Alumni interjúsorozatunk következő alanya egy erőteljes projektszemlélettel és nemzetközi érdeklődéssel rendelkező volt műszaki menedzser hallgatónk, Varga Balázs, aki a mai napig szép emlékekkel gondol vissza a Pannon Egyetemre és ha tehetné, újra minket választana.
– 2008-ban műszaki menedzserként végeztél a Pannon Egyetemen. Mi fogott meg igazán ebben a szakban, miért pont erre esett a választásod?
– Még egyetem választás előtt álltam, amikor ellátogattam a Pannon Egyetem nyílt napjára. Engem már akkor is érdekelt a műszaki menedzser vonal, így odasétáltam a szak standjához, ahol éppen Szabó Lajos tanár úr fogadta az érdeklődőket. Olyan érdekesen beszélt, és annyira jól előadta a képzési tervet, hogy még biztosabbá váltam abban, hogy ezt szeretném tanulni. Veszprémből már úgy mentem haza, hogy tudtam, ide akarok járni. Első helyen jelöltem meg a szakot, és sikeresen fel is vettek az egyetemre.
– Ez a szak elég sokoldalú, számos terület ismeretanyagába kóstolhatnak bele a hallgatók. Utólag visszatekintve elégedett vagy a választásoddal? Jól döntöttél, hogy műszaki menedzser lettél?
– A képzés célja nem kimondottan az, hogy egy adott szakterületen alaposan elmélyedhessünk, de ez pont azért jó, mert nagyon sok mindennel találkozhatunk. A későbbiekben pedig mindenki maga dönthet arról, hogy mi az, ami a leginkább érdekli, mire koncentrálna jobban.
Nekem a tanulmányaim kezdetén legjobban a gazdasági ismeretek, a projektmenedzsment és a termelésmenedzsment keltette fel az érdeklődésem, aztán ahogy teltek az évek a projektmenedzsment fogott meg a leginkább. Ebből írtam a diplomadolgozatom, és az egyetem alatt is ilyen területen dolgoztam.
– Hogyan emlékszel vissza az egyetemi éveidre? Van olyan konkrét kurzus vagy oktató, ami/aki meghatározó volt a későbbi szakmai pályafutásod során?
– Igen, persze. Jó emlékekkel gondolok vissza Szabó Lajos tanár úr projektmenedzsment óráira, de rengeteget tanultam Gaál tanár úrtól is. Szerettem Kovács Zoltán tanár úr angol termelésmenedzsment kurzusát, de Csizmadia tanár úr is elég nagy hatással volt rám szakmailag. Az óráikon gyakorlati példákkal támasztották alá az elméletben tanultakat, így már hallgatóként is szerezhettünk tapasztalatot a valós életből. Nagyon sokat tanultunk az egyetemi évek alatt, nem utolsó sorban pedig az órák még élvezetesek is voltak.
– És mi a helyzet a hallgatói élettel? Szereztél olyan barátokat, akikkel a mai napig tartod a kapcsolatot?
– Természetesen. Ebből a szempontból is hálás lehetek az egyetemnek. Olyan jó barátokra találtam itt, akikkel rendszeresen találkozunk, és segítjük egymást még a szakmai életben is.
– Mai fejjel mit tanácsolnál az egyetemista énednek? Van valami, amit másképp csinálnál?
– Ha újra kezdhetném, semmin sem változtatnék, még mindig a Pannon Egyetemre jönnék műszaki menedzsernek. Összeségében nagyon elégedett voltam a képzéssel, sokat tanultam itt.
– Hogyan kezdted meg a nagybetűs életet? Mi történt veled az egyetem után?
– A diploma megszerzését követően 2008 októberében Rómába vezetett az utam, ahol egy hasonló jellegű MBA képzésen vettem részt egy nemzetközi cég finanszírozásában. A 117 országból érkező 6500 pályázó közül mindössze 30 jelentkezőt vettek fel, amibe végül én is belekerültem.
