Az alábbiakban Balogh Emese Viktória, turizmus-vendéglátás szakos hallgató beszámolója olvasható az Idegenvezetés módszertana tárgy keretén belül tett tanulmányi kirándulásról.

“Idegenvezetés módszertana tárgy keretein belül elmehettünk egy több települést érintő kirándulásra, ahol a kurzusra járó hallgatók tartották a helyszínek ismertetését a többieknek. Szerencsére nagyon kellemes időt fogtunk ki, és lelkesen indultunk reggel az egyetem elől az első helyszínre, Nagyvázsonyba. Kicsit korán érkeztünk, de így pont volt idő arra, hogy két csoporttársunk megossza velünk a várról tudni érdemes információkat. Mivel ők voltak az elsők, nagyon izgultak, de egy helyi cica mókás színre lépése miatt mindenkinek jó kedve lett, s ez valamelyest oldotta az előadók feszültségét. Nyitás után megrohamoztuk a vár minden zegét- zugát, mindenki mehetett felfedezni a történelem maradványait. A vár tornyában egy kiállítást néztük meg, és nagy élmény volt sétálni a vár udvarában korhű zenei aláfestés mellett.

Dél körül érkeztük következő állomásunkra, Tapolcára. Nagy szerencsénkre épp akkor volt a Tavasz fesztivál, így nem volt hiány a szokásos kirakodóvásáros portékákból. A Malom-tónál hallgattuk meg a következő idegenvezetést. Mivel mindenki először próbálkozott ilyesmivel, szintén nagy volt az izgalom. A hangulatot még az is tetézte, hogy a fesztiválon bábelőadás szórakoztatta a kisebbeket. Igaz az idegenvezetést a bábszínház és a tapolcai „harangjáték” kissé megzavarta, ennek ellenére Tapolcáról is begyűjtöttük a hasznos tudnivalókat. A szabad program során mindenki elveszett a fesztivál forgatagában, majd többen a tóparti teraszokon ebédeltek, s közben gyönyörködtek a látványban.

Miután jól belakmároztunk, a Tavas-barlang felé vettük az irányt. Nagy izgalommal vártuk, hogy bejussunk, és csónakokba ülhessünk. Itt is volt egy tájékoztató előadás, melyet a barlang egyik dolgozója még ki is egészített egy ismertetéssel tovább fokozva az izgalmunkat. Csillogó szemekkel indultunk a csónakok felé, majd szépen lassan mindenki megtalálta az útitársait, s elkezdődhetett a közel 300 méteres barlangtúra. Amit többen is megjegyeztek, az a víz tisztasága volt. Ilyet csak a mesékben látni. Miközben a szűk alagútszakaszokon próbáltunk átvergődni anélkül, hogy túl közelről is megismerkedjünk a páratlan tisztaságú vízzel, sorra készültek a barlang-selfie-k. Annak rendje és módja szerint a hazaúton már vissza is köszöntek ismerőseim Facebook faláról a pár órája készült képek. Legalább pártoljuk a hazai turizmust, ha már ilyen szakon tanulunk.

Utolsó desztinációként következett Badacsony. Kicsit már mutatkoztak a társaságon a fáradtság jelei, de érdeklődve hallgattunk ismét egy előadást, miközben utaztunk a buszon. Badacsony kialakulásáról, kőzeti sajátosságairól kaptunk egy rövid tájékoztatást. Majd egy másik hallgatótársunktól megtudhattuk a hely jellegzetes szőlőfajtáit, borait, s a legfontosabbat: hogyan is kell bort kóstolni. Ez azért is fontos, mert terveink között szerepelt egy borospince meglátogatása, és borkóstolás is. De ne szaladjunk annyira előre. Bár én láttam, hogy mindenki szaladt volna, lefogadom, ezt várták a legtöbben.

Kisétáltunk a kikötőbe, ahonnan elég jó kilátás tárult mind a hegységre, mind a Balatonra. Most következett az én előadásom. Zöldfülű voltam én is, gyanítom, picit látszott is, hogy izgulok. A busztól lassan szállingóztak az emberek, addig próbáltam viccekkel oldani a lámpalázam és egy kicsit fel is kelteni a már korábban érkezettek figyelmét. Már a nap vége felé fogyatkozott az energia, lankadt a figyelem is. Az előadásom egészen pontosan Badacsonytomaj településről szólt, főleg a közigazgatásáról, hagyományairól, ünnepeiről, látványosságairól. Ezután már csak a pincelátogatás maradt hátra. Kiderült, hogy busszal lehetetlenség megközelíteni a helyet, így gyalogszerrel vágtunk neki az emelkedőnek reménykedve, hogy nem kell sokat sétálni. Rövid idő után megérkeztünk a Lénárt pincészet elé, ahol kedves fogadtatásban volt részünk. A tulajdonos részletekbe menően ismertette a helyi borokat, majd mesélt saját szőlőültetvényeiről, szőlőfajtáiról, és borairól. Miután elénk tárta a borkínálatot, mindenki kedvére válogathatott a borok közül. A társaság nagy része kitelepedett a teraszra, ahol káprázatos kilátás mellett tesztelhette a jobbnál jobb borokat. Őszintén mondhatom, hogy nagyon jó hangulatban telt az ott töltött idő, nevetésből nem volt hiány. Fájó szívvel, de búcsút kellett vennünk Badacsonytól is, és haza indultunk.

Túl az első idegenvezetésemen, biztosan mondhatom, hogy a következőnél is izgulnék, mert nem könnyű úgy előadni valamit, hogy mindenki figyelmét megragadja, és fenn is tudja tartani. Úgy gondolom, hogy az elméleti tudás mellett fontos, hogy minél többet gyakoroljon az ember, s ez majd hozza magával a magabiztosságot is. Nagyon hasznosnak találtam ezt a lehetőséget, hogy a gyakorlatban is kipróbálhattuk magunkat, mint idegenvezető. Remélem a jövőben is lesz hasonló kezdeményezés. A mi esetünkben Sajti István fejéből pattant ki az ötlet, amit a jóváhagyás után pillanatok alatt megszervezett, nem is akárhogyan. Isti mellett külön köszönetet érdemel Papp Zsófia tanárnő is, akinek beleegyezése és szervezése nélkül nem kirándulhattunk volna. Hálásak vagyunk a Turizmus Intézeti Tanszéknek is, hogy hozzájárult az útiköltséghez.”