A Pannon Egyetem A épületének felújítási munkálatai közben megtalálták az egyetem építésénél 1949-ben elhelyezett időkapszulát. A múlt lenyomataként az építők dátummal ellátott feljegyzése és aláírása mellé tízmillió pengőt és a Népszava 1949. május 3-i számát helyezték el.Az egyetem első telephelyét, a mai A épületet a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1949. június 16-án vette át a Pénzügyminisztériumtól. Az áttervezés és az épület teljes felépítése után az első évnyitó ünnepséget 1949. szeptember 26-án 16 oktató és 107 hallgató részvételével már itt lehetett megtartani.
Az első évben az oktatás (előadóterem és szemináriumi helyiségek), a tanszékek és az adminisztráció helyiségei az A épület földszintjén és első emeletén voltak, a második emeleten az ugyancsak Veszprémbe telepített Nehézvegyipari Kutató Intézet kapott helyet.
Az A épület jelenleg Karunk és az Oktatási Igazgatóság épületéül szolgál, a felújítási munkálatok során a korábban felújított nagyelőadók mellé a teljes földszint, így az ott található tantermek is megújulnak.
Az időkapszula megszerzéséért köszönet illeti Dániel Zoltánt!
Az időkapszuláról az RTL Klub Fókusza is hírd adott 2011. szeptember 9-i adásában:
A Kreativ.hu 2011. szeptember 20-án marketingkonferenciát szervez Márkázott Tartalom címmel a termékelhelyezésről. Az egész napos rendezvény során a hallgatók számára is érdekes témákat érintenek, Till Attila moderálásával, különleges helyszínen, a TV2 új stúdiójában.
Amiről biztosan szó lesz:
A médiatörvény termékelhelyezés és branded content vonatkozásairól.
Advertorial, rejtett hirdetés és szponzorált blogok.
Hol az ügynökségek szerepe a tartalomgyártási láncban?
Előadók lesznek:
Megyeri András, Tv2, Üzletfejlesztési vezető
Havasi Zoltán, Kirowski, Stratégiai tervezési vezető
Szily László, Index, Újságíró, korábbi blogminiszter
Egyetemünk 2011. szeptember 7-én 11 órától az Aulában tartja központi Tanévnyitó Ünnepségét, amely egyben a Gazdaságtudományi Kar Évnyitó rendezvénye. Ünnepi beszédet mond Dr. Rétvári Bence a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti ügyekért felelős államtitkára. Kérjük a hallgatókat, hogy az évnyitón az ünnepséghez illő öltözékben jelenjenek meg!
Az évnyitót követően az elsős hallgatók részére Kari Információs Nap 14 órától az Aulában, ahol rövidebb tájékoztatók lesznek a Kar kínálta lehetőségekről, hogy végzéskor ne csak a diplomát tudjátok beleírni az önéletrajzba, hanem a külföldi ösztöndíjat, a Köztársasági-ösztöndíjat, vagy éppen azt, hogy a Karon tudományos kutatómunkát végeztetek. Az Információs Napon a központi tájékoztatókat követően szakvezetői tájékoztatók is lesznek a későbbiekben meghirdetett helyszíneken.
Augusztus 31-én kerül megrendezésre a Biztonságtechnikai nap a Pannon Egyetem veszprémi kampuszán. A rendezvény minden veszprémi, nappali tagozatos, elsőéves számára kötelező. A részvételt jelenléti íven kell igazolni.
A Gazdaságtudományi Kar hallgatóira az alábbi program vonatkozik:
9.00-10.30 Alsó parkoló (a parkban és a „J” épület előtt)
Látványos gyakorlati bemutatók a rendőrség, mentők, tűzoltóság közreműködésével
10.30-12.00 „B” Aula
Veszprém közbiztonsága, egyetemi hallgatók a városban
Az elsősegélynyújtás fontossága
Drogproblémák megelőzése
Tűzmegelőzés, tűzoltás, műszaki mentés
Munkavédelem, Tűzvédelem, Rendészet, vagyonvédelem a Pannon Egyetemen
Minden nappali tagozatos, elsőéves megjelenésére számítunk!
A 2011-es Utcazene Fesztivált a Gazdaságtudományi Kar Színpadon Klausz Melinda beszélgetése zárta Nagy Gergővel. Ahogy az előadás egy órája alatt is kiderül jelenleg az Eat me!-ben basszerozó és újabb könyvét gépelő Nagy Gergő élete rejt némi izgalmat magában.
