Öregdiákunk, Jakab Emese szakmai életútja igazán kacskaringós, azonban az egészen átívelő stabil pont a pályázatok világa, amely akár kreatív és érdekes is lehet. Nem is szaporítom tovább a szót, azt, hogy hogyan lett lelkészből közgazdász, főiskolai óraadó, cégvezető és profi pályázatíró, inkább mesélje el Ő maga.
– Kérlek, mondj néhány szót magadról! Mivel foglalkozol jelenleg, mit emelnél ki a jelenlegi munkáddal kapcsolatban?
– Jelenleg a saját vállalkozásom keretében foglalkozom pályázati tanácsadással, pályázatírás oktatással és pályázatírással, valamint induló vállalkozásokat segítek üzleti és marketing terv készítéssel, tanácsadással.
A legaktuálisabb dolog pedig az, hogy folyamatban van a Pályázatírás 1×1 online tanfolyamom készítése, melyben a pályázatírás alapjait mutatom majd meg egyszerű, érthető és gyakorlatorientált módon.
– Kérlek, mesélj még egy kicsit a pályázatírásról. Izgalmas és érdekes feladatnak kell ezt elképzelni, vagy inkább csak unalmas papírhalmok gyártásáról van szó?
– A pályázatok elkészítése, még inkább a megvalósítása és az elszámolás természetesen rengeteg papírmunkával jár. Ugyanakkor sok kreatív és számomra érdekes része is van a munkafolyamatnak. Ilyen például a pályázati projektek megtervezése, felépítése, a költségvetések összeállítása. Szeretek számokkal dolgozni, tervezni, eredményeket mérni, így ez nekem nem száraz, unalmas feladat. Szeretek ügyfelekkel találkozni, egyeztetni, velük együtt gondolkodni. A pályázatírás a szaktudáson kívül némi kreativitást is igényel, a feladat e részét különösen élvezem.
Sokféle céggel dolgozom együtt, ez változatossá teszi a munkámat. Ezek a cégek más-más területeken dolgoznak, így a projektek és tervek is különbözők. A sokszínűségnek köszönhetően még az ugyanarra a pályázati kiírásra készülő pályázatok sem egyformák. Sosem voltam híve a sorozatgyártott pályázatnak, mert hiszem, hogy ahogyan minden cég más és más, minden projekt különböző, úgy a pályázati anyag is akkor lesz értékelhető és kellően jó minőségű, ha az cégre, vagy egyénre szabott.
Kedvenc tevékenységem a vállalkozások indításának a segítése, akár tanácsadással, üzleti és marketing terv készítéssel, akár pályázatok összeállításával. Az elmúlt években sok veszprémi és környékbeli vállalkozás indulását, sok magánszemély egyéni vállalkozásának elindítását segíthettem munkámmal. Ezek a vállalkozások azóta is sikeresen működnek. Jó érzés tudni, hogy ebben nekem is volt egy kis részem.
– Miért választottad ezt a pályát?
– Valójában inkább a pálya választott engem és nem én a pályát, de ezt cseppet sem bánom. Első diplomámat a Pünkösdi Teológiai Főiskolán szereztem teológus-lelkész szakon. Volt egy nagyon kedves tanárom, aki végig azt mondta nekem, nem érti, hogy mit keresek én ott, abban az iskolában, nekem inkább marketinget és közgazdaságtant kellene tanulnom, mert az jobban illik hozzám.
És valóban, már a főiskola alatt is rengeteg olyan önkéntes tevékenységben vettem részt, amely ezekhez a területekhez kapcsolódott, valamint az első nyertes pályázatomat is főiskolás koromban készítettem. A főiskola elvégzése után munkát vállaltam egy cégnél, ahol a közbeszerzési pályázatok összeállítása volt a feladatom. Később megkerestek egy pályázatíró cégtől is és külsős pályázatíró állást ajánlottak. Elvállaltam a munkát, majd annak érdekében, hogy szakmailag felzárkózzam a feladathoz, elvégeztem egy online európai uniós pályázatíró képzést.
Egy idő után pedig elindítottam saját vállalkozásomat is ezen a területen, így találtuk meg egymást mi, a pályázatok és én.
– A mesterszakos diplomádat a Pannon Egyetem szerezted. Milyen szakon végeztél, mit tanultál pontosan?
– Vezetés és szervezés szakon végeztem, szervezetfejlesztési és HR szakirányon, amely képzés egy korábban megszerzett közgazdász alapképzésre épült rá.
