Karády Edit egy alapszakos diplomával és több éves munkatapasztalattal a háta mögött döntött úgy, hogy visszaül az iskolapadba. Budapesten dolgozott, mégis a Pannon Egyetemet választotta a mesterdiplomájának megszerzéséhez, ma pedig a Prohuman 2004 Kft. régióvezetőjeként dolgozik.
– Kérlek, mesélj egy kicsit az alapszakos éveidről! Hol szerezted a BSc-s diplomádat és hol dolgoztál, mielőtt a Pannonra jöttél tanulni?
– Az alapképzést az Általános Vállalkozási Főiskola Vállalkozásszervező-közgazdász szakján, Európai integrációs szakirányon végeztem, 2007-ben kaptam kézhez a diplomámat. A tanulmányaim alatt kezdtem el dolgozni előbb egy brit, majd egy szlovák tulajdonú B2B rendezvények értékesítésével foglalkozó cégnél értékesítés és üzletfejlesztés területen. Ez utóbbi vállalatnál töltöttem a karrierem első öt évét, a ranglétrán pedig középvezetői szintig sikerült eljutnom.
Ezt követően a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban és háttérintézményeiben dolgoztam projektmenedzserként, ahol hazai és uniós projektekben vettem részt; majd visszatérve a versenyszférába a Bank of Georgia Holding magyarországi leányvállalatánál az üzletfejlesztés és HR területeket vezettem.
A munkám során előszeretettel dolgoztam diákokkal, és amikor láttam, hogy milyen profin összeegyeztetik a tanulmányaikat a munkával, nekem is megjött a kedvem a tanuláshoz.
– Az időd nagy részét ezek szerint Budapesten töltötted. Hogyhogy mégis Veszprémbe, a Pannon Egyetemre jöttél tanulni? Hol helyezkedtél el a diploma megszerzését követően?
– Akkoriban kétlaki életet éltem: Budapest és Balatonfüred között ingáztam. A barátaim közül sokan végeztek a Pannonon és csupa jót hallottam tőlük az egyetemről. A végső döntést elég hirtelen hoztam meg: 2016 egyik péntekén megnéztem a képzéslistát, majd rögtön be is adtam a jelentkezésemet a Vezetés-szervezés mesterszakra úgy, hogy a határidő vasárnap éjfél volt. Kicsit a véletlenre bíztam a dolgot, nem is jelentkeztem máshova; a felvételi elbeszélgetés után pedig kaptam az értesítést, hogy szeretettel várnak az egyetemen.
Keresztfélévben jelentkeztem, és levelezőn végeztem a képzést 2016-2018 között Emberi erőforrás menedzsment szakirányon, mindeközben pedig Budapesten dolgoztam. Kalandos évek voltak ugyan, de úgy gondolom, hogy jó döntést hoztam.
A karrierem következő állomása az IBM volt, ahol globális dokumentumkezelési és GDPR projekteken dolgoztam projektmenedzserként. Innen vadászott le a következő munkahelyem: egy nemzetközi nyelvi szolgáltatásokkal foglalkozó cégcsoport magyarországi leányvállalatának lettem az ügyvezetője, ahol funkcionális felelősséggel rendelkeztem az értékesítés és üzletfejlesztés területe felett, majd úgy alakult, hogy a HR funkcionális terület vezetése is hozzám került.
– Mivel foglalkozol jelenleg?
– Január óta az ország piacvezető HR-szolgáltatójánál, a Prohuman-nál dolgozom régióvezetőként: Veszprém, Fejér és Komárom-Esztergom megyékért felelek.
A Prohuman cégcsoport szinten a HR szolgáltatások teljes spektrumát lefedi: munkaerőkölcsönzés és -közvetítés, diákmunka, nyugdíjas foglalkoztatás, megváltozott munkaképességű dolgozók toborzása, outsourcing tevékenységek, cafeteria és bérszámfejtés, külföldi munkavállalók foglalkoztatása, és júniusban indítottuk el új üzletágunkat: a Prohuman Facility Management-et. A cégünk május elején stratégiai együttműködési megállapodást kötött a kormánnyal, miszerint a szakképzési rendszer korszerűsítése mellett a szabályozási kérdések előkészítésben is segítséget nyújtunk; közreműködünk abban, hogy a lehető legkevesebb munkahely szűnjön meg Magyarországon, és hogy minél több munkaadó és befektetés érkezzen külföldről. Az együttműködés lehetőséget ad számunkra, hogy a munkaerőkölcsönzést mint iparágat képviseljük.
– Ezek szerint elég elfoglalt vagy. Hogyan kapcsolódsz ki, mit csinálsz szívesen a szabadidődben?
– Amióta visszaköltöztem Balatonfüredre full-time élvezhetem a Balaton parti életet. Kettő menhelyi kutyám van, akiket imádok. A karantén váratlan hozadékaként belevágtam a kertészkedésbe: magról ültettem salátaféléket és először furcsának hatott, hogy – amíg a szellemi munka eredménye nem kézzelfogható – ennek van látható eredménye. Továbbá minden nap fél órát jógázom, sokat olvasok, a nyelvtudásom szinten tartására pedig eredeti, angol nyelven nézem a filmeket és a sorozatokat. Mindemellett igyekszem folyamatosan képezni magam: érdekel az online marketing és jelenleg a Hubspot CRM rendszerével kapcsolatos online oktatásban veszek részt, ami egy teljesen ingyenes, de annál hasznosabb tanfolyam.
