Hősi István már közel 20 éve végzett nálunk műszaki menedzser szakon, de még mindig szép emlékeket őriz az egyetemről. Szakmai karrierje rendkívül izgalmas, dolgozott már többek között a GE-nél is, jelenleg pedig a LightTech Lámpatechnológia Kft. ügyvezető igazgatói pozícióját tölti be. Fogadjátok szeretettel az ő történetét.

– Először arra szeretnélek kérni, hogy mutasd be magad röviden az olvasóknak. Mit csináltál eddig és mivel foglalkozol jelenleg?

– 2001-ben műszaki menedzser szakon végeztem a Veszprémi Egyetemen termelésmenedzsment szakirányon. A diplomám megszerzését követően egy vezetőképző programban vettem részt a GE-nél (General Electric), ami fantasztikus lehetőséget kínált a szakmai tapasztalatszerzésre. Ezután több munkakörben is dolgoztam itt, a cégnél eltöltött utolsó három évben pedig a budapesti fényforrás gyár gyárigazgatói pozícióját töltöttem be.

Ezt követően váltottam, a multinacionális világ után egy magáncéghez, a LightTech Lámpatechnológia Kft.-hez jöttem, ahol jelenleg is dolgozom, immár 5 éve. Jelenleg ügyvezető igazgatóként veszek részt a vállalat életében. Ha szabad kicsit reklámozni magunkat, egy 800 főt foglalkoztató magyar tulajdonú gyártóvállalatként, speciális, UV tartományban sugárzó lámpákat gyártunk 98%-ban exportra a világpiacra. Fő termékeink közül büszkék vagyunk arra, hogy a világon legyártásra kerülő minden három napozó lámpából kettő itt készül Dunakeszin, míg a víz és levegőfertőtlenítő, germicid lámpáinkkal a vegyszermentes vízkezelést és levegőtisztítást lehet megvalósítani.

– Ezek szerint az eddigiekben a termelésmenedzsment világában dolgoztál. Mennyire tudtad hasznosítani az egyetemen tanultakat a munkád során?

– Az első munkahelyemen meglepetten tapasztaltam, hogy amit nekünk a 2000-es évek fordulóján tanítottak az egyetemen a különböző menedzsment tárgyakból, szinte teljes mértékben ugyanazt az ismeretanyagot adták át a GE vezetőképzőjében is. Az egyetemen leadott anyagok utólag visszatekintve frissnek, profinak és piacképesnek tűnnek, sajnos azonban – többek között a magyar oktatási rendszer sajátosságainak köszönhetően – nem minden esetben tudott megfelelően elmélyülni a tanagyag a fejemben. Így ezeket a hiányosságokat később, a vezetőképző alatt és a munkám során kellett pótolnom.

A műszaki menedzser szak szerintem egyébként egy nagyon jó koncepció alapján működött Gaál tanár úr elképzelése alapján, hiszen valahol félúton helyezkedik el a műszaki és a gazdasági irány között, de rendkívül jó alapot ad a menedzsment készségek és képességek erősítésére is. A munkám során ebből nagyon sokat profitáltam, hiszen alapvetően termelést menedzselek, de ha kell, tudok kérdezni a műszaki és a gazdasági dolgokról is – összességében azt csinálom majd 20 éve, amit tanultam papíron, termelést menedzselek.

A szak egyébként akkoriban nagyon jónak és erősnek számított, magas volt a bekerülési küszöb, jó képességű hallgatók kerültek be az egyetemre, így egy jó közösségbe kerültem a középiskola után.

– Téged mindig is érdekelt a menedzsment, vagy véletlenül kerültél erre a szakra? És miért éppen Veszprémre esett a választásod?

– Amikor 18 évesen választani kellett, hogy hova tovább, nekem még nem volt meg a fejemben, hogy mi szeretnék lenni. Jó eredményekkel rendelkeztem, sok helyre mehettem volna. Szakmailag érződött rajtam, hogy vezető alkat vagyok, így olyan szakok iránt kezdtem el érdeklődni, ahol nem kellett elköteleződni egyetlen terület iránt sem, de a vezetői képességemet tudom kamatoztatni. Így került képbe a műszaki menedzser szak.

A másik dolog, ami meghatározta a döntésem, az az egyetem bemutatkozó előadása volt, amit még a középiskolámban hallgattam meg. Nagyon jól kampányoltak az egyetem és a műszaki menedzser szak mellett, és teljesen meggyőztek arról, hogy ide kell járnom. Szerencsére az akkori barátaim közül másokra is hatással volt ez az előadás, így többekkel együtt jelentkeztünk Veszprémbe.

– Milyen emlékeket őrzöl Veszprémről és az egyetemi évekről? Beigazolódott végül a döntésed és jól választottál?