Korábban a Kimnowákban tevékenykedett, amire csak azt mondja, hogy jó volt, szép volt, de köszönöm, ennyi. “Azután visszakerültem az undergroundba, a föld alá, de nem baj, mert a periférián történő dolgok mindig jobbak, mint a centrumban lévők” – és tényleg élvezi, hogy új zenei stílust is kedzett a rock után. Most egy kicsit elektronikusabb, művészbázisokon készülő zenével foglalkozik. Önszerveződőn, ahogy mondja, szerinte az intézményes kultúra haldoklik, de az azon kívüli viszont virágzik. Persze így nehezebben találja meg egymást a közönség és a művészek, de kialakul “egy kulturális térkép alatti kulturális térkép.” Ahogy a fesztiválon már mások említették Gergő is megjegyzi, hogy ma már nem lehet lemezt készíteni, nem lehet egy egészben gondolkodni, de nincs is ezzel semmi baj.
Aztán ugrunk a nagyvárosokra, Gergő amolyan városi gyerek, igazi budapesti srác. “Ha elhagyom a betont, kicsit bizonytalanná válok, de ahogy idefelé jöttünk, szépek voltak azok a aaaaa” – búzatáblák segíti ki őt a közönség. Ahogy elmeséli egyfajta szeretet-gyűlölet viszonya van a fővárossal, mert sok dolog van ott, ami szomorúvá teszi az embert, de rengeteg lehetőség is. Szerinte “Budapest most tényleg egy potenciális Berlin”, nincs már messze, hogy igazi kultközpont legyen, de azért még nem tartunk ott sajnos. Hogyan lehetséges ez? A szabadság a kulcsszó állítja. Például nem kellene a tereket eltüntetni vagy a Moszkva teret átnevezni, “legyen ami közösségileg is a múltra emlékeztet bennünket.” Mostanában sokat foglalkozik a múlttal, legújabb könyvét is a családja kollektív tudatából és emlékezéseiből rakja össze.
Már nincs kedve a szubkultúrához és a rockzenéhez, “basszusgitáros is csak abból lesz, aki egyébként nem jó semmi másra.” Ez azonban őt nem zavarja, rá az együttesekben is azt mondják, “olyan fura”, ahogy az író kortársak is. Így viszont sok dolgot kívülről tud figyelni, nem szeret bele a saját dolgaiba. A kettőt össze is lehet hozni, így született a Basszus című könyv, amelyből az első gitárja történetét hallgatjuk meg, ami egy neppertől és a ’70-es évekből van. Kiderül azóta is megvan. Még ülnénk ott, hallgatnánk, de vége lett a történetnek is, és az idei fesztiválnak is.
Az előadás élő adásának felvétele megtekinthető itt:
A fesztivál utolsó napján a Fortuna udvar színpadán a ReVision ügynökség ismét tiszteletét tette. Bonyhádi Gábor és Kaizer Gaben hasznos meglátásaikkal ismertették meg a közönséget. Ahogy az a felméréseken is jól látszik, és Gáborék is ezzel foglalkoznak sokkal jobban megbízunk egy termékben, ha azt az ismerősünk ajánlja. De még egy idegen véleményére is jobban adunk, mint egy TV reklámra vagy bannerre.
Szerintük a piac olyan, mint egy beszélgetés, és így is kezelik azt. Az is kiderül, hogy a tesco lengyel szó, és szintén ugyanezt jelenti. A Gazdaságtudományi Kar hallgatói biztosan jól tudják, ismerik és használják a 4p-t (product, price, place, promotion) ezekhez adják még hozzá Gáborék a saját p-jüket, ez pedig a Participation. Régen csak kutatásokkal lehetett bevonni az embereket a folyamatokba, ma már azt javasolják a szakemberek, hogy vidd le a termékedet az utcára! A lényeg, hogy az emberek beszéljenek a termékről. Újfajta közösségben élünk, ahol mindent meg kell osztanunk, méghozzá online because “sharing is sexy” – magyarázza Gábor.
Aztán az előadás közepe felé a p-ket áttesszük a social közegbe. Így kerülünk a social productba, amire az online kertészkedést említik példaként, ahol Paris Hilton és Snoop virtuális kutyáját virtuális pénzből egy virtuális térben meg lehet vásárolni. Ez a social product. De ilyen az a típusú pólógyártás is, ahol a közösség legjobb mintáit kinyomják.
