A salsa-tanulás után és Hrutka Robiék koncertje előtt a GTK színpad utolsó előadása Vörös Tamásnak jutott, aki jelenleg a TV2 Aktív és Magellán című produkcióinak producere. De volt már RTL-es, Viasatos, több valóságshow-t is készített már. Hogyan tud tükörbe nézni egy producer? Ez szolgált kiinduló kérdésként.

Nagyon könnyen, ugyanis a producernek ez a munkája – mondja Tamás. De vajon mivel foglalkozik egy producer, amikor reggel bemegy dolgozni? Magyarországon ez is speciális kérdés, mert Hajdú Péter kivételével nincs még egy producer, akinek a bevételeket is magának kellene megteremtenie. A magyar producerek többsége alkalmazásban van, a pénz elköltésére és ezzel arányban a tartalomra, annak minőségére figyel.

Tamás a bulvártól indul, emlegeti is annak magyar apukáját, Pulitzert. Már több mint száz éve létezik a bulvárlapok piaca, és él vígan, így jöhettek létre a televízió megjelenésével a rendszerváltás után a tévés tabloidok is, és tartják népszerűségüket ma is. Erre példa, hogy Jimmy a halála után 30 hétig szerepelt a címlapokon. Érdekes, hogy Hajdú Péter is megosztja a nézőket, mégis nagy a nézettsége. Ezért lehettek sikeresek a botránnyal teli valóságshow-k is, amelyekben nem direkt megrendezett jelenetek vannak, hanem olyan emberek, akik természetesen hozzák ezeket az egyébként sztereotip viselkedésmintákat.

Sokan hitték, hogy a valóságshow kiugrási lehetőség az ismeretlen emberek számára, ez azonban sem itthon, sem a világban nem jellemző. Magyarországon kizárólag Majka tudta hosszabb távon is kamatoztatni hirtelen jött ismertségét, Tamás őstehetségnek tartja.

Mintegy 90 magyar nyelvű csatorna létezik, mégis Győzikét 1,5 millióan nézik hétfő estéről, hétfő estére – magyarázza Tamás. Győzikéék szintén megosztják a nézőket, de nézik, és ez a kulcsszó. Ma már forgatókönyv készül a családnak, amiben egyszerűen saját magukat játszák el a tagok.

A televíziós trendeket sem szabad figyelmen kívül hagyni, most a főzős műsorok és a talent show-k népszerűek, de míg utóbbiak a civileknek is teret adnak a megjelenéshez, előbbiek már csak celebekkel, sztárokkal működőképesek. A sok hasonló műsor pedig azért van, mert a legtöbb adó nagy forgalmazó cégektől vásárol, ősszel is nagy verseny várható a már bejáratott Megasztár és a vadonatúj X-Faktor között.

Hrutka Robi magával ragadó előadásával alapozta meg a záró nap hangulatát a 2010-es Utcazene Fesztiválon a Gazdaságtudományi Kar színpadnál. Robi arról mesélt, hogyan lesz egy kisfiúból – aki már négy évesen hangszeren játszik, és akit súlyos fülbetegsége után az orvos azzal indít útjára, hogy „legfeljebb zenész nem lesz” – filmek és reklámok zeneköltője.

A melegség, a kedvesség, az adni akarás árad belőle, amikor beszél, imádja, amit csinál. Szerinte a zene persze hangok rezdülése is, de leginkább virtuális festészet, amiben mindent lehet. A filmipar mégis alkalmazkodásra intette őt. Mert a filmekhez a zene és a hangok általában 33%-ot tesznek hozzá. Olykor ez felszökik többre is, vagy éppen kevesebb lesz, de adott filmhez olyan zenét kell írni, amit „nem dob le magáról”, mert a film akár egy nő, amire ráadhatunk bundát is, magas sarkúval vagy egy len inget, vászonnadrággal, valamelyiket nem fogja tudni természetesen hordani.