– A legmeghatározóbb emlékem az egyetemi léttel kapcsolatban talán a közösség volt. Huszonvalahány éves barátságaim köttettek az egyetem falai között. Belátható mértékű, emberi egyetem volt a veszprémi, jó színvonalú szakmai képzéssel, nekem mégis a legfontosabbak az ott szövődött emberi kapcsolatok voltak. Emellett, pedig nem mellékesen a városban is nagyon jól éreztem magam.

– A Veszprémben kialakult baráti kapcsolatok ezek szerint nagy fontosak számodra. Szakmailag is segítitek egymást?

– Az egyetemen szoros barátságokat kötöttem a kollégiumi szobatársaimmal és a szaktársaimmal, amiből egy nagyon jó baráti társaság alakult ki az évek alatt. Szakmailag mindegyikünk teljesen más irányba ment, de természetesen, ha lehet, segítjük egymást. Úgy gondolom, hogy egy ponton túl már majdnem mindegy, hogy ki hol dolgozik, bizonyos kérdésekben (pl. beszállító választásnál, vagy felvételnél) vagy egyszerűen csak vezetői tapasztalatokról mindenki tud jó tanácsot adni a másiknak.

Én személy szerint jobban örülök annak, hogy ilyen jó magánbarátságok szövődtek azokban az években és nem csak üzleti kapcsoltban állunk egymással.

– A tárgyakra és az oktatókra visszagondolva, van olyan pillanat, amire szívesen emlékszel vissza?

– Gaál tanár úr meghatározó személyiség volt, kicsit úgy tekintek rá, mint az első olyan “főnökömre”, akitől nagyon sokat lehetett tanulni. Tetszett az a szemlélet, ahogy gondolkodott az egyetemről és magáról a szakról, de szívesen gondolok vissza a finoman fogalmazva lazábbra sikeredett bankettünkre is vele kapcsolatban.:)  A tanár úr mellett meghatározó volt Szabó Lajos és az általa tartott tárgyak is, de azt hiszem, hogy az egész Szervezési és Vezetési Tanszék nagyon jó volt azokban az időkben.

– Voltak olyan fontos pillanatok, döntéshelyzetek a karriered során, amikből sokat tanultál, és amik segítettek eljutni oda, ahol most tartasz?

– Úgy gondolom, hogy a karrierben a szerencsefaktor elkerülhetetlen, nekem például három szerencsés körülmény is meghatározta a szakmai életutamat. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, ehhez kőkemény melót kell tenni abba, amit csinálunk. A munkát, amit éppen végzünk, alaposan meg kell tölteni tartalommal és látnunk kell, a jó és a rossz döntéseink eredményét is. Azt hiszem, az a fontos a karrierépítésben, hogy az egyes lépcsőfokoknak legyen eleje, közepe és vége, és csak akkor lépjünk tovább, ha ezt a három szakaszt látjuk.

– Milyen tanácsot tudnál adni azoknak a hallgatóknak, akik végzés előtt állva egy sikeres szakmai karrier építését tervezik?

– A kulcs az, hogy higgy abban, amit csinálsz és teljesíts benne jól. Kiemelten fontos egyfajta felelősségtudat is, amit úgy tudsz a legjobban kialakítani, ha magadénak érzed a munkád és tudsz azonosulni a feladataiddal. Engem legalábbis mindig ez vitt előre. Ez az egész azonban hosszútávon semmit sem ér a munka és a tanulás iránti igény nélkül. Sok gyors karriert láttam megtorpanni azért, mert a szembejövő szerencse nem találkozott a munka iránti alázattal. A melót bele kell tenni, ez megkerülhetetlen hosszútávon, ami mellé lényeges, hogy mindig van hova, miben fejlődni, tapasztalatot szerezni – a tanulást, egyéni gyarapodást érdemes hajszolni a munkafeladatok során.

– Neked vannak még céljaid a munkában a jövőre nézve, amit mindenképpen el szeretnél érni?

– Nekem sosem voltak céljaim a munkámban, mindig azzal foglalkoztam, amivel kellett és abban próbáltam igazán kiteljesedni. Nem jó dolog folyamatosan a határt kémlelni és közben elbotlani az előtted lévő akadályokban… Az én célom talán inkább az, hogy jól teljesítsek abban, amit csinálok. Sose tudtam mit kezdeni az ilyen “5-10 év múlva hol képzeled magad” HR-es időkitöltő kérdésekkel, személyes karrierben szerintem lényegesebb a rövid távú megfelelés, legyen meg a feladatban az elérhető eredmény és főképp a tanulás lehetősége, aztán arra lehet építkezni tovább.

Úgy gondolom, hogy az a fontos, hogy bizonyítani tudjunk a környezetünknek, vezetőnknek és persze magunknak is, valamint az sem árt, ha a munkánkkal olyan értéket teremtünk, amire büszkék lehetünk.

– A munka mellett – gondolom – Te is szeretsz kikapcsolódni. Mivel foglalkozol szívesen ilyenkor?

