Úgy gondolom, hogy következő interjúalanyunkat nem kell hosszasan bemutatnom, hiszen néhány hónapja még az egyetem padjait koptatta veletek együtt. Kruppa-Jakab Éva neve a veszprémi turizmusban otthonosan mozgók számára sem csenghet ismeretlenül, hiszen több mint 10 éven át dolgozott a veszprémi Tourinform iroda kötelékében, jelenleg pedig az egyetemen segíti az EKF program alakulását. Szakmai életútjáról és tapasztalatairól beszélgettünk most vele.

– Kérlek, mesélj kicsit a tanulmányaidról!

– Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom megemlíteni az alma materem, a Lovassy László Gimnáziumot, ahol angol nyelvi tagozatra jártam. A középiskolás évek alatt nagyon megszerettem az angol nyelvet és ez a mai napig is tart. Az érettségit követően a Pannon Egyetemen folytattam tovább a tanulmányaimat idegenforgalmi és szálloda szakon. Akkoriban ezt a szakot még négy évig tartott elvégezni, amiből nyolc hónapot szakmai gyakorlati helyen kellett eltölteni. Én ezt egy jó dolognak tartom, hiszen úgy gondolom, hogy aki a turizmusban szeretne elhelyezkedni, annak érdemes jobban elmélyednie a gyakorlati életben.

Egyébként én a gyakorlatom a veszprémi önkormányzat kulturális irodáján töltöttem, de a tanulmányaim alatt belekóstoltam a vendéglátásba is. Több nyáron dolgoztam strandbüfében, ételbárban, illetve recepciósként is kipróbáltam magam a paloznaki Balatontourist Európa Kempingben. Ezeknek köszönhetően nagyon sok tapasztalatot szereztem a turizmus különböző területein és szakmailag is sokat fejlődtem.

– Ezek szerint te mindig is elhivatott voltál a turizmus iránt. Mi történt a végzésed után, hogyan csöppentél bele a nagybetűs életbe?

– A végzésem előtt 2003 márciusában nagy örömömre épp informátort kerestek a veszprémi Tourinform irodába, aminek akkoriban Lőrincz Katalin volt a vezetője. A meghirdetett pozíció elég misztikusan hangzott, de nagyon érdekelt a lehetőség. Szerencsére minden jól ment a felvételi elbeszélgetésen, így 2003 áprilisától hivatalosan is a csapat tagja lettem, nagyszerű kollégák közé kerültem.

Erre a mai napig büszke vagyok és örülök, hogy együtt dolgozhattam Katával, aki az ország egyik legjobb turisztikai szakembere. Katára szakmai példaképként tekintek. Már az egyetemi évek alatt is tartott nekem órákat, amik jó alapot adtak a szakmához, de a gyakorlatban is megtapaszthattam a profizmusát és kiváló vezetői képességeit.

Először a front office-ban tevékenykedtem, majd lassan bekapcsolódtam a back office feladataiba. Nagyon szerettem a turistákkal való közvetlen kapcsolatot, de a háttérmunkákból is kivettem a részem. A feladataim közé tartozott többek között a cikkírás, a nyomtatott hirdetések megfogalmazása és az akkoriban elég divatos újságírói és szakmai study tour-ok szervezése.

Mindeközben a családi vonalam is erősödött, 2006-ban megszületett az első gyermekünk, Gergely. Két otthon töltött év után mentem vissza dolgozni, ahol már nagyon vártak engem. Ezt követően pedig gyorsan fel kellett vennem a fonalat, hiszen a 2009-es TDM-mé (Turisztikai Desztináció Menedzsment) alakulás már a küszöbön állt, aminek az előkészítésében természetesen aktívan részt vettem. A kemény munkánk meghozta gyümölcsét, hiszen 2009. április 1-én Magyarország első bejegyzett TDM szervezete lett a miénk.

Ezt követően az én legfontosabb feladatom a TDM egyik tulajdonosával, a Veszprémi Turisztikai Egyesülettel való kapcsolattartás, valamit az ő kínálatuk hirdetésével kapcsolatos marketingmunkák elvégzése volt. Nagyon jó viszony alakult ki akkor az egyesülettel, aminek egyébként 2018 óta a titkára is vagyok.

2013-ban egy vezetőváltás történt a Tourinform csapatában, Bérczi Beáta került a menedzseri székbe. Ő egy másfajta szemléletet képviselt, de tőle is rengeteget tanultam. Azokban az időben is jól teljesítettünk, mindig kiváló eredményéket értünk el az MTÜ (Magyar Turisztikai Ügynökség) minősítési rendszerében és a rendszeres próbavásárlásokon.

