A salsa-tanulás után és Hrutka Robiék koncertje előtt a GTK színpad utolsó előadása Vörös Tamásnak jutott, aki jelenleg a TV2 Aktív és Magellán című produkcióinak producere. De volt már RTL-es, Viasatos, több valóságshow-t is készített már. Hogyan tud tükörbe nézni egy producer? Ez szolgált kiinduló kérdésként.

Nagyon könnyen, ugyanis a producernek ez a munkája – mondja Tamás. De vajon mivel foglalkozik egy producer, amikor reggel bemegy dolgozni? Magyarországon ez is speciális kérdés, mert Hajdú Péter kivételével nincs még egy producer, akinek a bevételeket is magának kellene megteremtenie. A magyar producerek többsége alkalmazásban van, a pénz elköltésére és ezzel arányban a tartalomra, annak minőségére figyel.

Tamás a bulvártól indul, emlegeti is annak magyar apukáját, Pulitzert. Már több mint száz éve létezik a bulvárlapok piaca, és él vígan, így jöhettek létre a televízió megjelenésével a rendszerváltás után a tévés tabloidok is, és tartják népszerűségüket ma is. Erre példa, hogy Jimmy a halála után 30 hétig szerepelt a címlapokon. Érdekes, hogy Hajdú Péter is megosztja a nézőket, mégis nagy a nézettsége. Ezért lehettek sikeresek a botránnyal teli valóságshow-k is, amelyekben nem direkt megrendezett jelenetek vannak, hanem olyan emberek, akik természetesen hozzák ezeket az egyébként sztereotip viselkedésmintákat.

Sokan hitték, hogy a valóságshow kiugrási lehetőség az ismeretlen emberek számára, ez azonban sem itthon, sem a világban nem jellemző. Magyarországon kizárólag Majka tudta hosszabb távon is kamatoztatni hirtelen jött ismertségét, Tamás őstehetségnek tartja.

Mintegy 90 magyar nyelvű csatorna létezik, mégis Győzikét 1,5 millióan nézik hétfő estéről, hétfő estére – magyarázza Tamás. Győzikéék szintén megosztják a nézőket, de nézik, és ez a kulcsszó. Ma már forgatókönyv készül a családnak, amiben egyszerűen saját magukat játszák el a tagok.

A televíziós trendeket sem szabad figyelmen kívül hagyni, most a főzős műsorok és a talent show-k népszerűek, de míg utóbbiak a civileknek is teret adnak a megjelenéshez, előbbiek már csak celebekkel, sztárokkal működőképesek. A sok hasonló műsor pedig azért van, mert a legtöbb adó nagy forgalmazó cégektől vásárol, ősszel is nagy verseny várható a már bejáratott Megasztár és a vadonatúj X-Faktor között.

Hrutka Robi magával ragadó előadásával alapozta meg a záró nap hangulatát a 2010-es Utcazene Fesztiválon a Gazdaságtudományi Kar színpadnál. Robi arról mesélt, hogyan lesz egy kisfiúból – aki már négy évesen hangszeren játszik, és akit súlyos fülbetegsége után az orvos azzal indít útjára, hogy „legfeljebb zenész nem lesz” – filmek és reklámok zeneköltője.

A melegség, a kedvesség, az adni akarás árad belőle, amikor beszél, imádja, amit csinál. Szerinte a zene persze hangok rezdülése is, de leginkább virtuális festészet, amiben mindent lehet. A filmipar mégis alkalmazkodásra intette őt. Mert a filmekhez a zene és a hangok általában 33%-ot tesznek hozzá. Olykor ez felszökik többre is, vagy éppen kevesebb lesz, de adott filmhez olyan zenét kell írni, amit „nem dob le magáról”, mert a film akár egy nő, amire ráadhatunk bundát is, magas sarkúval vagy egy len inget, vászonnadrággal, valamelyiket nem fogja tudni természetesen hordani.

Aztán folytattuk az elején, zenei kísérletekkel. Kiderült, hogy a virágok szeretik Mozartot, de a trash metalért nem rajongnak, megérzik a hangok rezgésének harmóniáját. Valamint megtudtuk, hogy az első pengetős hangszer a vadászíj volt. De egyik zene sem jobb a másiknál, csupán más, némelyik a lazulásra jó, hogy levezessen valamit, némelyik pedig arra, hogy utána azt kelljen levezetni.