– Erre a kérdésre nincs jó, rövid válaszom.:) Ráadásul a magánélet szentsége fontos nekem. Szívesen osztom meg ezt a barátaimmal, de a nyilvánossággal nem (pl. a közösségi média sem az én világom…). Ha néhány szóban kellene összefoglalnom, akkor azt mondanám, hogy ÉLEK és igyekszem sok-sok olyan pillanatot gyűjteni a munkán kívüli életemben, amire jó lesz majd visszaemlékezni később.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Alumni interjúsorozatunk keretében Horváth Ádámmal beszélgettünk, aki a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának hallgatójaként magas szinten sportolt és kivette részét az egyetemi életből is. Szóba kerültek a karrierútja során szerzett tapasztalatok és megosztotta velünk a jelennel, illetve jövővel kapcsolatos meglátásait is.

– Milyen szakon tanultál a Pannon Egyetemen?

– 2009-ben emberi erőforrások alapszakon végeztem, majd ezt követően 2011-ben a vezetés és szervezés mesterszak szervezetfejlesztési szakirányán szereztem diplomát. Néhány hét múlva egy újabb izgalmas intellektuális kaland kezdődik az életemben: az MIT (Massachusetts Institute of Technology) Sloan Business School posztgraduális Executives in Management, Innovation & Technology (ACE) programjában vehetek részt. Itt digitális üzleti stratégiát, AI, machine learning és szervezeti transzformáció tárgyakat fogok hallgatni.

– Az egyetemi évek során számos aktivitásban részt vettél. Melyek maradtak meg a legjobban benned?

– Az egyetem Karrier Irodájában dolgoztam hosszabb ideig, ahol például alumni magazint is szerkesztettünk Merkel Dáviddal, Gadár László vezetése alatt. Ezen kívül az esettanulmányi versenyek voltak számomra a legmeghatározóbbak, tanulmányaim során vagy harminc alkalommal képviseltem az egyetemet ilyen megmérettetésen. Volt köztük stratégiai, online vagy üzleti szimuláció is. Rengeteget tanultam belőlük és nagyon sok olyan emléket őrzök, amit az egyetem nélkül nem kaptam volna meg.

– Mit ajánlasz nekünk, jelenlegi hallgatóknak? Melyek azok a programok, amelyeken érdemes részt venni, mindenképpen kipróbálni magunkat tanulmányaink során?

– Munkáltatói márkaépítéssel foglalkozunk a Brandfizz-ben és az Európai Employer Brand Szövetségben (EAEBA). Azt látom, hogy a cégek is keresik a legtehetségesebb, ambiciózus végzetteket, akiknek terveik, céljaik vannak. Én arra bátorítok mindenkit, hogy éljenek a lehetőségekkel, vegyenek részt vállalati nyílt napokon nemcsak Veszprémben, hanem más városokban vagy más országokban, akár személyesen, akár online. Mi a Brandfizz-nél egy úgynevezett Campusfizz nevű programot működtetünk, ami pont azt segíti, hogy ez a két fél egymásra találjon.

– Már saját vállalatod van, mint említetted. Ez a Brandfizz Employer Branding. Mesélnél nekünk arról, hogyan jutottál el idáig?

– Klasszikus értelemben véve én is a startup Bermuda-háromszögben kezdtem vállalkozni: ami a gyors internet – lassú számítógép – hideg pizza triásza volt. Csak akkor még senki nem hívta startupnak az induló cégeket és befektetői pitchek helyett az új ügyfelek és az árbevétel versenypiacról történő növelése kötötte le a figyelmünket. A Hotel Magister 2112-es szobájából induló kreatív ügynökség tipikusan gyorsan növekvő cég lett. Mire a tanulmányaimmal végeztem, már nem munkahelyet kerestem, hanem tudtam, hogy saját utamat fogom járni.

– Az egyetem első évétől tudatosan erre készültél?

– Dehogy. Középiskola ötödik évében szereztem meg a felsőfokú multimédiafejlesztő végzettségemet. A legelső munkám az egyetemen látszólag a véletlennek köszönhetően jött össze. Kötelező szakmai gyakorlatomat teljesítettem HR szakirányon, amikor azt a megbízást kaptam a cégtől, hogy keressek nekik olyan embert, aki elkészítené egy weblapjukat. 2006-ot írtunk. Hazafelé jövet a buszon gondoltam át, hogy elvileg erről nekem papírom van, csak még sosem csináltam élesben. Az ügyvezető belement, hogy tegyek egy próbát és ha sikerül, további megbízást adnak. Az egyetem végére már tíz fővel dolgoztam együtt az ügynökségben.

– Hogyan lett a hivatásod a munkáltatói márka és a Brandfizz?