– Ha az információim helyesek, akkor a közgazdász alapképzést egy másik város, másik egyetemén teljesítetted. Mi volt annak az oka, hogy ennek ellenére mégis Veszprémet és a Pannon Egyetem választottad a mesterszakos tanulmányaid helyszínéül?
– Igen az alapképzést Budapesten az akkor még Külkereskedelmi Főiskola néven működő intézmény nemzetközi marketing és TQM szakán teljesítettem, mivel akkoriban még Budapesten éltünk. 2009-ben költöztünk Veszprém megyébe és amikor úgy alakult az életem, hogy tovább kellett tanulnom (akkoriban óraadó oktató voltam a volt főiskolámon és ahhoz, hogy a szakirányú továbbképzésen és a mesterképzésen is oktathassak, szükségem volt mesterszakos diplomára) kézenfekvő volt, hogy a Pannon Egyetemet válasszam. Egyrészt a közelsége miatt, másrészt, mert nagyon tetszett a képzés tematikája.
– Hogyan emlékszel vissza a hallgatóként töltött évekre? Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok? Kik voltak a legemlékezetesebb oktatók?
– Számomra nagyon kedves időszak volt a Pannon Egyetemen eltöltött néhány félév. Bár az egyetem életében levelező hallgatóként kevésbé vettem rész, a csoporttársakkal a sok csoportos feladatnak és gyakorlati órának köszönhetően jó kapcsolat alakult ki.
Emlékezetes pillanatok? Az egyik ilyen pillanatom a felvételi elbeszélgetés volt. Ma sem tudom miért, de nagyon izgultam. Annyira, hogy amikor Szentes Balázs felírta a korábbi végzettségeimet és megkérdezte, hogy a TQM szakon milyen tárgyakat tanultunk, annyira leblokkoltam, hogy összesen annyit tudtam mondani: minőségügyet.
Sok-sok apró dologra emlékszem vissza szívesen, az órák közti beszélgetésekre az alagsori babzsákokon, a büfé visszafelé járó órájára, Gaál tanár úr példáira – például a desztillálásról. Kedves tanáraim voltak még Szabó Lajos tanár úr, Obermayer Nóra, Szentes Balázs és Csizmadia Tibor.
– Mi az, amit hallgatóként a leginkább szerettél a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karában?
– Leginkább a jó hallgatói közösséget szerettem, hogy a levelező képzés és a csupán hétvégékre korlátozódó személyes találkozások ellenére együtt tudtunk működni és együtt tudtunk tanulni.
Nagyon szerettem még, hogy sok külsős oktató és óraadó is részt vett a képzésünkben, akik a saját vállalkozói és vezetői tapasztalataikat megosztva adták át a szakmai ismereteket. Az órák többségén valódi, az életben is használható ismereteket szereztünk.
– Az alumni szervezet révén jelenleg is kötődsz a Gazdaságtudományi Karhoz. Hogyan találkoztál az alumni programmal és véleményed szerint hasznos lehet-e ez a kezdeményezés az öregdiákok számára?
– Egyszerre kezdtük a mesterképzést Véber Zoltánnal, aki hallgatói részről az Alumni megálmodója. Zolival rögtön az első órák egyikén közös csoportba kerültünk, így hamar kialakult az ismeretség és a jó kapcsolat, ami a későbbiek során is megmaradt. Amikor Zoli fejében megfogant az alumni gondolata, másokkal együtt engem is megkeresett, hogy lenne-e kedvem ebben részt venni. Természetesen azonnal igent mondtam, nem csak hallgatóként látom ennek a jelentőségét, hanem mivel már ültem az asztal túloldalán, iskolai oldalról is tudom, mit jelent egy erős alumni közösség. Már az első ötletelős, tervezgetős informatív alkalmakon is részt vettem, amiknek az eredménye a mostani alumni szervezet.
Ebből is látszik, abszolút úgy vélem, hogy ez a kezdeményezés nagyon hasznos lehet az öregdiákok számára. Egyrészt a kapcsolatok fenntartása és újak kiépítése miatt, másrészt a tudásmegosztás, az együttműködések kialakítása segítheti a további fejlődést, szakmai épülést. Mi magunk is sokat kaptunk az egyetemtől az ott töltött évek alatt, a képzés szerintem sokunknak nagy mértékben hozzájárult a szakmai előmeneteléhez, a fejlődéséhez, ezért az alumni jó lehetőség arra, hogy ebből valamit megháláljunk, visszaadjunk. Gondolok itt arra, hogy a mentor program elindításával segíthetjük a jelenlegi hallgatókat, hogy még felkészültebben lépjenek ki az egyetem kapuján, vagy különböző workshopok, előadások segítségével átadhatjuk tudásunkat, tapasztalatainkat a hallgatók számára, segítve az egyetemet abban, hogy a végzett hallgatók valódi, verseny- és piacképes tudással induljanak.