Aztán folytattuk az elején, zenei kísérletekkel. Kiderült, hogy a virágok szeretik Mozartot, de a trash metalért nem rajongnak, megérzik a hangok rezgésének harmóniáját. Valamint megtudtuk, hogy az első pengetős hangszer a vadászíj volt. De egyik zene sem jobb a másiknál, csupán más, némelyik a lazulásra jó, hogy levezessen valamit, némelyik pedig arra, hogy utána azt kelljen levezetni.

Művészünk egyik kedvenc félpercese a nagysikerű Sony Bravia reklám, amelyben San Fransisco utcáin több ezer pattogós labdát engedtek el, és José Gonzalez újraénekel és gitároz alá egy elfeledett dalt, Heartbeats címmel. Itt a zene sokkal több pluszt ad a képhez. De ott van Roman Polanski Zongoristája, amihez szívesen írt volna zenét Robi, de a rendező a csendet választotta, hogy az meséljen a történetről, a filmben egyetlen szerzett zene található.

Hrutka Róbert egyébként egy punk zenekarban kezdett, és aztán egyre több ismerőse lett, akik mind profi zenével és zenéléssel foglalkoztak, egy óvatlan pillanatban pedig ő is bekerült a reklámzenék világába. Ezenkívül kisfilmekhez, mozikhoz, televíziós csatornák komplett új arculatához ír zenét. Reklámokat mutat a babzsákon üldögélőknek, nem is gondoltuk, hogy Robinak ennyi mindenhez köze van, és azt sem, hogy ennyi érték lehet a reklámszünetben is. Ki ne emlékezne a Jamie Winchesterrel közös Pannon reklámokra, vagy ott volt a Vivendi Telecom, a Coca cola karácsonyi reklámjai, amelyhez 13 országban készítette el az adott nyelvű zenét, de vicces reklámokat is elvállal, ebből is láthattunk néhányat.

Miközben egy készülő film egyik jelentét nézzük zenei aláfestés nélkül, még elmondja, hogy kevés olyan ember van, aki valóban el tudná mondani a zenéről, hogy mit érez közben, vagy, hogy milyen zene is készüljön egy-egy film alá. Hogy a zenéről való beszéd képessége még kevesebbekben van meg, pedig jól jönne ez ebben a szakmában.

„Búcsúzóul pedig csak annyit – mondja mosolyogva -, hogy az álmaitokat soha ne adjátok fel, csak induljatok el az úton”. És Hrutka Robi valóban az az ember, akinek ezt bátran elhihetjük, mert ő pontosan olyan, amilyennek négy-öt évesen látta magát, amikor egy kicsit a jövőbe nézett.

Valószínűleg nem a –ey végű név lehet az oka a lányok ismertségének, ezt azonban nem állíthatjuk biztosan, feljegyzéseket erről még nem ismerünk. A Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának Turizmus tanszékéről Alan Clarke tartott előadást Music, Money and Movement címmel. Angol nyelven mesélt, sokan hallgatták július 16-án a Fortuna udvarban. Azok, akik nem beszélnek angolul szintén jól érezték magukat, mert Alan sok-sok klippel, zenével prezentálta előadását.

Fiatalságának egyik ikonját a Hotel Californiát számtalan feldolgozásban hallhattuk, de ilyen volt az 1946-os Disney filmhez készült Zip a Dee Doo Dah című öröksláger is, amelyet legutóbb Miley Cyrus énekelt fel újra. Ezek arra mutatnak, hogy ami egyszer sikeres volt, azt hogyan lehet újra és újra fel- vagy átdolgozni. Kevesebb ráfordítás, még több haszon.

Ahogy egy reklámot egy kisgyerekkel vagy egy kisállattal el lehet adni, úgy a filmek, és a zenei feldolgozások is kétféle irányt vehetnek, ez a szex és az erőszak. Arnold Schwarzenegger is képes Beethovenre felfegyverkezni, de Britney Spears is bármikor ledobja az öltönyt, miközben a Rolling Stones régi dallamait, az I can’t get no satisfaction-t énekli alig felismerhetően.

