Alumni interjúsorozatunk következő alanya Nagy Attila, aki egy nem mindennapi életutat tudhat magáénak. Munkája sokrétű, van érdekeltsége informatikai és ingatlan üzemeltetéssel és fejlesztéssel foglalkozó cégekben, de Csetény polgármesterként szülőfaluja fejlődéséért is rengeteget tesz. A sok feladat ellenére mégis azt mondja, nagyon jól bírja ezt a leterheltséget, hiszen azt csinálhatja, amit igazán szeret.
– Kérlek, mesélj kicsit magadról! Milyen szálakon kötődsz az egyetemhez?
– Még a 2010 előtti időszakban végeztem a Gazdaságtudományi Karon, HR alapszakon, a tanulmányaimat azonban nem nappali tagozaton végeztem, így az egyetemi élet igazi hallgatói része nekem sajnos kimaradt. Pozitív volt viszont, hogy mivel a munkám mellett jártam ide, így az iskolapadban tanultakat a szakmai életemben is láttam. Ilyen szempontból az én történetem kicsit speciális, hiszen mikor jelentkeztem az egyetemre már vezető beosztásban dolgoztam egy informatikai vállalatnál.
– Miért éppen ezt a szakot és miért pont Veszprémet választottad?
– Amikor a munkahelyemen előléptettek, megjelentek az életemben olyan fogalmak, mint költségtervezés, bevétel tervezés, stratégiai tervezés, teljesítménymérés, vevői elégedettség mérés, kompetencia alapú értékelés, stb. A vállalat, ahol dolgoztam budapesti központú volt, de az én feladatom a veszprémi telephely vezetése volt az első időszakban. Így az adottságok egyértelműen meghatározták az iskola választást is. Természetesen fontos volt a választásnál, hogy a Pannon Egyetem kínált olyan képzéseket, amelyek megfeleltek számomra. Sokszor elhangzott, hogy a HR és a turizmus úgynevezett „büfészak”, de valahogy én ezt nem így éreztem. Tapasztalatom szerint ez inkább gazdálkodási és menedzsment tanulmányok elsajátításáról szólt, és tanulmányaim végére olyan komplex ismeretekkel rendelkeztem a gazdálkodási feladatok és a humán erőforrás menedzseri feladatok ellátásáról, ami a mai napig segíti életemet és munkatársaim életét is.
– Bár a klasszikus hallgatóit létet nem tudtad megtapasztalni, azért bizonyára vannak emlékeid az itt eltöltött évekről. Milyen pillanatok, órák, oktatók voltak emlékezetesek számodra?
– Jó emlékeim vannak a közös tanulásokról, az oktatókkal folyatott beszélgetésekről és úgy általánosságban az órákról. Ezek közül kiemelnél az általános menedzsmentet, hiszen Gaál tanár úrnál mindig megtiszteltetés vizsgázni, még akkor is, ha a vizsga közben nem vagy olyan boldog. Szívesen gondolok még vissza Kovács Zoltán előadásaira és Dimény Erzsébet számvitel óráira is. Igaz, ez utóbbi esetén többször is kellett vizsgáznom, míg az utolsó alkalom előtt annyira mérges lettem, hogy elhatároztam, hogy én bizony mindent meg fogok tanulni. Ennek meg is lett az eredménye, egy pont híján 5-ös lett az utolsó vizsgám. Így kerültem abba a helyzetbe, hogy amint időm engedi, elvégzek egy számviteli mesterszakot, mert megfogadtam magamnak, hogy ha újból iskolapadba ülök, ezt fogom elvégezni.
De emlék még az is, hogy a diplomavédésnél Gaál tanár úr az egyik hipotézisemre azt mondta, hogy véleménye szerint az nem helyes. A hipotézis az volt, hogy egy szervezeti kultúra változása mennyi idő alatt megy végbe. Az én állításom az volt, hogy 2-3 év, a tanár úr viszont 5-7 évet mondott. Nekem volt hozzá lélekjelenlétem és talán magabiztosságom, hogy kimondjam: „nem értek egyet”. Ezután 45 percen keresztül védtem a diplomámat. 🙂 Végül jó osztályzattal végeztem és nagyon büszke vagyok arra, hogy érdemi vitapartnerként kezelt a tanár úr. Most, 10 évvel később már elmondhatom, Gaál tanár úrnak volt igaza…
– A te történedet kicsit eltér egy szokásos hallgatóétól, de gondolom, Te is kezdted valahol. Hogy kezdődött a szakmai pályafutásod?