– Mit üzennél az alumni szervezet vezetőinek, szerinted van-e olyan terület, amin érdemes lenne még fejleszteni?
– Nagyon jó a kezdet, nagyon jók a célok, teljes mértékben be tudok állni mögéjük. A GTK alumni közössége egy bizalmi szervezet, ahol a tagok önként vesznek részt. Idő kell ahhoz, hogy ez kiforrja magát, ugyanakkor azt gondolom, hogy az elköteleződés, a tagok közötti kapcsolatépítés lehetne hangsúlyosabb. Nagyszerű ötlet az Egyesület megalakítása, szerintem ez elő fogja mozdítani ennek a megvalósulását is.
– A diploma megszerzését követően milyen úton jutottál el oda, ahol jelenleg a karrieredben tartasz?
– Igazából már a diploma megszerzése előtt is azzal foglalkoztam, amivel most. A képzés azonban sokat adott szakmailag és tudás szempontjából is. Sok olyan tantárgyunk volt, amelynek ismereteit a mai napig használom a munkám során. Ilyen volt például a projektek tervezése és irányítása, a vállalati gazdaságtan, illetve Szentes Balázs gyakorlati üzleti óráin tapasztaltak, melyek hozzájárultak ahhoz, hogy még eredményesebb és magabiztosabb legyek a munkámban.
– Te miért ajánlanád egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE-GTK-t?
– Leginkább azért ajánlanám, mert a GTK a jelenlegi vezetőinek köszönhetően nagyon jó irányba fejlődik, nagyon tetszenek az új képzések, például a duális mesterképzés, a mini MBA és a többi.
Úgy gondolom, hogy a Pannon Egyetem egy közvetlen légkörű egyetem, ahol jó a tanár-diák kapcsolat, az oktatott tananyag megfelel a 21. századi kihívásoknak és a való életben is használható tudást ad. Az egyetemnek nagyon jó üzleti kapcsolatai vannak, amelyek segíthetik a szakmai karrier elindulását és az egyetem utáni elhelyezkedést is.
Nem beszélve arról, hogy Veszprém a kedvenc városom, ahol mindig van lehetőség egy jó kávéra és sok a fesztivál is.
– A karrierépítés nehéz és sok munkával járó feladat, azonban a megfelelő kikapcsolódás is fontos része lehet az előmenetelnek. Van valamilyen hobbid? Hogyan tudod ezt összeegyeztetni a szakmai előmenetellel?
– Elsődleges hobbim az olvasás, melyre leginkább esténként van időm. A szépirodalom mellett szívesen olvasok szakmai könyveket, így ez egyszerre hobbi és tanulás is. Emellett nagyon szeretek sétálni és kirándulni. Erre leginkább hétvégén van időm a családommal. Ezek a programok kikapcsolnak és feltöltenek, így a hét elején újult erővel tudok a feladataimra koncentrálni.
– A sikeres szakmai életpálya egyik első lépéseként tekinthetünk az egyetemi oklevél megszerzésére. A munka világa, az üzleti élet azonban hallgatói szemmel nézve gyakran félelmetesnek és túl nagy falatnak tűnik. Mit tanácsolnál a jelenlegi, végzés előtt álló hallgatóknak a jövőre nézve?
– Először is azt tanácsolom, hogy már az egyetem mellett is kezdjenek el önkénteskedni, vegyenek részt őket érdeklő tevékenységekben, jelentkezzenek gyakorlatra, önkéntes munkára olyan vállalatokhoz és cégekhez, ahol szívesen dolgoznának a későbbiekben. Már az egyetemi évek alatt ismerkedjenek meg a munka világával. Erre jó lehetőséget kínál az egyetem duális mesterképzése is, illetve bízom benne, hogy ha elindul a mentorálás az alumni keretein belül, akkor a végzett hallgatók is tudnak majd segíteni a jelenlegi hallgatóknak abban, hogy felkészüljenek arra, mi vár rájuk a diploma megszerzését követően.
Az interjút készítette: Strack Flórián
Az interjúsorozat további részei itt érhetők el. >>>
Van egy jó ötleted a műanyaghasználat vagy a műanyag, mint alapanyag újragondolására?