Művészünk egyik kedvenc félpercese a nagysikerű Sony Bravia reklám, amelyben San Fransisco utcáin több ezer pattogós labdát engedtek el, és José Gonzalez újraénekel és gitároz alá egy elfeledett dalt, Heartbeats címmel. Itt a zene sokkal több pluszt ad a képhez. De ott van Roman Polanski Zongoristája, amihez szívesen írt volna zenét Robi, de a rendező a csendet választotta, hogy az meséljen a történetről, a filmben egyetlen szerzett zene található.

Hrutka Róbert egyébként egy punk zenekarban kezdett, és aztán egyre több ismerőse lett, akik mind profi zenével és zenéléssel foglalkoztak, egy óvatlan pillanatban pedig ő is bekerült a reklámzenék világába. Ezenkívül kisfilmekhez, mozikhoz, televíziós csatornák komplett új arculatához ír zenét. Reklámokat mutat a babzsákon üldögélőknek, nem is gondoltuk, hogy Robinak ennyi mindenhez köze van, és azt sem, hogy ennyi érték lehet a reklámszünetben is. Ki ne emlékezne a Jamie Winchesterrel közös Pannon reklámokra, vagy ott volt a Vivendi Telecom, a Coca cola karácsonyi reklámjai, amelyhez 13 országban készítette el az adott nyelvű zenét, de vicces reklámokat is elvállal, ebből is láthattunk néhányat.

Miközben egy készülő film egyik jelentét nézzük zenei aláfestés nélkül, még elmondja, hogy kevés olyan ember van, aki valóban el tudná mondani a zenéről, hogy mit érez közben, vagy, hogy milyen zene is készüljön egy-egy film alá. Hogy a zenéről való beszéd képessége még kevesebbekben van meg, pedig jól jönne ez ebben a szakmában.

„Búcsúzóul pedig csak annyit – mondja mosolyogva -, hogy az álmaitokat soha ne adjátok fel, csak induljatok el az úton”. És Hrutka Robi valóban az az ember, akinek ezt bátran elhihetjük, mert ő pontosan olyan, amilyennek négy-öt évesen látta magát, amikor egy kicsit a jövőbe nézett.

Valószínűleg nem a –ey végű név lehet az oka a lányok ismertségének, ezt azonban nem állíthatjuk biztosan, feljegyzéseket erről még nem ismerünk. A Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának Turizmus tanszékéről Alan Clarke tartott előadást Music, Money and Movement címmel. Angol nyelven mesélt, sokan hallgatták július 16-án a Fortuna udvarban. Azok, akik nem beszélnek angolul szintén jól érezték magukat, mert Alan sok-sok klippel, zenével prezentálta előadását.

Fiatalságának egyik ikonját a Hotel Californiát számtalan feldolgozásban hallhattuk, de ilyen volt az 1946-os Disney filmhez készült Zip a Dee Doo Dah című öröksláger is, amelyet legutóbb Miley Cyrus énekelt fel újra. Ezek arra mutatnak, hogy ami egyszer sikeres volt, azt hogyan lehet újra és újra fel- vagy átdolgozni. Kevesebb ráfordítás, még több haszon.

Ahogy egy reklámot egy kisgyerekkel vagy egy kisállattal el lehet adni, úgy a filmek, és a zenei feldolgozások is kétféle irányt vehetnek, ez a szex és az erőszak. Arnold Schwarzenegger is képes Beethovenre felfegyverkezni, de Britney Spears is bármikor ledobja az öltönyt, miközben a Rolling Stones régi dallamait, az I can’t get no satisfaction-t énekli alig felismerhetően.

Ugyanilyen okokból hallhatunk reggae-sített Muppet Show dalokat, vagy skótdudával átitatott No woman, no cry számokat.

Akinek pedig még nem volt meg a napi mozgás adja, annak Alan és a gyermekei – levezetésképpen – megtanították a Hokey Cokey ülős verzióját is: in, out, in, out, shake it all about.