– Már a legelső ügynökségi megbízásaink között volt olyan feladat, ami employer brandinghez kapcsolódott. Az esettanulmányi versenyek és jó pár állásbörze szervezésében való részvétel után könnyen rá tudtam kapcsolódni a vállalatok igényeire. A Brandfizzt azért hoztuk létre Zvezdovics Anitával, hogy felpezsdítsük a cégek munkáltatói márkáját és hogy minél több igazán nagyszerű munkahely jöjjön létre Magyarországon. Olyanok, ahol élmény dolgozni.

Ébren töltött óráink legnagyobb részét a munkahelyünkön töltjük, így a munkavállalói élményünk kihat az egész életünkre. Nem lehet felhőtlenül boldog az az ember aki napi 8 órában utálja, amivel foglalkoznia kell.

A Brandfizz pár év alatt a legkeresettebb employer branding ügynökség lett idehaza, valamint az európai és világszintű szakmai szervezetekben is képviseljük a magyar munkáltatói márka szakmát. Megbízóink azok a vállalatok, akik mérhető üzleti eredményeket várnak a munkáltatói márkától és nem három babzsákot a társalgóba.

– Most egy programsorozat keretein belül jöttél el az egyetemre, amely témája a szóbeli előadásmód fejlesztése volt. Sokaknak nehéz mások előtt beszélni, és nem túl szerencsés, ha az első ilyen komolyabb szituáció például a szakdolgozat védése. Mit ajánlanál annak, aki szeretné magát fejleszteni ezen a téren?

– Teljes mértékben át tudom érezni, milyen az, amikor valaki szorong, feszült, ideges lesz egy ilyen helyezettől. Ez a készség olyan, mint a biciklizés: nem lehet tankönyvekből megtanulni. Én Toastmaster Clubba jártam rendszeresen, ahol hétről-hétre visszajelzést kaptam és a legjobbaktól tanulhattam. 6 év után 2020-ban 2x Nyilvános Beszéd Magyar Bajnok lettem. Ez a szervezet most már elérhető itt, Veszprémben is.

– Az oldalatokon olvastam egy érdekes cikket. Jávorszarvas teszt volt a címe. Ahol az elnevezés abból ered, hogy a tavaszi időszak olyan helyzet elé állította a vállalatokat, mint a sofőrt az úton előtte megjelenő jávorszarvas. Az akkori reakcióknak hosszútávon lesznek következményei. Fél évet írtál, hogy már ennyi idő múlva lehet érezni a hatást. Érezhetőek-e már a Jávorszarvas teszt hatásai?

– Igen, azok a cégek, akik pozitívan kezelték a helyzetet, nem csak hogy hozták a várt teljesítményt, de növelni is tudták a dolgozói elégedettséget. Mi is folyamatosan bővítjük csapatunkat, mert nagyon nagy lett az igény arra, hogy a cégek tudják, hogyan lehet bevonzani, elkötelezni és megtartani a legjobbakat. Azok a cégek, akik a munkavállalói élményben jobban teljesítenek, mint a versenytársaik, nem csak megelőzik versenytársaikat a konkrét üzleti mérőszámokban, de túl is teljesítik azokat. Az MIT készített erről egy átfogó kutatást, ahol Fortune 500-as céget vizsgáltak. A munkavállalói élményben jobban teljesítők innovációs képessége dupla akkora, mint a versenytársaké, ami azt jelenti, hogy az elmúlt két évben bevezetett, feltalált új termékekből kétszer akkora árbevételt tudnak generálni, mint azok a cégek, akiknél ez az élmény nem ilyen erős. Egész egyszerűen üzleti érdek jó munkahelyeket létrehozni. Mi ebben segítünk olyan partnereknek, mint az EY, Telenor vagy az NN Biztosító.

– Hogyan látod, Magyarországon ez a szemléletmód már ott van a felsővezetők gondolkodásában? Érzik, tudják, hogy erre szükség van?

– Abszolút. Ritkán kell ezt magyarázni már. Az más kérdés, hogy melyik vezető tesz ezután konkrét lépéseket is és hányan ragadnak meg az elképzelések, tervek szintjén. Úgy látom, hogy egyre több cég szeretne odafigyelni arra, hogy valóban jó munkahely legyen. Egyre kevesebb tehetségből vadásznak a vállalatok, ennek demográfiai okai vannak és ez a trend látványosan erősödni fog 10 éves időtávon idehaza. Illetve a mai fiatalok sokkal könnyebben találnak munkát a globalizált világnak köszönhetően, így azoknak a cégeknek, akik szeretnének innovatívak maradni, digitalizálni, agilisan működni, árbevételt növelni Magyarországon, azoknak kulcskérdés, hogy láthatóak legyenek a munkaerőpiacon, és bevonzzák a tehetséges fiatalokat.

2019-ben még a vírus előtt, egy felmérésben, amit vezérigazgatók között végeztek, a megkérdezettek 93% válaszolta azt, hogy legfontosabb megoldandó kihívása megtalálni a megfelelő embert a megfelelő pozícióra. Azt már látjuk, hogy a tavaszi időszak alatt nem a top performerek vesztették el munkájukat. A tehetségekért, jó szakemberekért továbbra is elképesztően nagy a verseny.

