A turizmus környezeti hatásairól sokat lehet olvasni a szakirodalmakban és egyéb cikkekben. Így az mindenki számára ismert lehet, hogy a turizmus elméletben milyen hatásokat okozhat a természeti környezetre, milyen hatással lehetnek a kirándulók, a rendezvények. Konkrét hatásvizsgálat azonban nagyon ritkán történik, inkább az eddigi esetekből próbálnak következtetni a lehetséges veszélyekre.
A 2008-ban elkészült Országos Ökoturizmus fejlesztési stratégia – amelynek készítője a Pannon Egyetem Turizmus Tanszéke volt – már konkrét feladatokat és eszközöket dolgozott ki a természetvédelem és turizmus szempontjainak kiegyensúlyozott érvényesítésére. Ennek érdekében a stratégia fontosnak tartja a turizmus természeti–társadalmi–gazdasági hatásainak nyomon követését, amelyre egységes módszertan alapján javasolt sort keríteni (VII. Prioritás /3. Intézkedés: Monitoring rendszer kiépítése).
A rendszeres hatásvizsgálatok megteremtik az alapot arra, hogy a turisztikai fejlesztések fenntartható módon, a természeti örökség károsodása nélkül történjenek. Ugyanakkor arra is kérdést kapunk, hogy a turizmus negatív hatásai valóban bekövetkeznek-e, tényleg kell-e korlátozni a területek látogatottságát. A kapott (mért) információk alapján meghatározható a terület terhelhetősége, optimalizálható a terület látogatószáma. A rendszeres adatgyűjtés eredményeinek kommunikációja hozzájárul egyrészt a látogatók értéktudatának, másrészt a kommunikáció hitelességének növeléséhez is.
Az ökoturizmus stratégia megvalósítása érdekében létrejött egy tárcaközi munkabizottság a turisztikai és a környezetvédelmi irányító szervezetekből, amely munkabizottság elkezdte a stratégia egyes elemeinek megvalósítását (végre egy bizottság, amelyik valóban és hatékonyan működik 🙂 ). Ez a munkacsoport 2009. évi munkatervében célul tűzte ki, hogy a turizmus hatásainak vizsgálatát kezdjék el 10 mintaterületen, egységes módszertan alapján. A hatásvizsgálatok koordinálására a Magosfa Alapítványt bízták meg, a módszertan kidolgozásában Pénzes Erzsébet (Turizmus Tanszék) működött közre. Elkészült az egységes módszertan és 2010. áprilisában megkezdődtek 10 hazai helyszínen a vizsgálatok (pl. Börzsöny Vár-hegy, Királyrét, Felsőtárkányi-tanösvény a Bükkben, Tihany, Lóczy-tanösvény). A terepbejárásban vagyis a hatások mérésében a turizmus-vendéglátás szakos hallgatók is közreműködtek, a Kutatószeminárium tárgy keretén belül mindenki kapott egy-egy mintaterületet, amelyen a módszertan alapján a mérést el kellett végeznie, vagy éppen turistát kellett számolnia – mert a teherbíróképesség vizsgálatához az kell.
A vizsgálatok az első ciklus után nem állnak le, hiszen pont ez a lényege, hogy a látogatószám mellett a hatásokat is folyamatosan mérjék a mintaterületeken. Egy év múlva már láthatók lesznek a hatások és azok tendenciái, akkor már konkrét következtetéseket lehet majd levonni. A Kutatószeminárium keretén belül továbbra is ezeket a hatásokat mérik a hallgatók.