Első és legfontosabb tanács: FACEBOOK. Mindenképp regisztráljatok, mert az összes barátotok ezen keresztül fogja tartani veletek a kapcsolatot. Gyakran már az ide érkezés előtt, felvehetitek a kapcsolatot pár emberrel, de amikor itt vagytok minden info ezen keresztül jut el hozzátok. Hétfőn a Locusban Erasmusos meeting volt és gyakorlatilag onnantól kezdve egy perc megállás sem volt. Megismerkedtünk a mostani kis csapatunk egy részével, ami mondhatni elég multikulti banda. Lássuk csak, kik is vannak ebben a népes társaságban!
Az első ismeretség a török csapathoz kötődik. A 4 fiút és 1 lányt számláló társaság tagjai Ziya, Emre, Hasan, Yunus és Ayyüce. Az Erasmus előtt egyikük sem ismerte egymást, ennek ellenére, az a benyomása van az embernek, mintha ezer éves barátok lennének. Ez kifejezetten jellemző a törökökre: mindig számíthatnak egymásra, függetlenül attól a világ melyik pontján vannak, mennyire ismerik egymást. És ami a legjobb, ugyanezzel a nyitottsággal közelítenek mindenki felé. Szóval, ha Erasmusra mentek és megtudjátok, hogy török csapat is van a közelben , mindenképp keressétek meg őket. Mellesleg a magyar habitushoz az övék áll a legközelebb, humor, lendület és stílus tekintetében egyaránt. Csapatunk többi tagja Eva Szlovákiából – számára mi magyarok nem jelentettünk különösebb újdonságot, mivel otthon Bratislavában is vannak magyar barátai. Igen barátai, mivel megállapítottuk, hogy a híres hírhedt magyar szlovák ellenségeskedés, csak a politikusok sajátja, a köznép és a fiatalság egyáltalán nem kér belőle és nem érdekli az egész… Itt van még nekünk Silvia Olaszországból. Ő a legidősebb és meg van benne minden, amit az olaszokról feltételez az ember: késik, gesztikulál, ügyel a divatra és megfelelő érzékkel kritizálja vagy méltányolja az eseményeket. Ő a legidősebb közülünk. Na és végül, de nem utolsó sorban Kristina Litvániából. Ha a nyitottságot, érdeklődést, kalandvágyat és életszeretet lehet ötvözni egy emberben akkor az ő. Legutóbb például az egyik lánnyal, Paulinával elindultak Norvégiába, úgy hogy az első napi szállás Paulina családjának barátainál lett volna. Igen ám, de a reptéren csak Kristinát engedték becsekkolni, mivel Paulinánál nem volt útlevél és ugyebár Norvégia nem uniós tagország, ergo útlevél nélkül senki sehova nem utazik. Ennek ellenére Paulina nyugtató szavai után Kristina nekivágott az útnak, és egyedül érkezett meg a családhoz ismeretlenként. És mégis hihetetlenül élvezte az utat és elmondása szerint ez volt élete eddigi egyik legnagyobb kalandja. És ezt nem csak ő vállalta volna, be, hanem bárki a csapatból.
Sok minden van, amiben eltérünk egymástól, úgy lényeges kérdésekben, mint például a vallás, de apróságokban is, egy dolog azonban közös azokban az emberekben, akik Erasmusra mennek: mindenki nyitott és érdeklődő, előítéletektől mentes. Ha szeretsz ismerkedni és minél többet megtudni a világról, akkor mindenképp gyere el és használd ki, mert itt tálcán kapod magad elé az egészet, csak élned kell a lehetőséggel!