Az árazásba is beleszólhatnak esetenként a vásárlók, hiszen ma már pénzzel is lehet lájkolni, magyarul flattrölni. Ugyanis a flattr egy olyan felület, ahol annyi pénzzel díjazhatunk egy zenét vagy egy blogbejegyzést, amennyit mi relevánsnak tartunk érte.
A social place szinte önmagáért beszél. Az, hogy a facebookon lévő alkalmazásokkal játszunk virtuálisan, rögtön meghatározza a teret is, ahol az időnket eltöltjük. Erre alapozott a bing is, amikor rengeteg pénzért egy bing parcellát építtetett a Farmville-be, és ha a felhasználó erre rákattintott, lájkolta az bing fan page-ét, akkor valamennyi virtuális pénzzel lett gazdagabb, amit a játékban felhasználhatott. Így kell 1,6 millió lájkot szerezni egy este alatt.
Aztán rátérünk arra, hogy mi olyan, mint a tiniszex? A megfejtés a social promotion, ugyanis mindenki szeretné csinálni, de senki sem tudja, hogy hogyan kell – tudjuk meg Gabentől. Erre példa szintén a facebook, méghozzá a connect, amikor az applikációk előtt megengedjük, hogy bizonyos adatainkhoz hozzáférjenek a számítógépzsenik. Így lehet, hogy ma már személyre szabott filmtrailert is kaphatunk, amelyben mi vagyunk a producerek és a barátaink a szereplők. Vagy, amikor Sylvester Stallone filmpromojában szétlövi a youtube-ot.
Búcsúzóul még biztatnak, hogy használjuk mi is a közösségi oldalakat a saját előnyünkre, Gábor saját magának is felépített egy kapmányt a facebookon, ugyanis eladná az autóját. Ha ajánljuk ismerőseinknek és pont a mi ismerősünk veszi meg tőle ténylegesen az autót, akkor megjutalmaz minket a fülesért.
Manhalter Dániel legalább olyan lelkesen beszélt a televíziózás alapjáról, a híradózásról, mintha egy riportot készítene, látszik, örök szenvedélye ez. Előadásán egyre mélyebbre ássuk magunkat a hírműsorok bugyraiba.
Jelenleg az RTL Klubnál dolgozik, állítja, hogy a kereskedelmi híradókat nem lehet kikerülni, hiszen naponta 4-5 millió ember nézi a félórás műsort. Annak ellenére, hogy ma már nem elsődleges hírforrás a televízió. Dani személyes véleménye, hogy a “hírek megzenesítéséért kapcsolnak fél 7-kor az emberek az RTL-re vagy a TV2-re. Tudjuk, már régóta nem titok – Dani is ezt magyarázza -, azért nem lehet egyforma egy közszolgálati és egy kereskedelmi hírműsor, mert más a célcsoport. Előbbinek 18-tól a halálig, utóbbinak csak 18-tól 49 éves korig kell az ember kedvére tenni. Ez pedig más szerkesztési technikát kíván.
A nézettségi görbéket is érintjük, ez a tévézés Bibliája, ezen áll vagy bukik minden. Pontosan lehet látni, hogy melyik riportnál kapcsolnak el a nézők és milyen mértékben. Ez nagyban a szerkesztők segítségére is van, hiszen állandó visszajelzést kapnak a munkájukról.
1997 óta léteznek Magyarországon kereskedelmi csatornák, negyven évvel a királyi televízió megalapítása után. Kiderül, hogy az RTL a Rádió Televízió Luxemburg rövidítése, ebből ered a név. Az induláskor a német modellt követte a csatorna, sokkal több utca emberét mutatott, sokkal személyesebbek voltak a riportok, amely egyre több nézőt biztosított számukra.
Főcímeket nézegetünk, egyre rövidebbek, egyre ütemesebb zenékkel és egyre digitálisabbak. Az RTL korábbi zenéjét a MATÁV Szimfonikus Zenekar játszotta fel, pulzáló, izgalmas. Érdekességképp megnézzük a BBC 60 másodperces visszaszámlálást is, nemhogy lankasztana, szinte várnánk az utána következő híreket.
Dani szerint a közeljövőben újabb technikai ugrás várható, ezért megpróbál mindenre felkészülni, szerinte a nézői interaktivitás még hangsúlyosabb lesz. “Összement a technika” – mondja egyszóval. Míg régen 10-13 ember is kellett egy riporthoz, ma a szerkesztő a technikus, az operatőr, a vágó, a riporter és a sofőr is.