– Úgy látom, te magad is az élethosszig tartó tanulásban hiszel. A következő generációnak is ezt ajánlod?

– Igen, de főleg a vállalatvezetőknek. Azt szoktam mondani, hogy egy dolog rosszabb annál, ha képzed a kollégáidat és elmennek, ez pedig az, ha nem képzed őket és maradnak. Azoknak, akik még az egyetemen tanulnak, azt tudom elmondani, hogy ez csak fel fog gyorsulni. Aki gyorsabban reagál új helyzetekre, gyorsabban adaptálódik – és a vírus megtanított minket arra, hogy nem tudhatjuk, mi lesz a jövő héten -, az előrébb jut. Sokan azt mondják, hogy felgyorsult a világ. Én azt látom, hogy a világ már sosem lesz olyan lassú, mint most.

– Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Zárásként szeretném megkérdezni, hogy miért ajánlod az egyetemet, a Gazdaságtudományi Kart a jövendőbeli hallgatóknak?

– Én itt az egyetemen nagyon nagy szabadságot kaptam. NB1-es sportoló voltam az iskola mellett. Már önmagában ezt a kettőt összehangolni nem volt egyszerű, itt figyelembe vették ezt is. Rengeteg segítséget kaptam, például a kollégiummal kapcsolatban is. Különleges az a típusú személyes kapcsolódás, amire itt az egyetem mérete miatt lehetőség nyílik. Az, hogy tudják, ki vagy, érdekli őket, mi történik veled, nekem óriási segítség volt. Olyan nagyszerű embereket ismerhettem meg, akikhez a mai napig szoros kapcsolat fűz.

Az interjút készítette: Szeifert Anita

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Ez alkalommal a Pannon Egyetem egykori műszaki menedzser szakos hallgatójával, Kürti Tamással beszélgettem, aki azon kívül, hogy vérbeli vállalkozó, a KÜRT Akadémia tulajdonosa és intézményvezetője, attól sem riad vissza, hogy két keréken hódítson meg erdőt, mezőt, hegyet és völgyet.

– Kérlek, mondj néhány szót magadról! A GTK mely szakján végeztél, mit tanultál pontosan?

– Második generációs vállalkozó vagyok, négy gyermeket nevelek. Nagyon szeretem a vállalkozói létet, szeretek közepes- és nagyméretű szervezetek stratégiai és vezetőfejlesztésével foglalkozni. A Pannon Egyetem műszaki menedzser szakán, vállalkozás szakirányon végeztem.

– Hol dolgozol, mivel foglalkozol jelenleg?

Az általam alapított vállalkozást, a KÜRT Akadémiát vezetem. A KÜRT Akadémián nyílt képzések formájában, gyakorló szakemberek segítségével gyorsan változó szakmákat oktatunk kis-, közepes- és nagyvállalatok munkatársai számára. Vállalati programjaink keretében stratégiai, szervezeti, technológiai és menedzsment módszertani eszközökkel az ország legjobb gyakorló vezetőivel és szakembereivel jelentős változásra elkötelezett vezetőket, vezetői csapatokat támogatunk cégeik jövőállóságának fejlesztésében.

– A KÜRT akadémia alapítója és tulajdonosa vagy. Miért döntöttél úgy, hogy vállalkozóként belépsz az oktatás világába?

– Nálunk az oktatás szeretete és képessége már-már családi hagyománynak tekinthető. A nagymamám gimnáziumi tanárként és igazgatóként dolgozott, édesapám egyik kulcsképessége pedig az volt, hogy képes volt bonyolult dolgokat érthetően elmagyarázni. Engem az izgat, hogy milyen módon tudom jobbá tenni a környezetemet, hogyan tudok segíteni a különböző közösségeknek abban, hogy szakmai szempontból fejlődjenek, előrébb lépjenek.

– Jól gondolom, hogy az oktatás közel áll a szívedhez? Sohasem gondolkodtál el azon, hogy PhD fokozatot szerezz és a felsőoktatásban helyezkedj el?

Nem, sosem gondolkodtam ezen, mert engem a gyorsan változó szakmák érdekelnek, azok, amelyeket a felsőoktatás nem képes megfelelő sebességgel lekövetni. Már az egyetemi éveim alatt is az akkoriban újdonságnak számító internetes stratégiákkal foglalkoztam.

– Mennyiben járult hozzá a hallgatóként szerzett tapasztalat és szaktudás ahhoz, hogy saját vállalkozásba kezdj?

