Fotó: Dr. Kovács Zoltán
A logisztikai menedzsment mesterszakos hallgatók elosztási logisztika keretében, szakmai tanulmányi kiránduláson vettek részt a Budapesti Intermodális Logisztikai Központban (BILK). Csordás Vivien, Szalai Erika és Petrucz Diána élménybeszámolóját folytatásban közöljük.
1. rész
“A közelmúltban 10 egyetemista tanulmányi kiránduláson vett rész, melyet Pató Gáborné Dr. Szűcs Beáta tanárnő szervezett, és melyre Dr. Kovács Zoltán tanár úr is elkísérte az elosztási logisztika csapatát. A tanórán szorgalmi feladatként rövid beszámolót kellett tartani az esetlegesen szóba jöhető megközelítési módokról. Optimális megoldásnak a rövid ppt szemléltetés után az autóval történő utazás bizonyult. Így történhetett, hogy három autóval vágtunk neki a tanulmányi kirándulásnak.
A mi csapatunk volt a lányos csapat, ahol is csak az autó tulajdonosa, sofőrje lógott ki a sorból, ennek ellenére egy nagyon vidám kis utazás vette kezdetét. Már az elindulásnál gond volt, mivel úgy terveztük, hogy a 2 csapat, akik fél nyolcra tervezték az indulást, együtt mennek fel Pestre. De nem így történt. A Tanár Úr által vezetett társaság már korábban elindult, de a többiek, köztük mi is úgy gondoltuk, hogy nekünk elég fél órával később indulni. Az „A” épülettel szemben lévő utcában ültünk a kocsiban, és vártuk, hogy a harmadik kocsi elmenjen mellettünk, hogy követhessük, és együtt haladjunk. De mire rájöttünk, hogy nagy valószínűséggel már másik irányba elmentek, már időbeli lemaradásunk volt. Az indulási nehézségeket leküzdve viszont végül kikavarodtunk Veszprém városából és kezdetét vette utazásunk.
A GPS volt az egyik nagy gondunk, mivel úgy állítottuk be, hogy a leggyorsabb utat mutassa, folyton le akart vinni az autópályáról, és minden pihenőhelyre be akart invitálni. Ezért utunk során 2 alkalommal is meg kellett állni. Végül is úgy döntöttünk hallgatunk a modern technológiára, és követjük a GPS tanácsát. Így a mi csapatunk egy egészen más útvonalon érte el a célt, mint a másik két autó. De nem unatkoztunk, láttunk szép házakat, és furcsa embereket. Természetesen az egyetemen megszerzett tudásunkat is hasznosítottunk: sok szép darut láttunk, amiről egyből eszünkbe jutottak a Fizikai anyagkezelés órák csodás percei. Végül rátértünk az M0-ás autópályára, ahonnan már el sem lehetett téveszteni az irányt, hisz ki volt táblázva az úti célunk.
Az első megpróbáltatás után következett az újabb, megtalálni a csapat többi tagját. A főbejáratnál több autó várakozott, kamionok és személyautók egyaránt. Mivel igazából nem nagyon tudtuk, hogy hova és kihez megyünk, így a jegykezelő nem tudott nekünk segítséget nyújtani. A területen hatalmas épületek voltak, melyeknek az oldalán csak egy-egy betű jelezte a nevet. Az egyes területek nagyon jól elkülönültek egymástól. Mikor megérkeztünk a Kombiterminál sorompójához, be szerettünk volna menni. Előttünk volt egy kamion, láttuk, hogy bemegy. Utána mi következtünk. Vártuk, hogy felemelkedik a sorompó, de nem így lett. A sofőrünk majdnem kiszállt a kocsiból, mikor a mellettünk lévő sávból a kamionos integetett, hogy rossz sávban állunk, menjünk a személygépkocsik sávjába. Igen, ott egyszerűbb volt a jegykezelés! A sofőrünknek csak ki kellett nyújtania a karját az ablakon, bedugni a cetlit a jegykezelő-nyílásba, és a sorompó egyből felemelkedett. Végül a csapatunkat is sikerült megtalálnunk.”
Folytatás következik…