Ugyanilyen okokból hallhatunk reggae-sített Muppet Show dalokat, vagy skótdudával átitatott No woman, no cry számokat.

Akinek pedig még nem volt meg a napi mozgás adja, annak Alan és a gyermekei – levezetésképpen – megtanították a Hokey Cokey ülős verzióját is: in, out, in, out, shake it all about.

Torday Gábor pénteken délután (képgaléria itt) a korán érkezők figyelmét egy kis mi a közös a reklámban és a szexben párhuzammal indította, amelytől rögtön megélénkült mindenki a hatalmas hőségben.

A TBWA Budapest Reklámügynökség kreatív igazgatója szerint ma divatos a reklámkerülés, mégis vannak olyan reklámok, amelyek egyszerűen magukkal ragadnak, vagy utáljuk őket, vagy állandóan azokról beszélünk. Gábor elmondta, hogy a testi szerelemben és a reklámokban ugyanannyira közös vonás növekvő százalékkal a kezdeményezőkészség, a szorgalom, a kreativitás és a szenvedély; hiszen kötelességtudatból egyiket sem lehet csinálni.

Elsőként fontos, hogy Légy érzéki! Mert sokszor a reklámok azért nem hatékonyak, mert nincsenek igazán tökéletesre fejlesztve. Példa: az emberek három nap alatt felfaltak egy egész reklámkampányt, amikor egy csokimárka húsvétkor hatalmas, ehető csokitáblákat helyezett el a forgalmasabb helyeken.

Következő alapszabály, hogy Szerezz meglepetést! Ki ne örülne, amikor a partnerétől valami kis újdonságot kap? Erre alapoz Gábor is, amikor építgeti a Káma szútra és a reklámok közös alapjait. Példa: Egy jótékonysági koncertre, amely az afrikai gyerekek ivóvíz-megsegítéséről szólt, úgy harangoztak be, hogy egy afrikai gyerek minden híradóba, beszélgetős műsorba beszaladt és megitta a riporterek előtti pohár vizet, több-kevesebb meglepetést okozva ezzel a műsorvezetőknek és a tévénézőknek.

A Swinger szabály: Oszd meg és uralkodj! Ez talán a reklámokban még jobban működik, mint a szerelemben, hiszen, ami tetszik nekünk, azt azonnal továbbítani akarjuk és fogjuk is az ismerőseinknek. Példa: a Redbull ládaderbijei, repülős-vízbeesős mutatványai, ahol több százan teszik kockára az életüket, hogy aztán ezt megmutathassák a barátaiknak, ők az ő barátaiknak és így tovább.

Állj készen a nap minden percében! – mondja Gábor, és az előadáson ücsörgők nagyban helyeselnek is, ez egy fontos dolog. Így van ez a reklámiparban is. Példa: Michael Phelps megígérte, hogy 8 olimpiai arannyal rekorder lesz, és amikor az utolsót is megszerezte, akkor már ment a reklám, amelyben gratuláltak neki? Hogy lehet ez? Hát persze, hogy az összes eshetőségről készítettetek egy rövidfilmet a szponzorok.

Koncentrálj az érzékeny pontokra! felkiáltással sem vitatkozik a közönség, Gábor azt mondja, nagy az emlékezeti értéke annak, amikor valakiből célzottan hatást tudsz kiváltani, nemcsak kiplakátozod a várost. Példa: San Paulo-ban a nagy légszennyezettség miatt az autómentes napok soha nem is voltak autómentesek. Az alagutakban pedig koromként rakódik a falra a kátrány. Egyszer aztán plakátok helyett a sötét falakra kapart feliratok látszódtak: Menj inkább metróval!

Mindig nagy kérdés, hogy Beszállhat-e a barátnőm is? Ez ízlés dolga, a reklámoknál azonban mindig mindenki beszállhat. Példa: Trafalgar Square, London, hatalmas karaoke, T-mobil.

