A legnagyobb meglepetést az eddigi kint-tartózkodásom alatt a hallgatók órai aktivitása jelentette számomra, mert míg otthon előadás közben csak néhány kérdés hangzik el, addig itt az előadás sokszor a hallgatók és oktatók párbeszédén alapszik, de a tanórai tornaóra is érdekesnek bizonyult…
Az előadások elején elhangzott, hogy ha bárkinek kérdése, ötlete van a tananyaghoz kapcsolódóan, akkor nyugodtan szóljon és ezt a lehetőséget – az otthonival ellentétben – az itteni hallgatók teljes mértékben ki is használják. Ez az aktív részvétel nem csak az órát teszi érdekessé, hanem a tananyag elsajátításának hatékonyságát is növeli. Hiszen ehhez nem elég egy motivált oktató vagy megfelelő oktatási módszerek alkalmazása, hanem a hallgatói együttműködés a kulcsa a hatékony oktatásnak. (Mivel a szakdolgozatomban az oktatási módszerek hatékonyságáról is írok, így ez a hely számos ötletet adott a tanulmányomhoz…)
Egyik nap a hallgatók kissé elfáradtak órán, így az aktivitás is csökkent, amit az oktató egy kis tornaórával rögtön megoldott. A tanóra menete hasonló, mint otthon, viszont a hallgatók az óra alatt bármikor kimehetnek, ami először nagyon furcsa volt számomra. Az utolsó furcsa dolog pedig az, hogy az óra végén a hallgatók a padon kopognak, kifejezve ezzel a tetszésüket, míg nálunk még tapsolni se szokás, és a kopogás pedig ugye azt jelenti, hogy maradjunk csöndben.
Az órákon kívül marad idő a szaktársak megismerésére, közös bevásárlásokra, főzésekre, sétákra és bulira is természetesen. Itt is van ám DC, csak Oasis a neve, ahol általában kéthetente van buli. Míg Veszprémben a hét bármelyik napján el lehet menni a szaktársaiddal buliba, itt várni kell a csütörtöki FH Studentenparty-ra, amin viszont szinte az összes hallgató részt vesz.
Maga a hely Bad Gleichenberg és Steiermark egésze nagyon szép, nem hiába mondják azt, hogy „Steiermark ist das grüne Herz Österreichs”. Ahova nézek, dombokat látok különböző színben pompázni, így ősz lévén a narancssárga, és a piros levelek szín kavalkádja tárul az ember szeme elé. Hoztam magammal egy biciklit, és azzal járom be a környéket. Tekerek dombon föl és le, erdőn keresztül, hallgatom a patak csobogását, lovakat és bocikat fényképezek, tehát élvezem a természet nyújtotta kincseket. A szobám ablakából látni egy dombot, aminek a tetején egy kápolna van, az a kedvenc helyem. Onnan belátni az egész környéket és a legszebb az, amikor naplemente piros és sárga színe beragyogja a falukat és a szántóföldeket. Nagyon örülök, hogy itt vagyok, mert ez a hely nekem való, ez a hely olyan, mint én – bár a Túró Rudi néha azért hiányzik… 🙂