– Voltak jelentős momentumai. Az egyik legfontosabb az volt, hogy kibernetikát és rendszerelméletet is tanultunk, ez a mai napig sokat segít komplex üzleti struktúrák megértésében, fejlesztésében. Fontos területek voltak még a mikroökonómia és a számvitel, hiszen az ezekből a tantárgyakból megszerzett tudás segítségével ki tudok számolni minden olyat, ami a vállalkozásaim esetén kulcsfontosságú, képes vagyok követni a fontos pénzügyi történéseket. Elegendő rápillantanom egy pénzügyekkel kapcsolatos Excel táblázatra és máris értek mindent. Nagyon hasznos volt az is, hogy menedzsment módszertanokat is tanultunk, az ilyen jellegű tudás jó kiindulási alap volt számomra a hatékony üzleti együttműködésekhez.

– Az egyetemi éveket követően hogyan jutottál el oda, ahol jelenleg a karrieredben tartasz, hogyan lett belőled sikeres vállalkozó?

– Már a szakdolgozatomban is innovatív projektek menedzselésével foglalkoztam. Maga az egyetem csodálatos lehetőség volt számomra, hiszen az egyik tanárom, Szabó Lajos felkarolt és rábeszélt, hogy egy akkor vitt projektem modellezéséből TDK (Tudományos Diákkör – a szerk.) dolgozatot írjak. Az Intézményi Tudományos Diákköri Konferencián első helyezést értem el, így megmérettethettem magam az Országos Tudományos Diákköri Konferencián is. A TDK-s élményekre építve a szakdolgozat megírása már nem tartogatott nagy kihívásokat.

Már az egyetem alatt is volt saját vállalkozásom, úgy is mondhatnám, hogy a vállalkozás a véremben van. Valójában az egyetemre is azért iratkoztam be, hogy még magasabb színvonalon tudjam üzemeltetni a vállalkozásaimat. Az egyetem alatt sikerült bizonyítanom rátermettségemet a munka világában is, így nem volt nehéz állást találnom, sőt, inkább engem bombáztak ajánlatokkal. Nem multinacionális cégeknél, hanem vezető vállalkozásoknál kezdtem el dolgozni így már a kezdetektől fogva magas szintű feladatokat kaptam, magas minőségről indíthattam. Dolgoztam az első internetes stratégiai tanácsadó cégnek, Amerikában pedig az usanotebook.com stratégiai felépítését vezettem. Ezután Veszprémben építettem egy, az egyetemhez kapcsolódó menedzsment gyakorló műhelyt. Az volt a célom, hogy az egyetemi menedzsment képzéshez gyakorlati terepet illesszek. Munkatársaimmal az egyetemtől és a vállalati szférából hoztunk projekteket, melyeken hallgatók dolgozhattak.

Fontos kiemelnem, hogy a családi vállalkozásban is megkezdhettem volna a szakmai pályafutásomat, de én ki akartam próbálni magam függetlenül is. Később, amikor végül mégis csatlakoztam a családi vállalkozáshoz, akkor is az érdekelt, hogy én magam mit tudok hozzátenni annak sikeréhez, így összeraktam és felnövesztettem egy kutatás-fejlesztési üzletágat. Amikor ráébredtem, hogy az emberek még a technológiáknál is jobban érdekelnek, eladtuk a családi céget és kivásároltam belőle a korábban már megalapított KÜRT Akadémiát. Azóta csak ezzel foglalkozom, illetve az ebből három évvel ezelőtt kivált, nagy sikerű etikus hacker képzéssel, amelyet egy szintén általam tulajdonolt cég visz tovább. Szeretem a vállalkozásaimat, ügyvezetői szerepet azonban nem vállalok bennük, abban ugyanis nem érzem magam elég jónak.

– Ehhez biztosan kemény munkára volt szükség. Van időd lazítani, van valamilyen hobbid?

– Hegyi kerékpározom, anélkül nem is bírnék ekkora terhelést. A munkámnak fontos része az idő, de még fontosabb része a minőség. A hobbim egyrészt edzi a fizikai állóképességemet, másrészt sokat hozzátesz a stresszkezelési képességeimhez, hiszen a bringázással le tudom vezetni a stresszt.

– Hogyan emlékszel vissza a hallgatóként töltött évekre? Kik voltak a kedvenc tanáraid, melyek voltak a legmaradandóbb élmények?

– Lényeges momentum volt, hogy budapesti gyerekként Veszprémbe mentem tanulni. Veszprém nyugalma nagyon sokat adott nekem, sokkal jobban el tudtam mélyülni bizonyos engem érdeklő ügyekben és tantárgyakban, mint az Budapesten sikerülhetett volna.

Az első számú kedvencem Gaál Zoltán volt, miatta választatottam a műszaki menedzser szakot, hiszen a tudása és a módszerei egyaránt világszínvonalúak voltak. Kiemelkedő fontossággal bír még számomra Szabó Lajos, aki sokat segített abban, hogy gyakorlati tapasztalataimat elméleti hátterekkel is megerősíthessem. Rajtuk kívül természetesen szívesen emlékszem vissza még másokra is, hiszen rengeteg tudást és élményt szereztem. Arra is büszke vagyok, hogy Obermayer Nóra, a GTK jelenlegi dékánhelyettese évfolyamtársam volt, számomra élmény azt látni, hogy ő mennyire szeret ott tanítani és a gyakorlati tudását is átadni a hallgatók számára.

