Valószínűleg nem a –ey végű név lehet az oka a lányok ismertségének, ezt azonban nem állíthatjuk biztosan, feljegyzéseket erről még nem ismerünk. A Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának Turizmus tanszékéről Alan Clarke tartott előadást Music, Money and Movement címmel. Angol nyelven mesélt, sokan hallgatták július 16-án a Fortuna udvarban. Azok, akik nem beszélnek angolul szintén jól érezték magukat, mert Alan sok-sok klippel, zenével prezentálta előadását.
Fiatalságának egyik ikonját a Hotel Californiát számtalan feldolgozásban hallhattuk, de ilyen volt az 1946-os Disney filmhez készült Zip a Dee Doo Dah című öröksláger is, amelyet legutóbb Miley Cyrus énekelt fel újra. Ezek arra mutatnak, hogy ami egyszer sikeres volt, azt hogyan lehet újra és újra fel- vagy átdolgozni. Kevesebb ráfordítás, még több haszon.
Ahogy egy reklámot egy kisgyerekkel vagy egy kisállattal el lehet adni, úgy a filmek, és a zenei feldolgozások is kétféle irányt vehetnek, ez a szex és az erőszak. Arnold Schwarzenegger is képes Beethovenre felfegyverkezni, de Britney Spears is bármikor ledobja az öltönyt, miközben a Rolling Stones régi dallamait, az I can’t get no satisfaction-t énekli alig felismerhetően.
Ugyanilyen okokból hallhatunk reggae-sített Muppet Show dalokat, vagy skótdudával átitatott No woman, no cry számokat.
Akinek pedig még nem volt meg a napi mozgás adja, annak Alan és a gyermekei – levezetésképpen – megtanították a Hokey Cokey ülős verzióját is: in, out, in, out, shake it all about.
