ügynökség által megtervezett folyamatos, ízléses tájékoztatási csatornát létrehozni.

Fontos odafigyelni mindezekre, Magyarországon már tíz éves a Mood Média, ami egyre nagyobb keresletet jelent ezekre az apró, ámde lényeges dolgokra.

Na meg Ráday Dávid is, aki elsőként lépett a GTK frissen épített színpadára a Fortuna udvarban, július 14-én délután az Utcazene Fesztiválon. Valahogy az ember nem tudja elképzelni, hogy milyen is lehet az, aki megkomponálja Petit és Sanyát, a Szigetreklám arcait… és meglepődve látja, hogy egy baseball-sapkás, fiatal srác, egy babzsákon ül és arról magyaráz, hogy hogyan jött létre A PETI?

Dávid elmesélte, hogy 2008 óta dolgozik a Szigettel, modern megközelítésben, ami annyit tesz, hogy nem agyal azon fél évet, hogy Sanyának vajon milyen legyen a szerelése, hanem megfigyeli a reakciókat és reagál is rájuk, ezek alapján hozza meg a következő döntéseket, forgat le egy új reklámot. Nagyban támaszkodik a fogyasztókra, ahogy ő mondta: a fogyasztó 2.0-ra, mert a mai vásárlók nagyon aktívak, éppen ezért beszélgetni kell velük, nem pedig rájuk ömleszteni a termékeket.

A Sziget reklámsorozat készítése, már a téli időszakban megkezdődik, ahol nemcsak egy szobában néhány ember jó sok sör mellett kitalálja, hogy mitől lesz vicces valami, hanem megnézik az előzetes felméréseket. Az ilyen felmérések persze egyértelműen kimutatják, hogy van egy réteg, aki nem szereti a Szigetet, és nem is volt kinn soha. Az ilyen negatív sztereotípiával élő figurát játszották meg Dávidék, és megszületett Peti, aki soha nem is volt, és nem is lesz a Szigeten. Arról nem is beszélve, hogy egy karakter köré építeni a kommunikációt mindig költséghatékony.

Persze sokan emlegetik, hogy a változásokat figyelembe kell venni, de vannak olyan ritka kivételek, akik valóban figyelembe is veszik. Ilyenek a Sziget reklám alkotói is, hiszen ők eredetileg egy egész bagázs Petit akartak megcsinálni: nőt, férfit, kisgyereket, és egyébként sem Janklovics Pétert választották a szerepre, de hát ki tudta volna előre megmondani, hogy az eredeti színészt a forgatás előtti hétvégén megkéselik.

Ez egy anti-reklámhadjárat volt, ami nagyszerűen működött, ezért lehet most is velünk Peti, aki idén rájött, hogy ez mekkora biznisz, és jegyeket ad el a Szigetre, mégiscsak ez a végső cél. Dávid elmesélte, hogy gyakran semmi tudatosság nincs a reklámokban, egyszerűen csak a helyzet ad ki egy jó filmet, néha meg csak igyekeznek elejteni néhány jól hangzó szót, ami szállóigévé válhat és válik is, mint a „senkiháziak kezében van a popszakma” és a többi.

A Sziget Európában a legnépszerűbb magyar márkák között van, mégsem kell nemzetközi kampány, a levelek viszont sűrűsödnek, nagy igény van egy angolul beszélő Petire. A reklámkészítők olykor csak a saját kedvtelésükből forgatnak le néhány netes reklámot, ilyen volt a 2009-es karácsonyi videó is, amelynek Dávid lakása volt a helyszíne.

Így zajlik a Sziget háttérmunka, figyeljétek az új reklámokat, mert előbb-utóbb Sanyáról is lekerül a kötés.

Részlet az előadásból:

Robit közel 1200 reklám és filmzene megírására kérték már fel, és évek óta állandó „zenefelelőse” nemzetközi vállalatok, cégek reklámfilmjeinek és a legismertebb márkák reklámkampányainak. Több nagylemez producere és zenei rendezője, zeneszerzőként ő jegyzi a “Magyar Vándor”, “Lora”, “Valami Amerika2.” című film zenéjét, továbbá számos tévés produkció főcímdalát. Ezekről és a (reklám)filmzene-készítés titkairól fog beszélni július 17-én (szombaton) 16.30-tól a GTK Színpadon.

Robi egyébként elég korán elkezdett a zenével foglalkozni: 5 évesen kapta meg első hangszerét, azt a szájharmonikát, amely évekig a kedvenc hangszere volt. 6 évesen zongorázni, 9 évesen klasszikus gitározni és énekelni tanult.