– Mi az, amit leginkább szerettél a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karában, mit adott Neked az egyetem?

– A tanárok nyitottságát. Ha volt egy szakmai dilemmám, mindig nyitva voltak az ajtajaik, mindig mehettem beszélgetni. Ezen kívül természetesen kulcsszerepe volt még a DC (Diákcentrum – a szerk.) bulijainak is.

– Te miért ajánlanád egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE-GTK-t?

– A nyugalomért, amit Veszprém ad. Veszprémben lehet koncentrálni a tanulásra, lehet hatékonynak lenni, sportolni, bulizni, minden fontosra van idő, a figyelmet nem szabdalja szét semmi.

– Hallottál már a GTK öregdiákokat tömörítő alumni programjáról?

Már csatlakoztam is, több alumni programon is részt vettem már, bár a valódi hasznát még nem tapasztaltam meg. Úgy gondolom, hogy jó lenne egy napi vagy heti szintű online fórum, az még előrébb vinné a kezdeményezést.

– Hallgatóként érdemes megszívlelni a tapasztaltabb kollégáktól érkező intelmeket. Mit tanácsolnál a jelenlegi, végzés előtt álló hallgatóknak a jövőre nézve?

– Ne a végzés után kezdjenek el foglalkozni azzal, hogy hol fognak majd dolgozni. Minél hamarabb szerezzenek szakmai gyakorlatot és tapasztalatot, mert azok birtokában a diploma megszerzését követően könnyebb lesz a döntés azzal kapcsolatban, hogy hogyan és hol tudnak, vagy szeretnének elhelyezkedni.

Az interjút készítette: Strack Flórián

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Balázs Roland öt éves egyetemi pályafutása alatt nem egy, hanem kettő diplomát is szerzett párhuzamosan műszaki menedzser, valamint közgazdász szakokon. Még tanulmányai alatt kezdett el a Valeo-nál dolgozni, ahol ezidáig húsz évet töltött el különféle logisztikával, illetve beszerzéssel foglalkozó pozíciókban, jelenleg pedig senior projektbeszerzőként tevékenykedik.

– Milyen szakokat végeztél a Pannon Egyetemen?

– Már a gimnázium közepe felé eldöntöttem, hogy műszaki menedzser szakon szeretném megkezdeni a tanulmányaimat. Műszaki és gazdasági beállítottságú vagyok, ráadásul veszprémi születésű, így kézenfekvő volt, hogy az akkoriban még Veszprémi Egyetemre fog esni a választásom.

1995-ben kezdtem meg az egyetemi pályafutásomat és menet közben úgy alakult, hogy a közgazdász szakot is elvégeztem a menedzseri mellett. Mindkettő diplomámat ugyanazon évben, 2000-ben kaptam kézhez.

Akkoriban még nem tudtam, hogy az iparban vagy inkább gazdasági vonalon szeretnék-e elhelyezkedni, emellett úgy éreztem, hogy energiám és időm is engedi, hogy a két szakot párhuzamosan tudjam elvégezni. Ráadásul ez a két szak nagyon jól kiegészíti egymást és a mai napig úgy gondolom, hogy ezen diplomák az ipar mellett a gazdasági vonalon is előnyt jelenthetnek a munkaerőpiacon.

– Hol dolgoztál a diplomáid megszerzése után?

– A kötelező szakmai gyakorlatomat a Valeo-nál végeztem, ezt követően pedig még a diploma megszerzése előtt állást ajánlottak számomra, és azóta is ennél a vállalatnál dolgozom, immáron húsz éve.

A Valeo Logisztikai osztályán diszponensként kezdtem a pályafutásomat: én feleltem egyrészt a gyártáshoz szükséges alapanyagok folyamatos és zökkenőmentes rendelkezésre állásáért, másrészt pedig a késztermékek vevők felé való disztribúciójáért is.

Ezt követően kerültem át a beszerzési osztályra, ahol szériabeszerző pozícióban dolgoztam: a logisztikusok munkájához szükséges anyagok beszerzését végeztem. Ez mindképp egy előrelépés volt a számomra, hiszen amíg logisztikusként operatív tevékenységekért voltam felelős, addig szériabeszerzőként stratégiai feladatokat láttam el.

Mindeközben különféle határozott idejű projektekben is volt szerencsém részt venni, az SAP rendszer bevezetési projektjében például másfél évig vállaltam szerepet.

– Mivel foglalkozol jelenleg? Mesélj kicsit a munkádról!