A Tourinform csapatát egészen 2015-ig erősítettem. Akkor már két gyermekes anyuka voltam, hiszen 2009-ben megszületett második fiunk, Ákos. A hétvégézés és az ünnepnapokon való munka azonban nem volt egyszerű a család mellett, ezért, bár nehéz szívvel, de úgy döntöttem, hogy más területen kell elhelyezkednem.

– Mennyire volt nagy a váltás? Hova kerültél ezután?

– A Continental Automotive Hungary Kft. ellátási lánc menedzsment osztályán lettem a területi menedzser asszisztense. Teljesen más világba csöppentem, az 5 fős non-profit szervezet után egy 1000-1500 fős profitorientált multinacionális termelővállalat dolgozója lettem. Boldog voltam, hogy bizalmat szavaztak nekem, de az első három hónap kőkemény munkával telt, minden nap tanulnom kellett.

Nem döntéshozói pozícióban dolgoztam ugyan, de sok területre kellett rálátnom. Nekem kellett foglalkoznom 55 szellemi munkatárs HR-ügyeinek, kiküldetéseinek, irodai beszerzéseinek előkészítésével, miközben az SAP-rendszerrel is megismerkedtem és elláttam a menedzser-asszisztensi feladatokat. Amiben talán a legjobban hasonlított ez a Tourinform-os munkámra, az az volt, hogy itt is különböző forrásokból kellett összeszednem az információt, de itt nem a turistáknak, hanem a vezetői döntések előkészítéséhez.

Sokat tanultam és fejlődtem, sok kedves barátot szereztem az ott töltött időben, de folyamatosan úgy éreztem, hogy tudok én ennél többet is. Ezen kívül nagyon hiányzott a turizmus közege, a személyes találkozások és az, hogy élményt nyújtsak másoknak. Busszal jártam dolgozni és minden reggel, mikor átmentem a Viadukton és láttam a Várat, összeszorult a szívem, annyira hiányzott a korábbi munkám. Ezt orvosolva idegenvezetésbe kezdtem, csoportokat vezettem a városban szabadidőmben.

2016-ban pedig egy bombabiztos jelet kaptam, hogy ott kell hagynom a multik világát. Ekkor érkezett meg a családba a harmadik gyermekünk, Bálint. Tudtam, hogy vissza kell térnem a turizmusba, így a GYES alatt egy 4 csillagos szálloda online marketingjét egyengettem, folyattam az idegenvezetést és felsőfokú angol nyelvvizsgát is szereztem, amivel régóta tartoztam magamnak.

– Ha jól tudom, az iskolapadba is ekkortájt ültél vissza.

– Igen, bár ez egy merész lépés volt a részemről. Egy családi kupaktanács előzte meg a jelentkezésem, ahol a nagyszülők és a férjem is egyértelműen kifejezték a támogatásukat. Nagyon szerencsés vagyok, hogy Péter, a férjem ezekben az időkben is mellettem állt.

Ennek köszönhetően 2019-ben beiratkoztam nappali tagozaton az angol nyelvű Turizmus menedzsment mesterszakra a Pannon Egyetemen. Érdekes volt 38 évesen a nálam 10-12 évvel fiatalabbakkal együtt tanulni. A csapat egyébként elég nemzetközi volt, amit nagyon pozitívan éltem meg, kedves barátokat szereztem.

Örültem a régi tanároknak, de újakat is megismerhettem ebben a két évben. Szerettem, hogy angolul tanulhattam és hogy széleskörű rálátást kaptam a szakmára, a legújabb trendekre és a problémákra. Amit eddig a gyakorlatban tapasztaltam, annak végre az elméleti háttérét is jobban meg tudtam érteni (pl. TDM-ek átalakulása). Úgy gondolom, hogy a hallagatótársaimnak is tetszett, hogy gyakorlati példákkal tudtam színesíteni az órákat. Élveztem a közös feladatokat és a csoportmunkákat. Közben demonstrátorként is dolgoztam a Turizmus Intézeti Tanszék égisze alatt, ahol szintén sokat tanultam, és belekóstolhattam a tudományos munkába.

– Ezután kerültél hivatalosan is az egyetem kötelékébe?

– Igen, 2019 őszétől a Rektori Kabinetnél dolgozom Európa Kulturális Fővárosa ügyvivő szakértőként. Először részmunkaidőben foglalkoztattak, 2021 februárjától pedig teljes állásban vagyok itt. A felsőoktatás nekem teljesen új közeg volt, de mivel az EKF projektet már régóta ismerem, egy percig sem haboztam, hogy bekerüljek az egyetemi csapatba. Egyébként is rájöttem, hogy a közszolgálati világba talán jobban illek.