Igéretes sportkarrierjét hátrahagyva (Országos Bajnok – lövészet) 14 éves korában a zene mellett döntött. Az első elektromos gitárjával a kezében egyértelművé vált számára, hogy az egyetlen dolog, ami igazán boldoggá teszi, az a zene, a zenélés. Ugyan próbálkozott ejtőernyőzéssel is, de ugyanúgy, mint Jimi Hendrixnek, neki is tériszonya volt.

Ezért úgy döntött, a zenei pályán a helye. 1989-től napjainkig több mint 150 nagylemezen gitározott és énekelt. Zenekaraival számos itthoni és külföldi fesztiválon és rendezvényen vett részt. 2001-ben Sting budapesti nagykoncertje előtt játszott társaival, a Pénz zenekarral. Többek között együtt dolgozott a Kretens (1981-1998), R-GO (1991-1993), Rapülők (1993-1995), Lerch István és barátai (1995-1997), Pénz (1997-2002), Bon Bon (1998-2002), Tolcsvay T-monográf (1998-), Hrutka Róbert-Jamie Winchester (2001-2008), Cotton Club Singers (2004) zenekarokkal, Für Anikóval, Dés Lászlóval és Bereményi Gézával is.  (Díjak: Fonogram-díj, Artisjus-díj, Cann, Portorozs, Dublin, Aranypenge, Ezüstpenge, stb.)

A címben szereplő kérdésre a választ megtudhatjuk a Gazdaságtudományi Kar Színpadán az Utcazene Fesztiválon július 17-én, szombaton. 18.30-tól ugyanis Vörös Tamás tart előadást valóságshow-k, bulvármagazinok témában.

Vörös Tamás eredeti végzettségét tekintve agrármérnök, de immár 15 éve a médiában dolgozik. Még abban az időben kezdte pályafutását, amikor a kereskedelmi televíziózás ismeretlen volt Magyarországon. Amikor beköszöntött az új világ, az RTL Klub Fókuszában készített riportokat, majd több műsornak is a főszerkesztője lett (MMM, Kedvenc Magazin, Nekünk 80). Egy rövid kitérő során megízlelte milyen saját céggel műsort készíteni: dolgozott Romániában, de több ismert német bulvármagazinnak is gyártott anyagokat. A következő lépcsőfok az RTL Klub egyik legnagyobb produkciója, a Való Világ volt, ennek egyik főszerkesztőjeként sajátította el a reality-készítés tudományát. Mindeközben többféle műfajban is kipróbálta magát: morning show (Reggeli), show műsorok (Az ország tesztje, Szombat esti láz – finálé), scripted reality (Kontra). Dolgozott már mindkét nagy kereskedelmi csatornának, illetve több Viasat 3-as produkcióban is részt vett. Jelenleg a TV2 gyártásában készülő Aktív és a Magellán főszerkesztője.

Július 17-én Vörös Tamás bevezeti közönségét a valóságshow-k és bulvármagazinok izgalmas világába, remélhetőleg néhány kulisszatitokra is fény derül. És hogy hogyan képes tükörbe nézni egy producer? Az előadást követően  kiderül!

Július 15-én, csütörtökön 18.30-tól a televíziózásé a főszerep a Gazdaságtudományi Kar Színpadon. Szalay Ádám a TV2 népszerű riportmagazinja, a Napló főszerkesztője bevezeti a közönséget a műsorkészítés rejtelmeibe.

Szalay Ádám a Külkereskedelmi Főiskolán végzett 1993-ban, angol-spanyol szakon. Mindig vonzotta a média, így az elsők között jelentkezett, amikor a Magyar Televízió riporteri tanfolyamot hirdetett. Televíziósként az MTV-ben kezdett 1994-ben. Hírszerkesztő, majd a Gazdasági Stúdió munkatársaként az Üzlet című napi magazin riportere, később szerkesztője és műsorvezetője. A TV2 alapító munkatársa, 1997-ben a Tények csapatában indult, később a Jó estét, Magyarország!, a Forró nyomon, és a Napló riportere. 2002 óta főszerkesztőként vezeti a Napló csapatát.  Évek óta tart előadásokat különböző médiaintézményekben, főiskolákon, konferenciákon. Több szemesztert műhelytanárként tanított végig a Komlósi Oktatási Stúdióban.

A Napló a TV2 vasárnaponként jelentkező műsora, ahol a közéletet és a hétköznapi gondokat bemutató riportok kíméletlenül mérlegre teszik a valóságot. Immár 11 éve Magyarország egyik meghatározó magazinja, a TV2 egyik zászlóshajója, vitás társadalmi ügyek esetén sokszor véleményformáló erő és igazodási pont.

Szalay Ádám az előadás során elkalauzolja a közönséget a színfalak mögé, ahol megtudhatjuk, milyen munkálatokat követően kerül kedvenc riportmagazinunk minden vasárnap a képernyőre.

Július 15-én, csütörtökön mérlegen a valóság a Gazdaságtudományi Kar Színpadon!