A Gazdaságtudományi Kar számos olyan hallgatóval büszkélkedhet, akik az egyetem befejezését követően példás karriert futottak be. Természetesen mindegyikük története más, de közös bennük a kitartás, a nyitottság, valamint a szakmai ismeretek állandó bővítése. Jó példa erre Farkas Pál is, aki önmagát folyamatosan fejlesztve lépkedett felfelé a ranglétrán, ma pedig termelési felsővezető pozíciót tölt be a Continental Automotive Hungary Kft-nél. Ezen a héten az ő történetéről olvashattok Alumni interjúsorozatunk legújabb részében.
– 2005-ben szerezte műszaki menedzser egyetemi diplomáját a Pannon Egyetemen. Miért pont erre az egyetemre és erre a szakra esett a választása?
– Célirányosan a műszaki menedzser szakot választottam, mert már a középiskola vége felé eldöntöttem, hogy később majd vezetőként szeretnék dolgozni valamilyen termelő gyárban műszaki területen. Abban az időben Budapesten, Miskolcon és Veszprémben volt egyetemi szintű műszaki menedzser képzés, így mindhárom egyetem nyílt napját végiglátogattam. A veszprémi egyetemi nyílt nap látogatása során megfogott az egyetem és a város közvetlen légköre és hangulata, így aztán már nem volt kérdés, hogy Veszprém mellett döntsek.
– Sokan mondják, hogy a műszaki menedzser szaknak az a legnagyobb hibája, hogy a hallgatók sok mindenbe “belekóstólnak”, de nem tudnak igazán elmélyedni egy területben sem. Ön mit gondol erről?
– Én ezt inkább előnynek éreztem. Széleskörű műszaki és gazdasági területtel ismerkedtünk meg a képzés során, azután pedig mindenki eldönthette, hogy mely területen szeretné tovább mélyíteni a tudását. Én a termelés menedzsment szakirány mellett döntöttem.
Úgy gondolom, hogy a mai világban különösen nagy előny, ha valaki a szakmai specifikus tudás mellett, átfogóan, széleskörűen érti és ismeri a gazdasági vállalkozások működését. Ehhez a műszaki menedzser szak nagyon jó alapot adott.
– Mire emlékszik vissza a legszívesebben az egyetemi évekből? Volt-e kedvenc kurzusa, oktatója, vagy van olyan emléke, ami meghatározó volt a későbbi életében?
– Gaál Zoltán általános menedzsment és stratégiai menedzsment kurzusai, illetve Kovács Zoltán termelés menedzsment órái meghatározó élmények voltak, és azóta is vallom, hogy az alapos felkészülés és a megfelelő fókuszálás végül mindig meghozza az elvárt eredményt. Természetesen az egyetemi közösségi élet eseményei, az egyetemi DC-s bulik és VEN-ek emlékei is maradandóak. 🙂
– Vannak olyan barátságai vagy munkakapcsolatai, amelyek az egyetemi évek alatt szövődtek és még most is tartanak?
– Igen, számtalan baráti és szakmai kapcsolatom tart az egyetemi évek óta. Rendszeresek a baráti összejövetelek a korábbi évfolyamtársakkal, illetve több korábbi szaktárssal kollégák is vagyunk, azonos iparágban, illetve azonos cégnél is dolgozunk.
– Ezek szerint gyakran találkozik az alma materben szerzett barátaival. Ennek is volt szerepe abban, hogy csatlakozott az Alumni programhoz?
– Az Alumni programhoz csatlakozásban engem az motivált, hogy ez egy remek lehetőség és kiváló fórum a hasonló egyetemi gyökerekkel rendelkező tagoknak a szakmai közösségi élet aktív ápolására. A találkozókon nagyon jó hangulatban lehet személyesen és szakmailag is fejlődni, illetve visszaadni a közösségnek tudás- és tapasztalatmegosztáson keresztül.
– Ha jól tudom még pályakezdőként helyezkedett el a Continental Automotive Hungary Kft-nél. Mesélne röviden arról, hogy milyen munkaköröket látott el az évek folyamán, illetve, hogy mivel foglalkozik jelenleg?
– Az egyetem elvégzését követően pályakezdőként helyezkedtem el a Continental veszprémi gyárában műszakvezető pozícióban. Az elmúlt 15 évben lehetőségem volt folyamatosan bővíteni a felelősségi körömet és több különböző vezetői munkakörben kipróbálhattam magam, jelenleg termelési felsővezetőként egy 300 fős gyártóegység vezetése tartozik a felelősségi körömbe.
– Melyek voltak azok a fontos pillanatok, döntéshelyzetek a karrierje során, amelyekből sokat tanult, és amelyek segítettek eljutni oda, ahol most van?
– Nagyon meghatározóak voltak azok az operatív vezetői tapasztalatok, amelyeket még műszakvezetőként szereztem 3 műszakos munkarendben. Az ott megszerzett termelési, szakmai és személyi jellegű tapasztalatok a mai napig segítenek a vezetői munkámban a megfelelő döntések meghozatalánál.
– Mit tanácsolna azoknak a fiataloknak, akiknek felkeltette a figyelmét egy, az Önéhez hasonló munka?
– Tudom, hogy a mai világban már nem divat egy cégnél 10-15 évig dolgozni, viszont az én példám is azt mutatja, hogy nem feltétlenül kell néhány évente egyik cégtől a másikra ugrálni ahhoz, hogy valaki szakmai-vezetői karriert tudjon csinálni. Arra bíztatok mindenkit, akit érdekel a vezetői munka egy termelő gyárban, hogy legyenek kitartóak és legyenek elkötelezettek. Vállaljanak el olyan szakmai, vezetői vagy projektfeladatokat, amelyeket mások nem, vagy nem szívesen vállalnak el. Ezekből a munkahelyi feladatmegoldásokból lehet a legtöbbet tanulni és hosszú távon profitálni.
– Milyen céljai vannak még a jövőre nézve?
– Azt gondolom, hogy 15 év operatív vezetői tapasztalattal a hátam mögött, jelenleg aktív felsővezetőként is még bőven van hova tovább fejlődnöm a vezetői karrierpályán, tehát szeretném tovább bővíteni és szélesíteni az autóipari felsővezetői tapasztalataimat, emellett egyre inkább szeretném megosztani a vezetői ismereteimet azokkal a fiatal vezető kollégáimmal, akik még az elején járnak ennek az útnak.
– Az élet természetesen nemcsak tanulásból és munkából áll. Ön mivel foglalatoskodik szívesen a szabadidejében?
– Azt gondolom, hogy az eredményes szakmai-vezetői munkához elengedhetetlen, hogy az embernek legyen a munkán kívül is olyan érdeklődési köre, ami segíti a feltöltődésben, kikapcsolódásban. Szabadidőmben sokat sportolok, utazok, természetben túrázok vagy baráti társaságba járok. Tavasszal és nyáron egy fárasztó munkanap után a kedvenc időtöltésem, hogy Veszprémből lekerékpározok a Balaton-partra, ott megmártózok a vízben, illetve elfogyasztok egy lángost, aztán pedig visszatekerek Veszprémbe. Ezt Budapestről vagy Miskolcról nem könnyen tudnám megcsinálni, így annak idején talán ez volt az egyik oka, hogy Veszprémet választottam. 😉
Az interjút készítette: Kántor Szilvia