Főként Kővári Edit munkáját segítem, igyekszünk megtenni mindent a VEB2023 EKF program sikeréért az egyetemen. Mióta itt dolgozom, nagyon sok jó élményt szereztem (pl. rijekai karneváli részvétel, CoolLauch szervezeti tagság, pályázatírás és koordináció, nemzetközi kapcsolatok erősítése, stb.).

Közben kitüntetéses mesterdiplomát szereztem, amire büszke vagyok. Tanulni gyerekek mellett is lehet és érdemes – természetesen ehhez erős családi háttérre van szükség, ami nekem megadatott és nagyon hálás vagyok érte.

– Hallottál már az Alumni programról?

– Hallottam már róla, de még nem vagyok tagja. Érdekel a dolog, szeretném megismerni a szervezet működését és hátterét, ha pedig hozzátehetek valamit a szervezet munkájához, azt meg is teszem majd.

– A turizmushoz visszatérve van-e valami jó tanácsod a turizmus szakos hallgatók számára? Mire figyeljenek oda, mik a szakma buktatói?

– Elsősorban azt mondanám, hogy képzeljék magukat a turista helyébe, gondoljanak bele, hogy mit szeretne a vendég. Ha empatikusak vagyunk és ismerjük a kínálatot, akkor csak elő kell szedni a megfelelő ajánlatot a fejünkből. Azt gondolom, hogy aki nem szereti az embereket, annak nem érdemes ebben a szakmában elhelyezkednie.

Fontos még a nyitottság és a kommunikációs készség is, de a pultban lehet csak igazán megtanulni a szakma csínyját-bínját. Merjünk kérdezni és használjuk az idegen nyelveket is! Nem kell hibátlanul beszélni, de legyünk magabiztosak és szólaljunk meg! Régebben én is mindig szabadkoztam, ha németül kellett beszélnem, de rájöttem, hogy a vendégek nem a hibákat keresik a mondandómban, viszont nagyon hálásak minden szavamért.

– Ha jól tudom, az éneklés és a népi művészetek fontos szerepet játszanak az életedben. Mesélj kicsit erről is!

– A 13 éves néptáncos múltamból leginkább az éneklés maradt fent. Már kb. 25 éve foglalkozom népdalénekléssel, eddig főleg szólóban álltam színpadra. Azt szeretem ebben a legjobban, hogy a magyar népdalok tárháza végtelen, minden alkalomra találhatunk egy oda illő dalt. Sok városi és megyei rendezvényen léptem már fel, a közelmúltban pedig a Szentgáli Banda népzenei együttes énekese is vagyok, ahol igazán profi zenésezekkel dolgozom együtt. Igaz, a járvány miatt eddig csak egy fellépésem volt velük.

Nagyjából ugyanennyi idős, 25 éves a kórus múltam is, jelenleg a Gizella Nőikar tagja vagyok. A kar Veszprém egyetlen nőikara és megyei Prima díjjal is büszkélkedhet. Velük sokfelé jártam már a világban, a legutóbbi élményem egy dániai koncertsorozat volt. Nagyon szeretem a kórust, így a marketingből és a pályázatírásból is kiveszem a részem, ezzel is segítve a fejlődésünket.

– Ezen kívül mivel foglalkozol még a szabadidődben?

– Hobbim még a futás, de szeretek olvasni, rajzolni, alkotni a gyermekeimmel és túrázni a családommal. Ez utóbbit főleg a környéken űzzük. Hiszem, hogy a Balaton-felvidék tele van olyan kincsekkel, amiket érdemes felfedezni. Szeretem a madarakat is, erre a hobbimra a mostani karantén korszak abszolút pozitív hatást gyakorolt. Megkaptam az egyik legjobb madárhatározó könyvet, azóta pedig magasabb szintre léptem a madártan terén is.

Ha tehetem, önkénteskedem is, a Ragyogók és a CoolLaunch tagjaként, vagy a gyerekek iskolájában.

Ezeken kívül szeretek utazni is, ez persze a szakmámból is adódik, így én vagyok a család utazásszervezője. A nyaralásaink alatt pedig mindig figyelem, hogy ki mit és hogyan csinál, mit leshetek el más szakemberektől.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Ismerd meg sikeres öregdiákjainkat! Még több interjút találsz itt. >>>