– Az informatikában a kereskedelem igazi katapult állás, mivel, ha jönnek a számok, van állásod, ha nem jönnek, akkor vége van a pályafutásodnak. Utolsó kereskedőként kezdtem a karrierem 2002-ben, pár évvel később pedig területi vezetői, majd kereskedelmi igazgatói pozícióba kerültem. A munkámat már ekkor is örömmel és odaadással csináltam, és mindig is jellemző volt rám, hogy feladataimat tulajdonosi szemlélettel végezzem el. Hiszem, hogy csak így lehet megfelelő minőségben és színvonalon dolgozni. Az akkori kollégáim visszajelzései alapján ezt a szemléletet a cégnél sokan példaként említették, amit nagyon jó volt visszahallani. Szerintem, ha valaki ezt a látásmódot viszi tovább, biztosan sikert fog elérni. Ez a felfogás talán a szocializációmból is adódik, ilyen családban nőttem fel.
A következő nagy mérföldkő az volt, amikor 2014-ben Csetény község polgármestere lettem. Ezeket a feladatokat társadalmi megbízatásban látom el, és teszem ezt nagy örömmel, hiszen azért a településért dolgozhatok, ahol felnőttem és ahol az utódaim is felnőnek majd. Az elmúlt években számos sikeres projektet tudhatunk a hátunk mögött. Ilyen például a Balluff második telephelye, ami 2018-ban Csetényben került átadásra. A projekt célja az volt, hogy az emberek helyben tudjanak dolgozni, ne kelljen utazniuk a munkáért.
Az önkormányzati munkám során egyébként nagyon jól tudtam hasznosítani az egyetemen tanultakat. Igaz, hogy kis létszámmal működünk, de hatékonyak vagyunk. Tisztázottak a munkakörök, az elvárások, a juttatások és a felelősség, az egész hivatal egy célért halad előre. Mi egy olyan szolgáltató önkormányzat vagyunk, ami igyekszik a lakosok számára is kielégítő megoldásokat találni.
– Ez izgalmasan hangzik. Mivel foglalkoztatok eddig?
– Számos projektet vittünk már véghez, kulcsszavakban: új óvoda, iparterület közművesítés, gyárépítés, egészségház építés, iskolafejlesztés, teljes körű térfigyelési rendszer kialakítása, kastély felújítás. De ezek materiális projektek voltak, sokkal fontosabb az, hogy az önkormányzatnál az elmúlt 6 évben lezárult egy korszak és kialakult egy új munkamódszer, ami teljes egészében a szolgáltató önkormányzatot testesíti meg. Minden állampolgár, aki problémával fordul hozzánk, megoldással megy haza. Nincs olyan, hogy a nyújtott szolgáltatások, mint például közétkeztetés, leáll 1 hétre, mi folyamatosan biztosítjuk az igénybe vevőknek az étkeztetést. Sőt, mikor leállnak a szomszéd települések konyhái, mi biztosítunk nekik szolgáltatást. De emellett az önkormányzatnál még kialakítottuk azt is, hogy egyes feladatok átjárhatóak és a kollégák redundánsak, így, ha valaki véletlenül bármi okból kifolyólag kiesne, a feladatellátás nem kerülne veszélybe.
A legkomolyabb projekt talán a gyárépítés volt, hiszen nem jellemző, hogy egy 2000 fős település fogja és elkezd kilincselni nagyvállaltoknál, hogy gyertek ide hozzánk, adjatok helyben munkát a munkavállalóknak, amivel megoldódik a munkaerőhiány a vállalatotoknál. Ez a projekt mindent tartalmazott, amíg a megvalósításig eljutottunk. Amikor az első pályázatot megírtuk a Külügyminisztérium háttérszervezetének, már tudtuk, hogy van létjogosultsága az ötletünknek, amely szerint munkahelyet kell vinni a munkaerőhöz. Készítettünk a településre SWOT analízist, felmértük a munkahelyválasztási preferenciákat és komoly pénzügyi tervet is készítettünk. Tárgyaltunk az állammal, bankokkal, majd kivitelezőkkel. Szerintem település szinten ez a projektmegvalósítás a projektmenedzsment csúcsa volt. Rengeteg tapasztalatot szereztünk és volt már rá példa, hogy a mi modellünket kvázi best practice-ként értékelték és más önkormányzatok tanácsért fordultak hozzánk.