Az M1 Este című műsoránál lett gyakornok Manhalter Dániel, amikor fülest kapott 2005 májusában az érettségi tételek kikerüléséről. Ez volt az ő nagy riportja, meg is nézzük az ügyet, a közönség is kíváncsi, mi is lett a vége. Végezetül bíztat még mindenkit egy kicsit, akit érdekel ez a pálya az menjen és lásson neki, akit nem, annak jó szórakozást kíván a híradóhoz.
Péntek délután a munkából hazafelé vagy az éjszakába igyekvők is meg-megálltak a Gazdaságtudományi Kar Színpadánál, ahol Klausz Melinda a kar marketing vezetője faggatta Takács Verát, aki sokunk gyerekkorát megalapozta azzal, hogy életre keltette nekünk Süsüt.
Egy rádiójátékban hallott a rendkívül jó szándékú egyfejűről Vera, és érezte, hogy neki ezzel valami dolga van. Ezért vette rá Szabó Péter bábrendezőt, készítsék el bábjátékban is a kis Sárkány meséjét. De 1975-ben nem volt ez ilyen egyszerű, Vera egy szerkesztő volt egy teljesen másik műsoron, nem lehetett csak úgy lavírozni vagy önkifejezni, sőt a megfelelő embereket is meg kellett találni a munkához. “De én lyukat beszéltem az MTV hasába, mondtam nekik, hogy mégiscsak kell egy sárkány” – meséli izgatottan Vera. Aztán találta meg Csukás Istvánt, aki végül Verára ragasztotta a Süsü anyukája elnevezést. Ez volt a csúcs, amit el lehetett érni, 27 országban mutatták be a műsort.
Aztán 1987-ben A világ legrosszabb gyereke következett. Azt meséli Vera, hogy Malek Miklós, akit többen ma már csak az X-Factorból ismerünk játszotta a nagyobb fiút, neki kellett “egy barna szemű fiúhoz, egy öccst szerezni.” Kovács Robi pedig abszolút nem illett a képbe, mert olyan “pulykatojás formájú, vörös képű volt, de nagyon csibész, ahogy szavalt nekünk, hát elámultunk, így beválogattuk”. Nagyon eredeti gyereknek vélte a rendezőnő Róbertet, így került be a következő produkcióba is.
A Kölyökidő című gyerekműsor 7 éven át tartott, 1989-ben indította az MTV, többek közt onnan ismerhettük először Szekeres Nórát vagy Aczél Rékát, Czippán Anettet és Kinizsi Ottót is. Vera a mostani életüket is nyomon követi a blogjában. “Ez a műsor azért volt jó, mert olyan dolgokról beszéltünk először gyerekek gyerekeknek, amiről addig nem esett szó, főleg nem a televízióban.
Meg kellett értetni a szereplőkkel, attól, hogy ők a tévében szerepelnek, nem különlegesebbek másoknál, nekik ez a dolguk. “Többnyire sikerült is, az volt a szabály, hogy nem lehet kettővel lerontani a jegyet, persze nem sikerült betartani, mert Szekeres Nóri mindig kitűnő volt, a Kovács Robinak meg már nem volt hová rontani” – neveti el magát Vera.
Egyébként pedagógusnak készült Takács Vera, de a vissza nem térítendő lehetőség nála is közbeszólt, így lett 37 éven át az MTV munkatársa. De az elhivatottság megmaradt, mert mindig terelgette a gyerekeket, a műsorok anyukája volt. Ahogy nézzük a videókat a munkáiból, kis handycamjével a közönséget videózza, természetesen az első sorban a gyerekek ülnek.
Megtudtuk, hogy most egy gyerekszínházi portált is vezet, ez sok energiáját leköti, mert irtózik a nyugdíjas léttől, vágyja, hogy egyszer majd tényleg legyen egy olyan gyerekcsatorna, ahol nem csak japán animációs filmek mennek, de most színházban fog rendezni, mert ezt még nem csinálta, kell neki a kihívás. Így engedtük további útjára Takács Verát.
Az előadásról készített élő adás felvétele megtekinthető itt. A beszélgetés 5. perctől indul!
Az Utcazene Fesztivál felénél a Gazdaságtudományi Kar Színpadánál az Irie Maffia Dermotjával találkoztunk, aki elkalauzolt bennünket a global bass mozgalom bugyraiba. Hatalmas frizurájával a babzsákra huppanva magyarázta, hogy ez a stílus a világzenéhez hasonló, mert tulajdonképpen minden beletartozik, ami “olyan más”.
