Az élet velejárója a változás. Míg a kisebb változások könnyed adaptációval véghezvihetők, szinte érezhetetlen módon, addig a robosztus változások megfontolt, tudatos és alaposan megtervezett stratégiát kívánnak maguk után.
A változás vehemensen befúrta magát a mindennapokba. Igény lett újra a friss levegő, a természet védelme, de vágyként megjelent a mai emberekben a fenntarthatóság és az öko termékek előnyben részesítése.
A háztartások nagy részében megjelentek a bevásárlásra használandó egyre trendibb vászontáskák a nylon zacskók helyett, a natúr kozmetikumok és dezodorok, a zöldség és gyümölcs vásárlására használható pamut szatyrok, a kókuszrostból készült dörzsi a mosogatáshoz, a folttisztító só, a mosódió, a konyhában alkalmazható csíráztató tálak, a nyomtatáshoz az újrahasznosított papírok és irattartók, de a sor nagyon hosszú.
Ez a mindennapi cél egy olyan életmódot kíván, mely a konyhától a fürdőszobáig terjed, de számos elve túlível a lakáson és a személyes élettéren. Az oktatási intézmények, gazdasági társaságok is beépítették mindennapi munkarendjükbe a zöld gondolkodás egyes elemeit. Vizes ballonok és automaták segítségével csökkentik a pet palack használatát, energiatakarékos berendezésekkel az áramfogyasztást és home office-szal az ingázásból származó környezetszennyezést.
A nyugati életstílus adta jólét kiszipolyozása mára megfordult. A hedonista életstílus nem hozta magával a várt boldogságot, sokkal inkább társadalmi egyenlőtlenséget szült (Vetőné, 2013, p.10) lecsökkentve a természet szerepét és egyben jótékony hatását az egészségre, azonban mára elérkezett a közösségi szintű változtatni akarás.
Az országok rájöttek, a hazai termékek és termelők népszerűsítése fontos gazdasági, társadalmi, de egyben egészségügyi érdek is. A termőföldtől az asztalig gondolkodásmód nem csak egy marketing szlogen, hanem a környezettudatosság fontos alappillére. Éppen ezért elengedhetetlen a hazai húsok, mezőgazdasági termékek, borok támogatása.
Ebben nagy szerepe van a közvetlen családnak, az elsajátított példáknak és mintáknak, az oktatási struktúrának, a nevelési szempontoknak és a médiának is. Fontos lett, hogy a családi asztalra friss és hazai kerüljön, ahogy azt nagyanyáink is tették, hogy a gyerekek ne egy betonkertben, hulladékok között homokozzanak, hanem megismerjék a friss, zöld természetet, ami szüleik idejében még alap volt vagy, hogy jövőorientáltan egy olyan világot tudjunk átadni majdani unokáinknak, ami számukra is legalább annyi, ha nem több boldog, természetben eltöltött percet fog biztosítani.
Számos hasznos ötletet elsajátíthatunk az uptostyle.hu/fenntarthato-kispiac és hulladekmentes.hu valamint Vetőné Mózner Zsuzsanna “Úton a fenntartható élelmiszer-fogyasztás felé? A magyar lakosság élelmiszer-fogysztásának ökológiai lábnyoma” c. írásában.