Gábor utolsó intelme, amit a Káma Szútrából kölcsönzött számunkra, hogy Kerüljünk intim közelségbe. Mert meg kell találni az emberek saját hangját, a hozzájuk vezető utat. Példa: amikor az AIDS ellen kampányolók végre nem forgattak le újabb reklámokat az AIDSben szenvedőkről, hanem animáltak egy vicces kisfilmet, ahol egy nőt és egy férfit, csupán a nemi szervük jelzett.

Szalay Ádám a TV2 Naplójából ellátogatott a fesztiválra (képgaléria itt), ő volt az első, aki végigállta az előadást, kapott ingyen ölelést, találkozott ismerősökkel, magázódott és vitába szállt egy idős bácsival, aki szerint már Karinthy is tudott valamit, amikor irónia tárgyává tette a hírek közvetítőit.

Izgalmas koraestének néztünk elébe, hiszen a kereskedelmi televíziózás egy olyan világ, amibe az ember nehezen lát bele, de nagyon vágyik arra, hogy megismerje. Hiszen nap, mint nap milliók nézik a kereskedelmi csatornák tömegét. Szalay Ádám szerint a kulcs az érzelemre hatás, hogy nem száraz és nem kész tények vannak előttünk, hanem lehetőséget kapunk, hogy beleéljük magunkat: az árvízkárosultak szemével lássuk, milyen napokig gumicsizmában élni és tudni, hogy bármelyik pillanatban elveszthetjük minden ingóságunk, de még az ingatlanunkat is.

Ehhez képest a tévéműsorok, ahogy a Napló is, csupán számok az idősávokban. Amennyiben a Napló nézettsége 25% alatt van, a csatorna döntéshozói beleszólnak a készítésbe, ha 20% alá csökken, akkor pedig egyszerűen csak megszűntetik. A nézettség egyfajta súlyozott nézettség, amely azt jelenti, hogy az éppen tévét néző emberek millióinak bizonyos százalékát kell megkaparintania egy adott műsornak. Sokszor a siker vagy a bukás egy programigazgató egyetlen döntésén múlhat, amikor megvásárol egy Dr. House-t vagy belebukik a Hősökbe, Ádám elmesélte, akárhová tették a máshol nagysikerű sorozatot, Magyarországon az emberek nem voltak rá fogékonyak.

Hogyan szerkesztődik meg egy hírműsor? Először meg kell határozni, hogy kiknek készítjük, ez nem nehéz, ugyanis minden tévéműsor (leszámítva a gyerekadók gyermekműsorait) a 18 és 49 év közöttieknek szól. Kell egy perspektívát is választani az adott témához, ez a Naplóban általában a főhős, akivel az eset megesett. Ezenkívül fontosak a képek, a hangok és a szavak, de egy riportalany maximum 15 másodpercben beszél majd a kész anyagban. Vannak atmobreakek, a stand up, amikor a riporter azt mondja „Szalay Ádám riportját látták a TV2 Naplójában Veszprémből, az Utcazene Fesztiválról”.

Fontos minden anyagnak egyéniséget alkotni, kell találni egy fogást a valóságon! A legfontosabb mégis egy riportban maga a beharangozó, amely nem durrantja el a lényeget, hanem a lényeg előtti pillanatokat adja át a nézőnek, felcsigázva érdeklődését a téma iránt, és csak a műsor végén derül majd ki, hogy mi is történt valójában. Fontos még a szerkesztési mód, amely lehet keretes, mozaikos, lineáris, vagy keresztes, vagy bármi olyan, ami megfogja az embereket.

A TV2 Naplója még mindig népszerű, mert ma a nagy emberi drámák és a bulvár korát éljük, Szalay Ádámnak meggyőződése, hogy lassan leérkezünk a medence aljára, amit majd gyaníthatóan egy elrugaszkodás és egy szebb jövő követ majd, nemcsak a tévézésben.