Kezdésnek egy kis kumbiát hallgattunk Kolumbiából, ami a Karibi part vidékéről származik. Egy tangóharmonikákkal megrakott, majd elsüllyedt hajóról a partra kisodródó hangszerekkel kezdtek zenélni a helyi lakosok. Így lett ez a stílus. De Élő Márton nagy hozzáértéssel meséli, hogy indián, spanyol és afrikai hatások is keverednek vele.
Ezután Brazíliába keveredtünk a baile funk stílusba, ami kifejezetten Rio de Janeiroban született. Ahogy hallgattuk a zenét, valamivel erősebb basszus lüktetett, mint elébb. A következő lépés a kuduro volt, ami afrikai, méghozzá Angola szívéből való. A sambához hasonló ritmusok sejlettek fel, csak “nem olyan latinos a stílusa”.
Dermot személyes kötődései Ghánába hívtak bennünket egy pillanatra, maga is ilyen zenét készít és producerkedik. Az afrobeethez hasonló – mondja. Manapság csak hiplifenak hívják. Ahogy ültünk ott, és hallgattuk a zenéket, még a kisfiúk és nagylányok is táncra perdültek.
Többen vagyunk, mint tegnap a megfogyatkozott babzsákokon Sándor Szabolcs előadásán, akivel a végére már egy közeli jövőbe vizionáljuk magunkat. Már nem is szimpla valóságról, hanem a kiterjesztett módról beszélgetünk. Hogyan és miként lehet praktikusan több és több információt megosztani, minél kevesebb közvetítő médiummal? Hol terem az információ? Újságokban, térképek lapjain, szórólapkon…, de hogyan tudnánk kiküszöbölni a technikai eszközöket?
Kicsit visszaemlékezünk az avatárosdira, de a second life pár ezer ázsiai fiatalon kívül nem igazán jött be. De sok az információ Szabolcs szerint, de még mindig túlságosan nagy a kötődés a számítógépünkhöz. “Az információt ki kell szabadítani, és ennek a legegyszerűbb módja, ha kiterjesztjük” – magyarázza Szabi. De mielőtt valamilyen fura szerkezetre gondolnánk, közli, hogy már a 60-as években használt kijelző a focimeccseken is a kiterjesztett valóság.
Napjainkban a legjobb megoldás az okostelefon, aminek a segítségével nem kell mindent kiírnunk, elég, ha elrejtjük egy QR kódba, így, amit egy üveg borról például tudni szeretnénk, az ott lebeg a palack felett. Csupán csak annyit kell tennünk, hogy lefotózzuk a kódot, és már kapjuk is az információkat. De ugyanígy helyettesítheti az audioguide-okat, az outdoor plakátokat, de a lokalizálásra is alkalmas, egy idegen városban nehéz útikönyvek helyett csak körbenézünk az telónkkal és máris tudjuk, hol van benzinkút vagy ATM. Ugyanígy lehet a gólyáknak egy alkalmazás, nehogy kimaradjanak egy DC-s vagy Canyonos buliból azért, mert nem tudják, hogy hol van. Lehet, hogy pár év múlva a valóságban nem létező virtuális szobrokat fogunk majd nézegetni?
Szabolcs szerint a marketingben a legjobb a navigáció, ami átformálja majd a hétköznapjainkat. Amikor már nem GPS vezérel majd minket, hanem a járdákra virtuálisan rajzolt nyilak. “Lebegjen a buszmegálló felett, hogy mikor jön a busz!” – kívánja Szabi. Az persze másik kérdés, hogy megtudjuk-e majd különböztetni a kézzel fogható valóságot a virtuálistól? Kinek a valósága lesz majd, ha egy-egy hirdetési felületen mindenki személyre szabott üzenteket lát majd? Ez a valóság. Ez a jövő. Akarjuk? Van választásunk?
A Pannon Egyetem A épületének felújítási munkálatai közben megtalálták az egyetem építésénél 1949-ben elhelyezett időkapszulát. A múlt lenyomataként az építők dátummal ellátott feljegyzése és aláírása mellé tízmillió pengőt és a Népszava 1949. május 3-i számát helyezték el.Az egyetem első telephelyét, a mai A épületet a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1949. június 16-án vette át a Pénzügyminisztériumtól. Az áttervezés és az épület teljes felépítése után az első évnyitó ünnepséget 1949. szeptember 26-án 16 oktató és 107 hallgató részvételével már itt lehetett megtartani.