– Máskor is előfordult már hogy az iskolapadban látottak segítettek megoldani egy problémát a munkahelyeden?
– Az iskolában tanultak végigkísérnek a teljes életeden. Lehet nem érzed ezt, amikor ülsz a padban, de ha megfigyeled saját magad tevékenységét és értékeled azt, látni fogod, hogy a tanulás nem volt hiábavaló. Egy kézzel fogható példa: egyszer például át kellett vennem egy új szervezetet egy új térségben, ahol a korábbi vezetés munkája sajnos lefelé menő ágba tette az addig jól működő szervezetet. A szervezet az én lakhelyemtől 360 km-re volt. Így igazán nehéz volt megmagyarázni, hogy a vezetők és ezáltal a munkavállalók is miért késnek a munkahelyükről. Sajnos első lépésként, ha más út nincs, mindig példát kell statuálni. Ha szükséges, a munkavállaló és a munkáltató útjai elvállnak egymástól. Én úgy gondolom, hogy a rendet minden körülmények között fenn kell tartani, hiszen a munkaidő a munkavégzésre van, ezt pedig a vezetőknek is be kell tartania. Egy erős vezetőhöz a szervezet is idomulni fog, így erősebbé válik majd. Ezen kívül a vezetőnek sosem szabad a saját érdekeit nézni, mindig a cégért kell dolgoznia. A szervezet eredményességének megváltoztatására a projektmenedzsmentből tanult problémafát és a hozzátartozó célfát hívtam segítségül. A problémafa során feltárt hiányosságok és rossz szokások megváltoztatása közel 6 hónapot vett igénybe. A szervezet a mai napig eredményesen működik. Alaklomadtán, amikor arra járok, ugyanúgy bemegyek a kollégákhoz és beszélgetünk a problémákról, amikkel esetleg most kell megküzdeniük, és az esetleges megoldásokról is – mindezt úgy, hogy 6 éve nem vagyok része a vállalatnak.
Ha a tanulmányokra visszatekintünk, érdekes kérdés még az emberek motivációjának a fenntartása. Úgy gondolom, hogy egy jó vezetőnek fel kell tudnia ismerni azt, hogy mire alkalmasak a körülötte lévő emberek és olyan feladatokat kell adnia nekik, amiben igazán ki tudnak teljesedni. Ha megtalálod az egyén számára ideális területet, ahol jól el tudja látni a feladatát, örök hálára számíthatsz.
Ami még vezetési oldalról fontos, hogy a munkatársaimat én mindig partnernek tekintem. Beosztottként egy munkavállaló akkor tud jól teljesíteni, ha nyugodtan elmondhatja az ötleteit és nem kell félnie a vezetőjétől. Ehhez az egyéneket jól kell tudni motiválni, nekik pedig merniük kell gondolkodni és innovatívnak lenni. A célokat csak közösen lehet megvalósítani, ahhoz pedig ezek a lépesek nélkülözhetlenek. Tudjuk, hogy egy szervezet eredményességét az egyéni teljesítmények összessége adja.
– Ha jól tudom, az önkormányzati munka mellett még számos más feladatod is van.
– Igen, feleségemnek vannak érdekeltségei néhány vállalkozásban. Ezek feladatköre a hálózatépítéstől, az informatikai üzemeltetésen át, egészen az informatikai integrátori feladatokig terjed. A legnagyobb közülük egy veszprémi vállalkozás, ami több mint 30 családnak ad biztos megélhetést a mindennapokban, de vannak még más, kis és közepes méretű szoftverfejlesztéssel foglalkozó vállalkozások, valamint ingatlan üzemeltetésben és fejlesztésekben is van érintettségünk.