A szak felépítése hasonló volt a Pannonos műszaki menedzseréhez, itt azonban 8 hónapba sűrítették bele a tanagyagot. A műszaki vonal mellett erős volt a gazdasági és a menedzsment rész is, nagyon sok ilyen jellegű tárgyat hallgattunk. Az intézmény erőssége volt a nemzetközi oktatógárda, a világ minden részéről érkeztek ide professzorok. Természetesen itt is a projektmenedzsment érdekelt a legjobban, ezt próbáltam még inkább erősíteni magamban.
Amikor elhelyezkedtem, akkor is ehhez illő szakmát választottam. Egy olyan cégnél dolgoztam, ami vezető nélküli metrórendszereket épített világszerte. Sales és proposal menedzserként 20-22 fő munkáját szerveztem össze, és felelős voltam a pályázatok benyújtásáért is.
– Jelenleg mivel foglalkozol?
– Több, mint 6 évet éltem Olaszországban mielőtt hazaköltöztem. Most egy víz- és szennyvíztisztítással foglalkozó cégnél dolgozom exportigazgatóként, és természetesen a projektekért is felelős vagyok.
A projektmenedzsment mellett a nemzetközi vonal is fontos szerepet játszott az eddigi életemben. Még az egyetem alatt egy szemesztert Finnországban töltöttem, ami aztán meghatározta a szemléletmódomat is. Még több tapasztalatot akartam szerezni ezen a téren, így sokat utaztam mind szakmai, mind pedig magánjellegű utak keretén belül. Amíg Olaszországban éltem, voltam többek között az USA-ban, Szaúd-Arábiában, Indiában és Dániában. A jelenlegi munkahelyemen is igyekszem a nemzetközi részt erősíteni, most leginkább a távol-keleti és az afrikai országokra fókuszálunk. Az olasz időszakom alatt nagyon sokat utaztam, szinte havonta, sőt néha havonta többször is mennem kellett. Mióta itthon vagyok ez ritkult, de 2-3 havonta így is ellátogatok valahova. Volt olyan hónap, hogy az egyik héten még Ghánában voltam, 7 nappal később már Egyiptomban. Volt, hogy Vietnámba kellett utaznom, visszafelé pedig megálltam Indiában egy üzleti tárgyalásra.
Erről nagyon sokat tudnék még mesélni, de nem szeretném lelőni az összes poént. Aki kíváncsi a „kalandjaimra”, látogasson el a következő Alumni Délutánra, ahol én is tartok majd előadást!
– Ez igazán izgalmasan hangzik. Milyen tippeket adnál azoknak a hallgatóknak, akik úgy gondolják, hogy a jövőben ők is szívesen dolgoznának hasonló munkakörben?
– Legyen egy tiszta céljuk, amit kitűznek maguk elé. Majd ezt bontsák le mérföldkövekre, és határozzák meg az ezek eléréshez szükséges lépéseket, amiket szigorúan be is tartanak! Fontos, hogy higgyenek a céljukban és küzdjenek is meg érte, ha kell.
– Látszik, hogy mennyire megfogott téged a projektmenedzsment, ezen a válaszon is érezni lehetett a projektszemléletet. Te milyen célokat tűztél még ki magad elé?
– A munkahelyemen belevágtuk a fejszénket a szervezetfejlesztésbe. Célunk, hogy mind az előkészítés, mind pedig a kivitelezés során magasabb szintre tudjuk emelni a projektjeinket mennyiségben és minőségben is. Jelenleg ezen dolgozom.
– Mi volt az eddigi legnagyobb kihívás a karriered során, amit sikeresen megoldottál?
– Az összes projekt azt volt, amiben eddig részt vettem. Mindegyik során komoly nemzetközi versenyben tudtunk diadalmaskodni egy nagyon komoly csapatmunkával a háttérben. Akár az olaszországi időszak alatt, akár itthon, minden nyertes projektet sikerként könyveltem el magamban.
– A munka nagy szeletet tesz ki az életedből, de néha pihenni is kell. Te hogyan töltöd a szabadidőd, van valamilyen hobbid?
– Nagyon sok minden. Edzés, futás, vitorlázás és a gasztrovilág is nagyon érdekel az utóbbi időben. Szeretek a barátaimnak főzni. Amikor pedig tehetem meglátogatom az olaszországi barátaimat.
Az interjút készítette: Kántor Szilvia