– Mesélj kicsit arról, hogyan kerültél kapcsolatba az Alumni programmal!
– A kezdetektől jelen vagyok. Dr. Gyurácz-Németh Petrától kaptam egy e-mailt, hogy indul az egyetem Alumni programja és sok szeretettel várnak az első foglalkozáson. Habár rettenetesen meleg volt azon a délutánon, az előadás nagyon tetszett: a szervezés, a lebonyolítás, maga a téma és az is, ahogy az előadó igyekezett bevonni a közönséget. Az első rendezvény(ek) alkalmával lehetett kontaktokat megadni, így szerveztem be pár barátomat az Alumni csoportba.
– Miért érdemes Alumni tagnak lenni?
– Annak idején kicsit szomorú voltam, amikor befejeztem a képzést és megkaptam a diplomámat, hiszen a csoporttársakkal – bár igyekeztünk tartani a kapcsolatot – szétszéledtünk, nem volt „okunk” találkozni az egyetem falain belül. Emiatt aztán nagyon örültem ennek a lehetőségnek és úgy gondolom, hogy szuper dolog időről-időre összejönni és baráti környezetben beszélgetni az öregdiákokkal egy-egy mindannyiunkat érintő témáról.
Az Alumnit nagyon jó networking lehetőségnek tartom, nem csak személyes, hanem üzleti szempontból is, hiszen ahhoz, hogy egy üzlet meg tudjon születni bizalomra van szükség, emiatt pedig nagyon sokat számítanak az emberi kapcsolatok. Az Alumni kör ráadásul folyamatosan bővül, ami lehetőséget ad arra, hogy bővítsük ismerőseink és ismereteink körét.
– Mesélj a Pannonon eltöltött éveidről! Milyen élmények maradtak emlékezetesek?
– Levelezőn végeztem a mesterképzést és szerintem bátran mondhatom, hogy összehoztak minket az együtt töltött szombatok. Sok új ismerőst és barátot szereztem és nagyon élveztem, hogy fiatalok között vagyok: teljesen máshogy tekintettünk a dolgokra, érdekes ötleteink voltak és mivel sokan dolgoztunk, így képesek voltunk megosztani a tapasztalatainkat is egymással.
Voltak azért kalandos események is: például az egyik vizsganapomra sikerült négy vizsgát felvennem. Úgy voltam vele, hogy amit lehet, megpróbálok letudni még karácsony előtt, ráadásul elég sok munkám is volt az azt követő időszakra. Végül aztán minden vizsgám sikerült.
A következő is egy érdekes történet: új munkahelyen, új pozícióban kezdtem dolgozni és egy nagyon fontos ügyfelet vártunk külföldről. Egyetlen egy nap felelt meg neki a megbeszélésre Budapesten, a záróvizsgám napja, ami ráadásul Veszprémben volt. Mit lehetett tenni: megkértem a vizsgabizottságot, hogy vegyenek előre; nyolc előtt húztam ki a tételt; a tíz perces felelés 45 percig húzódott; az eredményt pedig már nem tudtam megvárni. Budapestre visszaérkezve az iroda sarkánál találkoztunk a nagyfőnökkel, sikeresen átvettük tőle a projektet, és akkor kaptam az SMS-t Dr. Obermayer Nóra tanárnőtől – aki a témavezetőm volt – hogy sikerült a záróvizsgám, amikor elköszöntünk egymástól. Nagyon örültem neki, és az egész napos rohanás és hatalmas stressz után délután négykor hazaérve lefeküdtem, és egészen másnap reggelig aludtam – kettő pálinka elfogyasztása után. Az ügyféllel azóta is nagyon jó kapcsolatot ápolunk.
– Milyen tanácsod lenne a mostani hallgatók számára?
Használják ki a diákéveket, ne siettessék az időt, lépjenek ki a komfortzónájukból és szórakozzanak sokat. Koncentráljanak az elsajátított anyag gyakorlati alkalmazására és próbáljanak meg diákmunkát végezni a tanulmányaik alatt, így egyrészt értékes gyakorlati tapasztalatra tehetnek szert, másrészt nem fognak azon aggódni, hogy mihez kezdjenek a diploma megszerzése után.
Tapasztalatom szerint a Pannon Egyetemen oktató tanárok valóban életre nevelik a hallgatókat, a tantervekből viszont hiányolom az értékesítéssel kapcsolatos tárgyakat, erről nemigazán kapnak információt a diákok. Az értékesítői állásokra sokszor minden tapasztalat nélkül veszik fel a munkavállalókat, akiket aztán saját zsebből képeznek ki a cégek. Azt hiszem, hogy nem csak én örülnék annak, ha ezen a területen változások következnének be, hiszen senki sem születik „értékesítői vénával”, az alapokat tanulni és tanítani lehet, ez pedig sokat adna a hallgatók kompetenciáihoz, és biztos vagyok benne, hogy a munkaadók is hálásak lennének.
– Miért ajánlanád a Pannon Egyetemet másoknak?
– A Pannon Egyetem tele van szuper oktatókkal, a Gazdaságtudományi Kar minden képzése gyakorlatias, fantasztikus a közösség, és ahogy azt a saját tapasztalatom is mutatja, nem csak nappali tanrendes képzésen lehet élvezni az egyetemista létet.
Az interjút készítette: Gyulai Edina