Egyszer összeszámoltam, hogy körülbelül hány ember családjáért felelek a munkáim által és a szám bőven meghaladta a 100-at. Ez kicsit nyomasztólag hat az emberre, hiszen egy-egy döntéssel rengeteg család mindennapját tudom befolyásolni pozitív vagy negatív irányba. Véleményen szerint sosem jó döntés az, ami csak a rövidtávú fejlődést támogatja, érdemes jobban átgondolni a dolgokat és kivárni, hogy a jó időpontban, felkészülten lépjünk. Van az a mondás, hogy egyvalamihez kell csak érteni, de abban a legjobbnak kell lenni. Akire ez igaz, az tényleg sikeres.
– Ilyen nagy felelősség mellett hogy tudod fenntartani a motivációd?
– Én általában célokat tüzök ki magam elé. Ha ezeket sikeresen megcsinálom, akkor megjutalmazom magam. Egyszer például megfogadtam, hogy ha megnyerek egy nagyobb projektet, veszek magamnak egy motort. Akkoriban azonban éppen lakásváráslás előtt álltam, aminek már befizettem az önerejét, így korlátozottak voltak az anyagi lehetőségeim. Nem akartam átvágni magam, mert tudtam, hogy az megbosszulja majd magát, így végül a motor helyett egy robogó lett a jutalmam. De az igazi motiváció mégis az, ha a munkatársak elégedettek körülöttem.
– Elég sok lábon állsz, sok mindent csinálsz. Vannak még egyáltalán terveid a jövőre vagy már mindent megvalósítottál, amit szerettél volna?
– Én azt gondolom, hogy az, amit én teszek, az a Maslow piramis teteje, az önmegvalósítás kategóriában található. Lehet, hogy ez az olvasó számára erősen hangzik, de ha nem azt csinálnám, amit szeretek, akkor nem bírnám ezt a leterheltséget.
Amikor elkezdtem dolgozni 2002-ben, semmit sem néztem, csak haladtam, dolgoztam, tanultam. Ennek köszönhetően 2005-re kialakult az a környezet, ami nehéz körülmények között is segítette az életbenmaradást. A gazdasági világválság után, megerősödve kezdtük építeni a vállalatot, ahol dolgoztam, de mellette elkezdtem saját lábra is állni, így viszonylag fiatalon, nagyjából 2009-2010 óta azzal foglalkozom, amivel szeretek.
A legújabb álmom, hogy Csetényben is dolgozzon már egy toronydaru, hiszen Budapesten is olyan sok van belőle. 😊 A célom egy projekt megvalósítása, amihez kell egy ilyen szerkezet. Ha máshol nem is, majd az irodámba veszek egy játékdarut…
De a legfontosabb, hogy megvalósítsuk azt a környezetet Csetényben, ami ténylegesen önfenttartóvá teszi a települést. Egy település két módon tud bevételt termelni, az egyik, ha a lakosságot adóterhekkel sújtja, a másik ha saját bevételeket termel. Mi a második utat választottuk és így alakítjuk ki működésünket. 2014-ben minden polgármester a környéken azt mondta, hogy a turizmusban látja a jövőt, mikor mi azt gondoltuk, hogy a turizmus nem megélhetési forma, hanem maximum jövedelemkiegészítő. Most, hogy COVID van, majd mi is elkezdjük a turisztikai projektjeink felfuttatását és az ebből származó bevételtermelő képességünk fokozását. Gazdaságilag 2021-re érünk oda, hogy lesz lehetőségünk olyan turisztikai fejlesztésekben, eseményekben gondolkoznunk, amit az elmúlt 6-7 év gazdaságfejlesztési tevékenységünk tesz lehetővé.
– Van még ezek mellett időd valamilyen hobbira? Mivel szoktál kikapcsolódni?
– Kikapcsolódni a családommal tudok, van egy gyönyörű feleségem, akivel közösen két kislányt nevelünk. Annyi időt töltök velük, amennyit tudok. Ezen kívül, ha van még időm, akkor futok, biciklizek, a lovammal foglalkozom, szőlőt művelek és a természetet járjuk.
Az interjút készítette: Kántor Szilvia
