Jagudits Péter ugyancsak karunk aktív hallgatója volt a kétezres évek első felében. A borászattal is magas szinten foglalkozó, Ausztriában ügyvezető igazgató pozíciót betöltő turisztikai szakember története színes és érdekes, a jövő generációjának adott tanácsai pedig még annál is figyelemfelkeltőbbek.
– A Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán szerezte a diplomáját. Milyen szakon végzett, mit tanult pontosan?
– Elsőként idegenforgalmi és szálloda szakon, vendégfogadás szakirányon szereztem diplomát, majd egy kétéves időtartamú kiegészítő képzést követően egyetemi közgazdász oklevelet szereztem marketing szakirányon.
– Kérem, mondjon néhány szót magáról. Mivel foglalkozik jelenleg, mit emelne ki a jelenlegi munkájával kapcsolatban?
– Háromgyermekes családapa vagyok, Zircen születtem, 2000 és 2007 között voltam az akkor még Veszprémi Egyetem néven működő egyetem hallgatója. Jelenleg Ausztriában, a Salzburg tartományban található Obertauernben vezetek egy 250 ágyas négy csillagos szállodát, a hozzá tartozó céggel együtt.
– Miért választotta ezt a pályát?
– A középfokú tanulmányaimat az egyik unokatestvérem ajánlásának és élménybeszámolójának köszönhetően egy kéttannyelvű szombathelyi idegenforgalmi szakközépiskolában kezdtem meg. Nyelvérzékemnek és kapcsolatteremtő képességemnek már korán nagy hasznát vettem az akkor külföldön töltött gyakorlatokon és onnantól kezdve nem volt visszaút. Szeretem azt a fajta pörgést és változatosságot, amit egy szálloda üzemeltetése és folyamatai jelentenek. Jövőre, 2021-ben már 24 éve lesz annak, hogy a nemzetközi szállodaiparban dolgozom. Ez idő alatt megfordultam Magyarországon, Németországban, Angliában és Ausztriában is.
– Jelenleg a szállodaiparban dolgozik, de úgy tudom, erős kötődése van a borhoz, a borászathoz is. Mesélne erről egy kicsit?
– Öröklés révén egy balatonfüredi szőlőültetvény került a tulajdonomba, amit eleinte még inkább kényszerből, mint élvezetből kezdtem művelni. Először autodidakta módon sajátítottam el az alapokat, de később Budapesten a Borkollégiumban elvégeztem a WSET (World Spirit Education Trust) Magyarországon elvégezhető két tanfolyamát, két év múlva pedig már az osztrák Borakadémián vehettem át Nemzetközi Borakadémikusi Oklevelemet. Időközben a szőlőművelés, a borászkodás és a bor mint téma a családom után a legfontosabb tényezővé vált az életemben.
– A diploma megszerzését követően hogyan jutott el oda, ahol most a karrierjében tart? Hogyan került Ausztriába, hogyan lett Önből vezető?
– A korábbi külföldi állomásokat követően az akkori párommal döntöttünk úgy 2007-ben, hogy kipróbáljuk magunkat Ausztriában. Négy téli szezon után F&B managerként már az egész vendéglátásért én feleltem a szállodában, majd a három éve történt tulajdonosváltást követően kineveztek ügyvezető igazgatónak. Ehhez a céghez való lojalitás, kemény munka és a folyamatos fejlődni akarás kellett, de úgy gondolom csak így érdemes bárminek nekiállni.
– Hogyan emlékszik vissza az egyetemi évekre? Kik voltak a kedvenc tanárai, melyek voltak a hallgatói lét legemlékezetesebb pillanatai?
– Én ugyan bejárós voltam, ezért az elején talán kicsit nehezebben rázódtam bele az egyetemi életbe, később viszont annál inkább belecsaptunk a „lecsóba”. Részt vettem a Komakút Tánckör és a Tudássziget tevékenységében. 2002 és 2008 között az összes VEN-en ott voltam, vagy csapattagként, vagy épp a DIRH (Diákrektori Hivatal – a szerk.) munkáját segítettem, amivel kellett. Megismételhetetlen, örök és bármikor újra csinálnám.
Sajnos kissé későn, de belecsöppentem az egyetemi evezős életbe is, Regattán vagy Országos Bajnokságon résztvenni örök élmény. Az akkori csapattagokkal életre szóló barátságok köttettek.
– Mit adott Önnek a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kara?
– Örök élményeket, szakmai hátteret, kapcsolati tőkét, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ugyan nem biztos, hogy mindennek hasznát veszi az ember a későbbi élete során, de alapok nélkül nem lehet építkezni sem.
– Ön miért ajánlaná egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE GTK-t?
– Már Veszprém, mint oktatási helyszín is nagyon vonzó, elégendő csak a sokszínű kulturális és sportéletre gondolni. Az egyetem oktatói gárdája magas színvonalat képvisel, legyen szó bármilyen részterületről a tanulmányok során. A Balaton közelsége, az egyetemi és hallgatói élet sokrétű programkínálata pedig garancia arra, hogy sohasem kell és valójában nem is lehet unatkozni.
– Hallott már a GTK öregdiákokat tömörítő alumni programjáról? Tervezi esetleg az alumni szervezethez való csatlakozást?
– Természetesen hallotam már róla, kiváló kezdeményezésnek tartom. Más oktatási intézmény alumni szervezetének is tagja vagyok már, így szívesen csatlakozom majd a Gazdaságtudományi Karéhoz is, amint arra lehetőségem nyílik.
– Az egyetemi oklevél megszerzése fontos lépés egy hallgató számára, a valódi szakmai kihívások azonban csak ezután kezdődnek. Mit tanácsolna a jelenlegi, végzés előtt álló hallgatóknak a jövőre nézve?
– Minél előbb induljanak el világot látni. A szakmai, elméleti alapok kellenek, de nem elegendőek egy sikeres karrier felépítéséhez. Legyen szó akár Erasmusról vagy bármilyen gyakorlati programról minden alkalmat meg kell ragadni és önszorgalomból utánajárni ezeknek a lehetőségeknek. Nem csupán a külföldi tapasztalatszerzést értem ez alatt, hanem akár Magyarországon belül is az adott iparágak és iparági szereplők minél szélesebb megismerését. Fontosnak tartom továbbá, hogy a szakma iránti alázattal kezdjék meg munkahelyi életüket akármi is legyen a feladatuk. A tanulni és fejlődni akarás kövezi ki a felfelé vezető utat.
– Sokat beszéltünk már a tanulásról és a munkáról, az élet azonban nem csak ezekből áll. Önnek van valamilyen hobbija? Hogyan egyeztethető ez össze egy turisztikai szakember munkahelyi elfoglaltságaival és a szakmai előmenetellel?
– A szabadidőm nagy részét a három gyermekemmel és a feleségemmel igyekszem eltölteni. A borászati dolgaimra kevesebb idő jut mostanában, a maradék időmben pedig szívesen mozgok akár a Bakonyban vagy az osztrák hegyekben. A munkámmal járó stresszt és idegi leterheltséget ezzel tudom a legjobban kiegyensúlyozni.
Az interjút készítette: Strack Flórián