– A ranglétra következő fokára lépve projektbeszerzőként tevékenykedtem, ami azt jelenti, hogy új, még nem létező termékekhez kapcsolódó beszerzési tevékenységeket végeztem. Itt az új alkatrészek tendereztetése, azok gyártószerszámainak legyártatása, minőségügyi jóváhagyatása, s ezáltal a szériagyártásba való bevezetése volt a feladatköröm.

Immáron öt éve dolgozom senior projektbeszerző pozícióban, amely révén az újabban érkező kollégák mentorálását is ellátom.

– Milyen érdekességet emelnél ki a munkáddal kapcsolatban?

– Az új termékek létrehozása egyértelműen óriási kihívással jár. A folyamat során nagymértékű kreativitásra, problémamegoldó képességre és tapasztalatra van szükség.

Egy olyan multinacionális cégnél, mint a Valeo nagyon fontos a nyelvek ismerete is, hiszen napi rendszerességgel tárgyalunk angolul nem csak európai, hanem amerikai és ázsiai beszállítókkal is.

Emellett megemlíteném azt is, hogy annak köszönhetően, hogy a Valeo a világ egyik vezető autóipari cége a magyarországi cégcsoport is folyamatosan megkapja a legújabb vállalatirányítási és munkaszervezési módszereket és lehetőségeket, így pedig mindig a legfrissebb és legjobb technikákat tudjuk alkalmazni a gyakorlatban.

– Milyen élményekre emlékszel vissza a legszívesebben a Pannonon eltöltött évekkel kapcsolatban?

– A legnagyobb élményt az egyetem által nyújtott szabadság jelentette számomra. Egyetemistaként sokkal tudatosabban és szabadabban tudja az ember alakítani az életét és az időbeosztását, ami azért is hasznos, mert ránevelt minket az önállóságra és végsősoron felkészített minket a nagybetűs életre.

Természetesen az egyetemi napokra és a diákcentrumban végigmulatott éjszakákra is szívesen emlékszem vissza. A legtöbb tanárral nagyon jó volt kapcsolatunk és a társaság is szuper volt – csak azt sajnáltam, hogy az évek során sokan lemorzsolódtak.

Az egyetem sokféle sportolási lehetőséget nyújtott számunkra. Amikor időnk engedte előadások között ping-pongozni jártunk, emellett fociztunk és teniszeztünk is.

– Mit tanácsolnál a mostani hallgatóknak?

– Csak tanácsolni tudom, hogy aki érez magában elég elszántságot és erőt, az végezzen el egy másik szakot is az elsővel párhuzamosan, hiszen nagyjából másfélszeres energiabefektetéssel kettő diplomára tehet szert az ember, ami pedig hatalmas előnyt jelenthet a munkaerőpiacon.

Akkoriban a műszaki menedzser szakon kettő, középfokú nyelvvizsgára volt szükség a diploma megszerzéséhez: az angol és a német nyelvtudásom pedig nagyon sokat segített abban, hogy könnyebben végezzem el a feladataimat. Saját tapasztalatból beszélve javasolnám a mai hallgatóságnak, hogy a nyelvekre fektessenek minél nagyobb hangsúlyt, hiszen ma már minden szektor tele van külföldi partnerekkel. A tárgyalóképes angol nyelvtudás egyre inkább követelmény a belépő munkavállalókkal szemben, így azt javaslom, hogy ne dőljön hátra az sem, akinek van egy középfokú nyelvvizsgája, hanem folyamatosan fejlessze tovább magát ezen a téren is.

Az utolsó tanácsom pedig az lenne, hogy használjanak ki minden szakmai lehetőséget a hallgatók, amit az egyetem illetve a cégek kínálnak a tanulók számára. Menjenek gyárlátogatásokra, cégvezetők által tartott előadásokra, tanulmányi versenyekre, és ha van rá lehetőségük, próbálják ki magukat szakmai gyakornoki pozíciókban is. Ezeken az alkalmakon az egyetemen megszerzett elméleti tudást lehet minél több szakmai információval megtámogatni.

– Miért ajánlanád a Pannon Egyetemet másoknak?

– Lassan több mint 20 éve végeztem el az egyetemet, a mai felsőoktatási viszonyokat és az egyetem helyzetét pedig nem ismerem túl mélyen. Az akkori viszonyokból és a tapasztalataimból kiindulva viszont elmondhatom, hogy egy nagyon diákközpontú és élhető egyetemnek ismertem meg az akkori Veszprémi Egyetemet.

Emellett a Valeo a mai napig többoldalú együttműködést folytat a Pannon Egyetemmel: különféle analízisekre és kémiai, sőt, radiológiai elemzésekre is fel szoktuk kérni az itt dolgozó kutatókat, oktatókat. Emiatt pedig csak ajánlani tudom a Pannon Egyetemet nem csak a hallgatók, hanem a cégek számára is, hiszen sok segítséget kaphatnak a különféle, speciális feladatok elvégzésében.

Az interjút készítette: Gyulai Edina

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>